Az igazság, ami mindent összeszorított belül
Amikor Tímea a frissen mosott ruhákat akasztotta ki a kertben a kötélen, halk hüppögést hallott. Bekukucskált a kerítés mögé, és ott, az ő kapuja előtt ült Zsófia, a szomszéd nyolcéves kislány. Bár már második osztályba járt, hatszámosnak nézett ki, olyan kis törékeny volt.
Zsófi, már megint bántottak? Gyere be hozzánk mondta Tímea, miközben óvatosan félretolta a kimozdult kerítéslécet, ahogy Zsófi szinte már hazajár hozzájuk.
Anyu kidobott azt mondta: Takarodj!, és kitolt az ajtón. Ott mulatoznak a bácsival, hüppögte Zsófi, miközben törölgette a könnyeit.
Na gyere, bent van Liza meg Márk, épp esznek, kapsz te is valamit.
Tímea nem először mentette meg Zsófit az anyja markából, aki néha túlságosan is elragadtatta magát, szerencsére csak egy kerítés választotta el őket. Ilyenkor magához vette a kislányt, és csak akkor engedte haza, amikor Anna végre lecsillapodott.
Zsófi mindig irigykedett Liza és Márkra, a szomszéd gyerekekre Tímea és a férje olyan gondoskodó szülők voltak, sosem szidták a csemetéiket. Náluk mindig béke volt otthon, szeretetteljes, meleg légkör. Zsófi szívesen volt náluk, annyira jól érezte magát, hogy már szinte szorított a szíve az irigységtől.
Nála otthon semmi sem volt megengedve. Anyja mindig csak parancsolgatott: vizet kellett húzni, a sufnit takarítani, gyomlálni, felmosni. Anna egyedül nevelte, férj nélkül, és az első pillanattól valahogy ellenszenves volt neki a saját lánya. Akkor még élt az anyja, Zsófi nagymamája, de beteg volt. Ő nagyon szerette Zsófit, vigyázott rá. Anna viszont nem foglalkozott vele.
Amíg nagymama élt, jobb volt a helyzet, de hatéves korában meghalt, és azóta pokollá vált az élet. Anna, akit megviselt, hogy egyedül él, állandóan új apát keresett Zsófinak, de leginkább magának. Takarítónő volt egy busztelepen ott többségben férfiak dolgoztak. Egy nap megjelent Ottó, az új sofőr. Anna gyorsan lecsapott rá.
Ottó épp válás után volt, egy fia maradt, akinek gyerektartást fizetett. Anna rögtön felajánlotta, hogy költözzön hozzá, ő természetesen örült a tetőnek a feje felett, az exneje kidobta a lakásból. Anna mindent megtett, hogy Ottónak jó dolga legyen, körülrajongta.
Ottó gyorsan rájött, nem is olyan rossz így, Zsófi meg nem zavart:
Hadd ugráljon, majd ha nagy lesz, jó lesz bejárónőnek gondolta.
Anna minden figyelmét Ottónak szentelte, a lányt meg csak szidta, hajtotta, néha fejbe is kólintotta.
Ha nem hallgatsz rám, beadlak a gyerekotthonba! fenyegette.
Zsófi a sufnit sem tudta rendesen kitakarítani, persze ezért is megkapta magáét. Ilyenkor átmászott a kert végébe, a ribizlibokor alá, és csendben sírt. Ha Tímea észrevette, rögtön áthívta magához. Zsófi félszeg, magának való kislány lett.
A faluban mindenki ismerte Annát, és nem tartották sokra, ahogy bánik a lányával. Tímea sem bírta szó nélkül, de Anna ravasz nő volt, elterjesztette:
Mit hallgatjátok azt a szomszéd Timit, a férjemre akar vadászni, azért talál ki mindent Zsófiról!
Anna és Ottó gyakran ünnepeltek, ilyenkor jócskán elfogyott a pálinka, Zsófi ilyenkor a szomszédba menekült éjszakára. Tímea mindennél jobban sajnálta őt.
Teltek az évek. Zsófi ügyes volt a suliban, nőtt, okosodott. Kilencedik után orvosira akart menni a városba. Anyja viszont egyértelműen leszögezte:
Dolgozni mész, felnőtt lány vagy, nem fogsz a nyakamon élni!
Zsófi sírva futott ki otthonról, mert otthon sírni sem volt szabad.
Megnyugodva átsétált Tímeához, elpanaszolta neki. Liza és Márk már a városban tanultak. Ezúttal Tímea sem maradt csöndben, átrohant Annához.
Anna, te nem anya vagy, hanem zsarnok! Mindenki a gyerekéért gürcöl, te meg a sajátodat préselgeted. Emberből vagy egyáltalán? Zsófi majdnem kitűnővel végzett, tanulnia kéne, nem robotolni! Majd öregkorodban sírni fogsz utána.
Mi közöd hozzá, mit okoskodsz, nézd inkább a saját kökeidet! csattant fel Anna, Zsófi már úgyis hozzád szökdös folyton!
Anna, magadhoz térhetnél. Ottó a fiát beiskoláztatta, te meg zaklatsz egy gyereket!
Anna ordított, de aztán kifulladt, leült a kanapéra.
Igen, szigorú vagyok. De azért teszem, hogy ne legyen olyan, mint én. Ne hozzon szégyent a fejemre. Menjen hát a városba tanulni, mindegy mondta végül legyintve.
Zsófi felvételizett és könnyedén bejutott az orvosira. Örült, de kissé feszélyezte, hogy szegényesen öltözködik, ki is lógott a társaságból. Szerencsére máshonnan, vidékről is voltak lányok, hozzá hasonlóan egyszerűen. Ritkán járt haza.
Nem vágyott vissza a mostohaotthonába, de ha jött a szünet, muszáj volt. Első útja Tímeához vezetett, aki mindig megterített neki, kedvesen kérdezgette. Tímea és a férje nagy szeretettel fogadták.
Annának megint újabb baja volt Ottó elment egy fiatalabb nőhöz. Anna idegeskedett, veszekedett, amikor Zsófi épp hazalátogatott. A lányban köszönet sem volt:
Mit jöttél, most nem érek rá veled foglalkozni Inkább keress munkát a szünetben!
Ottó egy este hazatérve pakolni kezdett.
Hová mész már megint? visította Anna, mire Ottó gúnyosan válaszolt:
Ritának gyereke lesz, nem hagyom magára! Nekem fontos a gyerekem. A te lányodhoz meg sosem volt közöd, mintha a kerítés alól találtad volna! Az én fiam viszont szeretetet fog kapni, anyát és apát is, nem fog senki bánni vele, mint nálad! összepakolt és elment.
A mondat úgy fejbe vágta Annát, hogy nem maradt levegő. Se sírás, se kiabálás, csak üresség és kín.
Zsófi mindent hallott. Eszébe jutott, hogyan kapott mindenért verést és hogyan lett kitoloncolva a házból, amikor mostohaapja pihent. Ottó sosem vette védelmébe, inkább vigyorgott a sarokban.
Az utolsó évfolyamon már kórházban dolgozott, magát tartotta el. Haza nem ment, Anna elhagyatottan, lepusztultan élt, alkoholba fulladva, a pénz is épphogy elég volt. Zsófi gyönyörű, okos nővé vált, szerette a munkáját, a betegek hálásak voltak és a kollégák azt mondták, kitűnő nevelést kapott, anyját is dicsérték. Zsófi ilyenkor csak mosolygott.
Miféle nevelés gondolta mindez Timinek köszönhető. Tőle kaptam gondoskodást, szeretetet és életre szóló hivatást!
Anna egyre többször hozott haza furcsa, italos vendégeket. Zsófi ritkán ment hozzá, de mindig lesújtott a látvány. Anna rég elveszítette a munkáját, a ház lepukkant volt. Zsófi nem tudott szép szóval semmit elérni. Legszívesebben kidobálta volna az összes barátot, rendet rakott volna, új kapcsolatot kezdett volna vele de Anna már nem akart semmit. Mélyre süllyedt.
Megállta, hogy ne sírjon a fájdalomtól.
Mikor Zsófi végzett az orvosin, hazament. Anna egyedül volt, dühösen nézett rá.
Minek jöttél? Meddig maradsz? Nincs mit enni, hűtő is le van kapcsolva. Adj pénzt, fáj a fejem.
Zsófinak gombóc volt a torkában, de erőt vett magán.
Nem maradok sokáig. Elvégeztem az orvosit jelesre, költözöm a megyeszékhelyre, ott fogok dolgozni az egyetemi kórházban. Nem tudok gyakran járni, néha küldök pénzt. Szia, anya.
Annáig valószínűleg nem is jutott el, amit mondott, csak pénzt követelt.
Pénzt adj! Anyád vagyok, nem sajnálod? Milyen lány vagy te!
Zsófi elővett néhány ezer forintot, letette az asztalra, csendben becsukta az ajtót, még reménykedett, hátha az anyja utána jön, átöleli. De nem jött senki. Lassan átsétált a szomszédba.
Tímea örömmel fogadta:
Gyertek, Zsófikám, most ebédelünk! mondta, férje már ült az asztalnál.
Jaj, majdnem elfelejtettem! hozott egy csomagot a másik szobából. Ez a tiéd, ajándék a kitűnő bizonyítványért, és egy kis pénz is van benne. Induláskor jól fog jönni.
Zsófi megköszönte és sírni kezdett.
Timi néni, miért van ez, miért vagyok anyámnak idegen?
Ne sírj, Zsófikám, ölelte át Tímea. Már minden kimondva. Anna ilyen, nem megfelelő korban, nem megfelelő helyen születtél, de okos vagy és szép, meg fogod találni a boldogságot!
Zsófi a megyeszékhelyre költözött, a kórház sebészeti osztályán lett nővér. Ott találkozott a sorsával: Balázs, az ifjú sebész beleszeretett az első pillanatban. Rövidesen összeházasodtak. Az esküvőn Zsófi mellett nem az anyja, hanem Tímea ült boldogan.
Anna büszkén dicsekedett a barátaival:
Ilyen lányom van, pénzt küld nekem, hálás, hogy felneveltem! Kitaníttattam. Csak hát az esküvőre nem hívott, nem jön haza, a gyerekét sem látom, sőt a vejét sem ismerem.
Néhány év múlva Tímea talált rá Annára a lakás padlóján feküdt, halott volt. Ki tudja, mióta. Tímeának feltűnt a csend a ház körül. Zsófi és férje eltemették Annát, a házat hamar eladták. Időnként meglátogatták Tímeát és a férjét.
