Zsófia hallatszott az anyósa hangja a másik szobából. Zsófia, aki éppen a telefonján csacsogott, összerezzent. Ott üldögélsz, mint mindig! morgott az anyós, láthatóan nem fogta vissza rosszallását. Zsófia próbált nem foglalkozni vele, és folytatta a beszélgetést. Csak beszélsz és beszélsz. Készíthettél volna már valami ebédet a fiamnak! folytatta az anyósa a monológot.
Csend legyen már! dünnyögte Zsófia maga elé, és próbált udvariasan beszélni tovább. Nézd már meg! Kész, ennyi! dohogott az anyós, aztán kicsörtetett a lakásból. Zsófia végre letette a telefont, és nagyot sóhajtott. Már teljesen kimerítette ez az egész szappanopera. Tavaly Zsófia és a férje, Gábor végre kifizették a lakáshitelüket. Egy másfél szobás panelt bírtak összehozni, de legalább volt tágas konyhájuk és egy kis erkély is járt hozzá. Most már tényleg el lehetett gondolkodni a gyerekvállaláson. Zsófia otthonról dolgozott, de Gábor pontosan tudta: ez nem olyan laza móka, mint ahogy a család gondolja. De az anyósának ezt elmagyarázni, az olyan volt, mint széllel harcolni.
A Gábor szülei vidéken laktak, és a fiatalok nem tudták őket túl gyakran meglátogatni. Ráadásul a falu szomszédja már évek óta győzködte őket, hogy adják már el a házat. Nem sokkal később kiderült, hogy a Gáborék melletti lakás eladó lett. Az anyós, aki addig erőből utálta a fővárost, egy pillanat alatt megváltoztatta a véleményét, eladta a házat, és beköltözött Pestre. Gábor apja még dolgozott, de az anyós most ment nyugdíjba. Egyedül unatkozott volna vidéken, itt legalább Zsófia szórakoztatta.
Amit az anyósa persze nem értett: Zsófia egész nap a gépen lógott, de nem a barátnőivel trécselt vagy Facebookozott, hanem szerencsétlenkedett a munkájával. Egész nap, reggeltől estig agyonhajszolta magát.
Persze minden reggel, ahogy Gábor kilépett a lakásból, anyósa már kopogott is, mint a villám. Zsófia próbált magyarázni, Gábor is, de minden hiába. Néhány nap szünet, és anyós már ismét ott táncolt a küszöbön. Egy nap a fiatalok úgy döntöttek, nem nyitnak ajtót. Így Zsófiaként dolgozni próbált a csengő zajában. Anyós akkor már a rendőrséget is emlegette, csak hogy végre bebocsátást nyerjen. Gáborék teljesen tanácstalanok voltak, hogyan lehetne ezt a mindennapos betörést elkerülni, de ez így nem mehetett tovább. Egy nap anyós duzzogott, de csak egy napig tartott.
Másnap újult erővel jelent meg, rengeteg tanáccsal, hosszú monológokkal. Ez már sok mondta Zsófia egyik este Gábornak se a te szavadat, se az enyémet nem hallgatja meg. Nálam is betelt a pohár felelte Gábor. De mit lehet tenni? Ők döntöttek úgy, hogy eladják a házat és ideköltöznek. Én miért akadályoztam volna meg? Talán kereshetnénk anyának valami elfoglaltságot? Milyet? Már mindent végignéztem! sóhajtott Zsófia, majd beállt a csend.
Na várj, mennyi van a megtakarításban? kérdezte Gábor hirtelen. Nézzük csak de miért? csodálkozott Zsófia. Most egy másfél szobásban lakunk, ha jön a baba, ennél több hely kell. Miért ne keresnénk tágasabb fészket? Valami nagyobbat? Egy másik környéken? Igen! Miért várnánk tovább? Nem hiszem el! ugrott Zsófia a férje nyakába. Másnap egész nap azt számolgatta, el sem tudta rontani semmi, még az anyósa szokásos szónoklata sem. Két hét múlva teljesen ledöbbentették a szülőket a hírrel, hogy költöznek.
Hogyhogy? huppant le az anyós a kanapéra. Szép! És akkor hol alszanak majd az unokák!? szörnyülködött Gábor apja is. Ne izguljatok, anyu! vigasztalta a fia. Csak a szomszéd kerületbe megyünk, nem országot váltunk! Van ott is nyugdíjas szomszéd elég, és mi is jövünk majd látogatóba! sietett hozzáfűzni Gábor.
Az anyós meglepő gyorsasággal talált is barátokat a lépcsőházban. A fiatalok pedig felszabadultak, és egy teljesen új fejezet kezdődött az életükben.
