Édesapám elhagyott minket édesanyámmal, amikor csak tizenkét éves voltam. Hajléktalanná váltunk, és semmilyen támogatást nem kaptunk tőle. Még a rendőrséget sem értesítette, mintha teljesen megfeledkezett volna rólunk. Tizenöt éves koromban újabb megpróbáltatás ért minket: egy fiatal pár jelent meg otthonunkban, és felszólítottak, hogy szabadítsunk fel egy szobát, mert apám állítólag nekik adta azt.
Amikor édesanyám rákérdezett, apám könyörtelenül közölte, hogy az a fiatal pár neki majdnem olyan, mintha a saját gyermekei lennének. Édesanyám nem bírta tovább a közös lakásban élést, így eladta a lakást, és a pénz egy részét egy olyan embernek adta, akit apám sajátjának tartott. A maradék összegből az interneten keresztül, egy ingatlanirodán át, vett egy kétszobás lakást Budapesten. Hogy segíthessem anyámat a hitel törlesztésében, több évig kénytelen voltam felfüggeszteni a tanulmányaimat, és munkába állni.
Végül édesanyám meghalt. Csak egy évem maradt arra, hogy kifizessem a lakáshitel fennmaradó részét forintban. Ebben a nehéz időszakban apám hirtelen felbukkant az életemben, miután az új felesége kitette a szűrét. Most már idős, beteg, és szinte nyomorúságos nyugdíjából alig tud megélni lényegében hajléktalan. Segítséget kért tőlem. Amikor megláttam, nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzem meg tőle: vajon gonosz volt vagy csak ostoba? Húsz év elhanyagolás után, amely alatt soha nem mutatott gondoskodást vagy támogatást, sőt még a nekem járó lakást is elvette, és ezzel gyakorlatilag megakadályozta tanulmányaimat és pénzügyi csapdába sodort, most mégis arra számított, hogy tárt karokkal fogadom?
Szívemben egy csepp sajnálat sem maradt iránta. Talán megérdemli valakinek a szánalmát, de az enyémet biztosan nem, mondtam magamnak. Az a fiatal pár, akiket a sajátjainak tartott, sokkal többet kapott tőle, miközben engem teljesen elhanyagolt. Határozottan mondtam neki, hogy ha segítségre szorul, keresse meg azt az embert, akit ő előnyben részesített velem szemben ne azt a lányt, akit éveken keresztül elhagyott. Egyértelművé tettem, hogy azt szeretném, ha örökre elfelejtene engem és a címemet, mert sosem volt és sosem lesz igazi apa számomra.
