Boldog nők mindig jól néznek ki
Ágnes nehezen élte meg férje, Gábor árulását. Negyvenévesen egyedül maradt, lánya, Zsófia egyetemre járt egy másik városban. Gábor két hónappal ezelőtt jött haza munkából és közölte:
Elmegyek, szerelmes lettem.
Hogy? Kibe? kérdezte zavartan Ágnes.
Úgy, ahogy a férfiak elmennek a feleségüktől. Szerelmes vagyok egy másik nőbe, vele minden jobb, teljesen elfelejtem melletted magam. Ne is próbálj meggyőzni, mindent eldöntöttem mondta Gábor olyan hétköznapi módon, mintha semmi rendkívüli nem történt volna.
Gyorsan összepakolt, elbúcsúzott, és elment. Ágnes csak utólag jött rá, hogy a férje nem aznap döntötte el mindezt szépen lassan kezdte összeszedni a holmiját, és azon a napon csak gyorsan mindent bedobott a bőröndjébe, majd bevágta maga mögött az ajtót.
Ágnes sírt, szenvedett, azt gondolta, vele már soha többé nem történik semmi jó. Úgy érezte, az élet véget ért vagy megállt. Senkit nem akart látni vagy hallani. Beszélgetni sem volt kedve, pedig a telefonja folyton csörgött. Zsófia hívta, a barátnője is, de gyorsan letette azokat. Munkahelyén se akart szóba elegyedni senkivel. Kollégái mind különféleképpen néztek rá: volt, aki sajnálta, volt, aki gúnyosan figyelte.
Ágnes még reménykedett:
Talán Gábor unni fogja azt a nőt, aki elszakította tőlem, és visszajön, én pedig megbocsátok és visszafogadom, hiszen szeretem.
Szombaton Ágnes, ahogy szokta, korán kelt, de lustán feküdt tovább, hiszen nem volt miért sietni. Végül mégis felkelt. Tizenegy óra tájban megcsörrent a telefon.
Ki hív ilyen korán, nem akarok senkivel beszélni gondolta, ezért nem vette fel, bár ösztönösen ránézett: ismeretlen szám. Mi van, ha Gábor az, elvesztette a mobilját vagy kicserélte a SIM-kártyát futott át agyán. Mi van, ha vissza akar jönni, fel kellett volna vennem.
Miközben ezen gondolkodott, ismét csörgött a telefon.
Igen? mondta fáradtan.
Szia! hallatszott vidám női hang.
Ki az? kérdezte Ágnes, kissé ingerülten.
Ági, ne csináld már, hogy nem ismered fel a régi barátnődet. Én vagyok, Melinda!
Ágnes csalódott volt, valamiért örült volna, ha Gábor hangját hallja.
És?
Ági, veled mi van? Jól vagy?
Nem vagyok jól válaszolta, és letette; könnyek öntötték el.
Leült a kanapéra, hogy egy kicsit megnyugodjon. Kis idő múlva csöngettek a bejárati ajtón. Ágnes felugrott, ismét a furcsa remény villant át rajta.
Talán Gábor meggondolta felállt és ajtót nyitott.
Szia! mondta vidáman egy csinos nő, akiben Ágnes csak nehezen ismerte fel egykori osztálytársát, Melindát.
Ápolt és divatos volt, élénkvörös rúzzsal, kifinomult parfümillattal, ami Ágnest kicsit magához térítette. Melinda a gimnázium után Budapestre ment egyetemre, azóta maximum egyszer találkoztak, vagy tizenöt éve. Régen sokat voltak együtt, diszkóba jártak, fiúkról csevegtek, titkokat osztottak meg egymással.
Melinda, hogy nézel ki! szakadt ki Ágnesből.
Szia, barátnőm. Mindig ilyen voltam, csak te… végignézett rajta. Beengedsz, vagy itt állunk?
Ágnes vonakodva beengedte Melindát.
Melinda nem jött üres kézzel, egy üveg jó villányi vörösbort, házi sütit és narancsot rakott le a konyhában.
Elő a poharakkal, megünnepeljük a viszontlátást. Már nem is emlékszem, mikor beszélgettünk utoljára, mintha száz éve lett volna mondta gyorsan Melinda, Ágnes csak hallgatta, két poharat rakott az asztalra, felszeletelte a sütit.
Melinda nem firtatta a dolgokat, kibontotta a bort, kitöltötte, és emelte a poharat:
A találkozásra! majd lehúzta, Ágnes meg utána.
A második pohár után Ágnes úgy érezte, ki kell öntenie a lelkét. Melinda figyelmesen végighallgatta, majd megvonta a vállát.
Jaj, Ági, én már azt hittem, tényleg valami nagy tragédia történt.
Az nem az? Te nem értheted, neked még sosem hagyott el a férjed mondta keserűen Ágnes.
Ugyan már! Engem nem hagyott el, én hagytam ott. Ráadásul én mondtam ki először, mikor megtudtam, hogy egy fiatal lányt szedett fel. Rögtön beadta a válópert, meglepte, biztos azt hitte, nem jövök rá
Talán nem is szeretted igazán.
Szerettem, nagyon is szólt Melinda , de ha valaki megbánt, abból a szerelemből menekülni kell. Ha megcsalnak, az nem szerelem.
Jaj, Melinda, nálad minden olyan egyszerű.
Te komplikálod túl mindig szólt Melinda. Hol van Zsófia?
Egyetemista, másik városban, a nagynéninél lakik.
Értem. Ez a Gábor otthagyta mindkettőtöket, és te még mindig szenvedsz.
De szeretem…
Elég, Ági, majd kikúrálom belőled ezt a depressziót.
De hogy? A tabletták nem segítenek.
Ugyan, Ági! Erre a bajra a régi, bevált módszerek a legjobbak: új külső, vásárlás, új szerelem.
Jaj, Melinda…
Na, pakolj össze, megyünk a plázába, onnan pedig a fodrászhoz vidáman szólt Melinda. És nincs kifogás! Van egy kis félretett pénzed?
Van, Gáborral új autóra gyűjtöttünk.
Gábor majd ellesz régi autóval, te meg add be a válópert, ne várj rá. Oda se neki, ha akarjuk, a régi autó felét visszaadja.
Nem kell, vissza se nézek rá mondta Ágnes váratlanul. Melinda, te visszaköltöztél Budapestről végleg?
Végleg, nem bírom ott már. Na, öltözz át, csináljunk egy nagy körutat a boltokban. Ja, el ne felejtsem: hívott Rózsa, érettségi találkozó lesz jövő héten, mi biztosan elmegyünk. Mindenki ott lesz, néhány régi fiúnk is épp válófélben. És emlékszel, hogy Anti hetedik osztály óta mennyire tetszett neked?
Jaj, Melinda, én már nem kellek senkinek, öreg vagyok.
Ezt ne mondj! Szeresd magad, lásd meg magadban, milyen értékes vagy! Igyekszünk belőled csinos, fiatal csikót faragni nevette Melinda. Tudod, anyukád mellett lakik a néném, Ilonka, épp most készül ötödször férjhez menni, két kérő között vacillál.
Rövid idő múlva Ágnes már nem ismert magára a tükörben.
Hihetetlen ez a változás csodálkozott , teljesen új hajszín, ultrarövid, sosem hittem volna, hogy ez állna jól nekem. Fiatal lettem, szép. Melinda igazán jó barátnő, kihozott a gödörből. Egyedül biztos nem boldogultam volna.
Az érettségi találkozót egy balatoni kávézóban tartották, szinte mindenki ott volt, néhány kivétellel, akik messziről nem tudtak jönni. Ágnesre alig ismertek rá; Anti, a magabiztos, jómódú férfi nem tudta levenni róla a szemét.
Ágnes, először nem ismertelek fel, milyen szép vagy, sokkal szebb, mint régen az iskolában. Mindig tetszettél nekem, de te inkább Gábort választottad, aki párhuzamos osztályba járt. Hol van ő?
Nincs már, elhagyott mosolygott Ágnes.
Elhagyott? Ne viccelj, ilyen nőt nem hagy el az ember hökkent meg őszintén Anti.
Bizony, mégis. De igazából ez így a legjobb.
Ebben nincs kétség, Ágnes. Én is elváltam, már két éve. Szerencsére jól ment a vállalkozás, fiunk már felnőtt. Két éve volt egy nagy válság, a feleségem elhagyott, egy fiatalabb, sikeresebbhez ment. De egy év alatt mindent helyrehoztam, most jobban megy, mint valaha.
később volt férje nem ismerte föl
Két hónappal később Ágnes Antival karöltve sétált a Duna-parton, színház után élvezték a budapesti estét. Egyszer csak meglátta Gábort, aki lefogyva, magányosan sétált. Először fel sem ismerte.
Úgy tűnik, az új asszony nem eteti túl jól gondolta magában.
Amikor Gábor elhaladt mellettük, Ágnessel szemezett, a tekintetében kérdés: vajon ő az? Továbbmentek, de Gábor megszólalt:
Ági?
Lassan megfordult, mosolygott, és mondta:
Ó, szia! Ő itt Anti, a volt férjem szólt Antihoz.
Üdv, nem ismertem fel mondta Anti , én pedig Ágnes leendő férje vagyok.
Gábornak leesett az álla, Ágnes is meglepődött, Anti még semmit nem mondott neki eddig.
Hogy vagy? kérdezte vidáman Ágnes Gábort.
Megvagyok… rendben motyogta ő , nagyon megváltoztál! Remekül nézel ki.
Ágnes ismét mosolygott, Antit kézen fogva hozzátette:
Boldog nők mindig jól néznek ki.
Szóval jól vagy dadogta Gábor.
Természetesen. És csak még jobb lesz mondta, elfordult, és Antival együtt magabiztosan sétált tovább, érezve a volt férj égető pillantását hátán.
