Mária néni arra ébredt hajnali háromkor, hogy a régi nyomógombos mobiltelefonja veszettül zümmög az éjjeliszekrényen.
Álmosan megdörzsölte a szemét, fogalma sem volt, ki telefonálhat ilyenkor, majd a kijelzőre pillantott és azonnal úgy érezte, mintha lóversenyt rendezne a pulzusa. A fia hívta.
Halló Marci, történt valami?! kérdezte megijedve Mária néni. Mi az ördögért hívsz ekkora éjszaka?
Anyu, ne haragudj, hogy felébresztettelek. Csak tudod, hazafelé tartottam a munkából, kezdte magyarázni Marci kicsit összeszedetlenül, aztán Azt se tudom, mit csináljak
Aztán mi, kisfiam? Na beszélj már, vagy szívinfarktust akarsz okozni az anyádnak?
Hát, szóval, itt fekszik valami az úton Nem tudom, mitévő legyek. Még sosem voltam ilyen helyzetben, teljesen lefagytam.
Pár másodpercig mindketten csöndben voltak.
Most ezt hogy értsem Elütöttél valakit? Halálra? Máriának kiesett volna a telefon a kezéből, úgy remegett az idegességtől.
Dehogy, nem halt meg szerintem, felelte Marci. Ráadásul nem is én ütöttem el. Valaki más lehetett. Meg hát nem is emberről van szó.
Akkor miről?
Egy kutya Német juhásznak néz ki. Még lélegzik, de borzasztóan. Mit csináljak, anyu? Tudod, hogy Pápán nincs 24 órás állatorvos. Te jobban értesz az állatokhoz, mint én.
Marci a lámpafényben látta, ahogy a kutya hasa épphogy emelkedik meg süllyed éppen csak lélegzik, a szeme pedig olyan szomorú, mintha végleg feladta volna.
A fő, hogy még él Akkor nincs minden veszve gondolta, s a mobilt szorosabbra fogta a fülénél.
*****
Három nappal korábban.
Anyu, te megint ezzel jössz? Már megint nincs jobb dolgod, mint a macskákat etetni? sóhajtott Marci, miközben csak beugrott hozzá egy percre, és meglátta, hogy anyukája a ház előtt macskák hadát dédelgeti. Régen nem volt ilyen állatbolond de amióta nyugdíjba ment, jött ez az új hobbi. Szinte már rögeszsémániásan.
Szia, kisfiam egyenesedett ki Mária néni, s vidáman intett. Miért nem szóltál, hogy jössz? Csavarnék valami finomat, ha tudom.
Hát látom, minden finomságot már a cicáid kaptak, vigyorgott Marci.
Őszintén szólva fogalma sem volt, miért költi az anyja a nyugdíját, idejét, minden energiáját ezekre a jószágokra. Három macskája volt otthon, akiket mind az utcáról mentett, egy éven belül (pontosabban tizenegy hónap alatt). De ez sem volt elég, folytatta tovább.
A lakók már csak Mátá Terézának hívták a házban Mária nénit a háta mögött.
Marcit idegesítette, ahogy a szomszédok sugdolóztak, néha még ujjukkal is köröztek a halántékuknál, utalva, hogy itt valami nem stimmel.
Fiam, hadd gondolják, amit akarnak, mosolygott Mária néni, amikor észrevette fián a zavarodottságot. Kevés a jóság a világban, hát próbálok egy kicsit többet csempészni bele.
Ránézett a macskákra, akik hangosan dorombolva falták a Whiskas-t.
Mit látnak ezek a cicák nap mint nap? Csak rosszat. Hadd kapjanak tőlem valami kis szeretetet. Tudod, milyen szörnyű érzés, ha úgy érzed, senkinek sem kellesz? Emlékszel, mit mondott a nagymamád?
Négy macskát már befogadtál. Nem túlzás ez már? hökkent meg Marci.
Nem az a lényeg, hogy sok vagy kevés. Ha rajtam múlna, mindet hazavinném, de hát tudod, nem vagyok képviselő, akinek a fizetéséből még van erre keret! Nekem is kicsi a lakásom, maradnak, akik beférnek, a többit meg etetem tovább. Akárki akármit gondol, én ezt folytatni fogom. Mutatni kell az embereknek a jó példát.
Jó példát?
Hát persze Ha valaki látja, talán ráébred, ő is tehetne ilyet. Mi felelősek vagyunk azokért, akiket megszelídítettünk. Az állatokért senki más nem fog tenni, csak mi.
Marci próbálta megérteni az anyját, de nehezen ment neki. Nem bánta volna, ha rászoruló embereken segít, de állatok?
Egyébként nem volt bajuk a kutyákkal-macskákkal, csak ezt túlzásnak érezte.
Aztán három nappal később valami történt, ami mindent megváltoztatott benne.
Aznap éjjel szokatlanul későn indult haza a munkából. Amúgy szabálykövető sofőr volt, de az üres győri utcákon aznap este lenyomta a gázt, hadd menjen a kocsi!
Nem tartott sokáig az öröm hirtelen le kellett fékeznie. Az úton egy kutya feküdt.
Állt néhány percig, fehér ujjakkal szorongatta a kormányt. Amikor kiment a lámpaláz, kiszállt, odarohant a kutyához.
Elég volt egy pillantás, hogy lássa: valaki elütötte. Egyszerre átfutott rajta, mennyire szerencsétlen helyzet, most mihez kezdjen?
Végül eszébe ötlött, hogy kéne hívni anyut. Se apja, se testvére, ez teljesen Mária néni-terep volt.
*****
Halló Marci, mi történt?! rémült meg Mária, amikor hajnali háromkor vette fel a telefonját. Mi baj van, hogy ilyenkor hívsz?
Anyu, bocsánat a zavarásért, de hazafelé tartottam aztán nem tudom, mit kéne tennem
Na, mondd már végre! Vagy infarktust akarsz nekem?!
Hát, szóval, fekszik itt egy egy kutya. Tanácstalan vagyok.
Pár pillanat csend.
Nem mondod komolyan, hogy elütöttél valakit? Meghalt?! majdnem leejtette a telefont Mária, úgy reszketett.
Nem, szerintem még él mondta Marci gyorsan. De nem én voltam. Meg nem is ember Hanem egy kutya.
Kuty? Na, mondd már!
Egy német juhász, de inkább utcai szerencsétlen. Még lélegzik, de nehezen. Mit csináljak, anyu? Éjjel nincs Győrben 0-24-es állatorvos, te jobban vágod ezt.
Marci a fényben látta a kutyán, épp csak lélegzik, szomorú szemeivel világfájdalmat sugárzott.
A lényeg, hogy él gondolta, s rátenyerelt erősebben a telefonra.
Anyu, mit csináljak? Nincs véletlenül ismerős állatorvosod?
Ismerős pont nincs, és tényleg éjjel nincs hova vinni. Más városba már veszélyes vinni, kifuthatsz az időből. Tudod mit, hozd el hozzám a kutyust.
Hozzam hozzád?! Tényleg?
Hát persze, mire vagy úgy meglepődve? A szomszédok miatt aggódsz megint?
Nem, csak nálad négy macska van, hogy fogják viselni a kutyát? Nem lesz ebből baj?
Kisfiam, azok MACSKÁK, nem háromfejű sárkányok. Ne vesztegessük az időt! Tedd be szépen a kocsiba, hozd át, összedobok valamit, amit lehet. Valamennyi elsősegélyt csak tudunk nyújtani.
*****
Fél óra múlva Marci már a negyedikre cipelte a kutyát.
Koszos lett az egész autó, meg ő maga is, de most először életében ez egyáltalán nem zavarta csakis a kutya miatt izgult, nehogy elpusztuljon. Úgy aggódott érte, mintha ember lett volna.
Tedd le ide, óvatosan utasította Mária néni a kanapé felé, amit már régi lepedőkkel preparált.
Persze nem volt ő állatorvos, még csak asszisztens sem, de annyit látott már rendelőben, hogy néhány praktikát ellesett, s most mind jól jött. Marci is segített: telefonján bújta a netet, hogy ilyen helyzetekben mit lehet tenni.
Sikerült megállítani a vérzést, a kutya nyugalmasabban kezdett lélegezni.
A macskák is aktívak voltak az orvoslásban eleinte oldalról figyelték a jövevényt, aztán amikor látták, hogy nincs veszély, melléfeküdtek, s hangosan doromboltak. A kutya elaludt ettől a koncerttől nem elveszítette az eszméletét, hanem tényleg elaludt.
Ez jól is jött, mert reggelig legalább nem érzékelt fájdalmat (mondják is, hogy a macskapraktika gyógyító hatású!).
Anyu, szerinted rendbe jön? kérdezte Marci, miközben megsimogatta a kutyát.
Biztos vagyok benne, hogy igen mosolygott Mária néni kimerülten. Nem olyan súlyosak a sérülései. És tudod mit? Ha ez a csodakutya ennyi együttérzést elő tudott hozni belőled, akkor nem véletlenül került az utadba.
Anyu, hát csak nem hagyhattam ott az úton, mormogta Marci zavartan, nem tudom, hogy mondjam ez egyszerűen nem lett volna emberi.
Erről beszélek, fiam. Három napja még nem értetted, miért etetem a cicákat, most meg te sem alszol, csak hogy egy kutyán segíts. És tudod mit? Szerintem már nem fogod hagyni, hogy visszakerüljön az utcára, igaz?
Hát, azt hiszem, tényleg nem hebegte Marci, fura, de jó érzés volt.
Jó érzés volt embernek lenni
*****
Kora reggel Marcika kutyástul ment az állatorvosi rendelőbe. Amint odalépett, az emberek, akik már ott ültek a sorban, önként félrehúzódtak, nem is kellett kérni ők is értették ezt a helyzetet.
És Marci akkor úgy érezte, igazán semmi szégyellnivaló nincs abban, ha szereted az állatokat. Sőt: aki segít rajtuk, maga is jobb lesz emberibb, kedvesebb.
Az új barátot Marcika Lajosnak keresztelte (a német juhászt), a doki pedig sikerrel rendbe tette. Most már minden hétvégén eljön anyjához Lajos kutyával, sőt, nem is csak hárman mennek sétálni jönnek a macskák is. Egész meglepő módon, önszántukból!
A lakók csak pislognak: hol öten, hol hatan bandukolnak, némi fejcsóválással, nevetgélve súgnak-búgnak a ház mögött, de Marci már le sem ejti őket.
Köszöni ezt Lajos kutyának, anyukájának, és azoknak, akik hajnalban félrehúzódtak az állatorvosnál. Abban a percben Marci komolyan elhitte, hogy a világ tényleg picit jobb lett.
És bárki bármit mondhat ezután, ő is, mint Mária néni, segíteni fog, akinek csak tud: akár ember, akár kutya, akár cica az.
Na, hát ennyi a történet.
