Réka-nak már jóval a szülés előtt be kellett feküdnie a szülészetre: a terhessége az utolsó hetekben nehézségekbe ütközött, az orvosok pedig nem akartak kockáztatni, ráadásul nem egy, hanem rögtön két gyermeket várt. A fiatalasszonynak felajánlották, hogy császármetszéssel hozzák világra a kicsiket, de ő mindenáron természetes úton szeretett volna szülni, ezért az orvosok megpróbálták úgy gondolták, műtétre bármikor lesz idő, ha szükséges lesz.
Ráadásul Réka és férje úgy kötötték a szerződést, hogy az apuka is bent lehessen a szülésnél az orvosok azonban nem szeretik a kívülállókat a műtőben. Réka vajúdása késő este kezdődött; természetesen azonnal értesítették a férjét, aki alig húsz perc alatt meg is érkezett, és mindkettőjüket átkísérték a szülőszobába. Nem első szülése volt ez Rékának, pontosan tudta, mi a teendő, mindent nyugodtan és fegyelmezetten csinált, és hajnal négy óra tájban megszületett az első baba.
A kislány rögtön felzokogott, a szülésznő pedig boldogan gratulált az édesanyának az első kislányához. De az apuka arca helyett, amelyen örömnek kellett volna ülnie, inkább megerőltetett mosoly jelent meg, és nyomban visszafordult a felesége felé. Tíz perccel később megszületett a második leányka is. A mama teli szájjal, meghatottan mosolygott, az apuka azonban faképnél hagyta magát a könnyeivel, és nem tűnt úgy, mintha a meghatottságtól sírna. Természetesen aggódtunk, de Réka legyintett és így szólt:
Ne is törődjenek vele, magához tér egy óra múlva. Újra megismétlődött: ötödik ikerpárunk, és mindig csak lányaink születnek. Ő nagyon szeretett volna legalább egy fiút, de megint nem jött össze, most emiatt szomorú. De szereti a lányokat is minden rendben lesz. És valóban, másnap, amikor a kórház ablakánál ott állt a sok mosolygós, gyönyörű kislány, élükön az édesapjukkal, aki léggömböket kötözött össze és kiabálva üzent anyának, hogy szeretik, mindannyian éreztük, hogy ennél boldogabb családot elképzelni sem lehet. De azért egy kicsit megsajnáltuk az apukátAz ablak alatt, a friss hajnalban, az apuka egyszer csak nevetve feldobott egy színes léggömböt a magasba, amelyet a szél kis híján elkapott de végül ügyesen elkapta egy apró kéz. A nagyobb lány, még pizsamában, már alig várta, hogy beoszthassa a többi testvérének, kinek melyik szín jut. Réka a kórterem ablakából nézte őket, és hirtelen elöntötte a bizonyosság: soha nem fogják mindent előre eltervezni, de a boldogság valahogy mindig megtalálja őket. Lent az apuka végül felkapta a legkisebb lányt, megpörgette, és halkan odasúgta a léggömbök közé: Majd ti tesztek róla, hogy a nővéreketek nevetése elhallatsszon a világ végéig. Réka szíve megtelt: végül is, ki mondta, hogy a csodáknak mind fiúknak kell születniük?
