A gond az, hogy másodszor is férjhez mentem, az első férjemtől van egy lányom, de ő sem a gyereknevelésben, sem a tartásdíj fizetésében nem vett részt soha.
Nem haragudtam rá emiatt, inkább úgy gondoltam, hogy nem viselkedett férfiként, ezért próbáltam csak magamra támaszkodni. Jó fizetésem volt, jó munkahelyem, így nem szenvedtünk hiányt semmiben. Másodszor is megházasodtam, de az anyósom se engem, se a lányomat nem tudta elfogadni, a férjem pedig teljesen közömbös volt a lányommal szemben. A második férjem nem nagyon sietett a gyerekvállalással, mindig azt mondta, hogy még túl korai, nem akarja egyelőre a felelősséget magára venni.
Én sem erőltettem a dolgot, mivel egy nagyon fontos projekten dolgoztam, és teljesen lefoglalt a munkám. Egy nap fontos megbeszélésünk volt néhány üzleti partnerrel, de nem tudtam, kire bízzam a lányomat. Gondoltam, megkérem a férjemet, hogy vigyázzon rá.
Aznap reggel nagyon korán keltem, hogy elpróbáljam a nyitóbeszédemet, és úgy terveztem, hogy elviszem a lányomat az óvodába, majd munka után érte megyek. De reggelre belázasodott. Megkértem a férjemet, hogy vigyázzon rá, hiszen nem maradhatok ki a munkából, de ő csak annyit mondott, hogy a lányom az én dolgom, én gondoljam ki, mit csinálok vele, hogyan ápoljam, mi legyen vele.
Tanácstalan voltam, ezért felhívtam az anyósomat, megkérdeztem, otthon van-e, aztán elvittem hozzá a lányomat, hátha segít. Azt mondta, hogy ő nem fog vele maradni, mert nem az ő unokája. Sírva köszöntem meg, és mondtam, hogy magammal viszem a munkahelyemre. Erre egy kicsit megenyhült, és végül azt mondta, elvállalja egy kis időre.
A munkahelyemen minden jól ment, majd elmentem a lányomért. Anyósom persze panaszkodni kezdett, hogy milyen rossz gyerek, mennyi gondja volt vele, hogy nem hallgat rá. Mondtam neki, hogy többet nem fogom ezzel zavarni. Hazamentem, összepakoltam a holmimat meg a lányomat, és elköltöztünk az anyukámhoz nem fogok tovább olyan emberrel élni, aki nem tudja elfogadni a lányomat.
Az egész helyzet csak megerősített abban, hogy a legfontosabb az, hogy mindig számíthassak saját magamra és hogy a gyerekem legyen a legelső. Nem számít, hogy forintban mennyit keresek vagy hol lakom Budapesten, a legfontosabb, hogy a lányom szeretetben és biztonságban nőhessen fel.
