Elhatározta, hogy nem fog mutatni semmilyen érzelmet pláne nem a férje előtt, aki elvárta tőle, hogy bármikor hűvös maradjon, akár egy Dunai délelőtt decemberben. Egyetlen vágya volt: a nyugalom. Arról viszont fogalma sem volt, mire számítson. Hisz annyi magyar pár elválik, amint a szerelmi tűzijáték kialszik, s a Nők Lapja címlapján kínált álomélet elérhetetlenné válik mintha valahol a Balaton alján lenne elrejtve.
Amikor a válás elkerülhetetlenné vált, Melinda (aki már tudta, hogy az élet nem Túró Rudi reklám) éjszakai műszakban vállalt munkát egy szupermarketben. Persze addig, amíg egy kihívás be nem toppant: apró fia, Gergő, állandó felügyeletre szorult. Beíratta bölcsődébe, de az persze csak este 7-ig tartott nyitva. Utána pedig senki nem akadt, aki maradt volna vele.
Szűkösek voltak a lehetőségek: ezért Melinda hidegszívű exférjéhez fordult az ötlettel, hogy legalább 19 óra után, amíg ő dolgozik, vigyázzon Gergőre. Attila viszont annyira lelkesedett az apaszerepért, mint egy irodista a péntek délutáni túlóráért: udvarias hidegséggel hárította, mintha a kérés biankó csekk lenne, amit forintban írna alá. Megkérdezte, mégis miért neki kéne helyette gondoskodni a saját fiáról.
Melinda egy pillanatra elvesztette a fonalat, aztán gyorsan visszanyerte a hangját, és határozottan kijelentette: ugyanannyi joguk és kötelességük van szülőként! Igenis, Attilának is időt kell szánnia arra, hogy embert neveljen Gergőből, mielőtt a gyerek is megtanulja az apjától a pofonegyszerű kibúvókat. Hozzátette, hogy a gyerektartást is illene megfizetni, de az ő idejét nem fogja egykönnyen feláldozni. A prioritás egyértelműen az volt, hogy Gergő az anyjával maradjon.
Melinda így végigharcolta ezt a faramuci helyzetet, próbálva egyensúlyozni kétkezi munka és az anyaság között. Az út nem volt éppen alföldi lejtmenet: néha kiborult, szorongás vette elő, s a stressz miatt fizikailag is padlóra került. Egy ponton ráeszmélt, hogy ezt tovább már nem lehet így húzni, ezért orvosi segítséget keresett.
Az orvos ráadásul kínos magyarázattal szolgált: Attila már új életet épít vadonatúj feleségével, ezért hanyagolja a fiát, mintha az csak egy törvényileg előírt kötelező kör lenne. Gergő így csak épphogy kapott törődést, mint némi aprót egy pesti zsebből.
A végére Melinda egy mini háború közepén találta magát de exférje önimádó és elvhanyagoló hozzáállása fölénybe került a közös fiukkal szemben. Ez a házasság kezdettől fogva nagy, magyar rejtély maradt számára, és próbálta megfejteni, mégis mi vitte Attilát ilyen szülői bakugrásokhoz. Minden nyűg és nehézség ellenére Melinda sosem hagyta, hogy exférje önzése legyen élete iránytűje. Megtanulta kezelni a bajt: eltökélte, hogy Gergőnek odaadja mindazt a szeretetet és gondoskodást, amit megérdemel miközben egyre szívósabban szőtte saját jövőjét, valahol a stresszes napok és a Szent István napi tűzijátékok között.
