László ott ül az ablakpárkányon, és kifelé néz az utcára. Az apját várja haza. Elvégre két teljes év telt el azóta, hogy az anyja elhagyta őket. Új családot talált magának mondta egyszer szomorúan az apja. Miért ment el az anyja? Ki tudhatja, Lászlónak sem volt világos. Csak lassan kezdte elfelejteni őt.
Az apja igyekszik mindent megtenni a fiaért. Hiszen a fiú már tíz éves. Már nagyfiú, neki nem kell semmit eltitkolni. Felesleges lenne titkolni bármit is. Megtanulta, hogyan kell elmosogatni, hogyan kell a holmikat a polcokra rakni. Már nem babázik. Szinte felnőtt férfi. Csak egyetlen dolog hiányzik neki: a kutya. De az apja nem engedett neki.
Ki gondoskodjon róla? Én folyton dolgozom, te tanuló vagy, még fiatal vagy mondja az apja.
Végül nem kutya, hanem egy nő költözött a házba. Anna volt a neve. Anna odaköltözött hozzájuk. A fiú igyekezett kerülni Annát, alig szólt hozzá. Úgy döntött, felesleges a nő. Az apja viszont feleségnek nevezte, és azt akarta, hogy Lászlónak legyen új anyukája.
Nekem nincs rá szükségem! mondja határozottan László, és visszavonul a szobájába. Így telnek a napjaik. László látja, mennyire boldog az apja Annával: kedvesek egymással, nevettek, ölelkeznek. László viszont tovább haragszik.
Apa, azt akarom, hogy elmenjen innen.
László, ezt nem lehet. Nélküle nehéz lenne élni egy feleség, egy anya nélkül.
Megérkezett a jó idő. László kint rohangál az udvaron a többi fiúval. Új barátai azt mondják neki, hogy az apja és Anna le akarják adni őt az árvaházba.
László megijed. Miért ne tennék meg? Új babát születhet nekik, neki csak útban lenne. Ezért már előre megpróbál felkészülni erre a helyzetre.
Egyszer elcsípte egy félmondatot: Ott jó lesz neki, oda kellene vinni
Ezzel László döntött. Egész éjszaka nem aludt, reggel pedig elhatározta, hogy megszabadul Annától. Csak még rosszabbá teszi a helyzetet. Először csintalanságokat csinált: megsózta Anna teáját, bekapcsolta a tűzhelyet az üres serpenyő alatt. Rosszalkodott. Anna rájött, hogy ki csinálja. Behívta Lászlót egy beszélgetésre.
László, beszélnünk kell. Haragszol.
Én nem haragszom próbál kibújni a helyzetből a fiú.
László, én nem akarok neked rosszat, nem bántani akarlak, drágám…
Nem vagyok a drágád! vágja rá László.
Kibéreltünk egy nyaralót a Balatonon. Meg akartunk lepni, de ideje tisztán beszélni. Az apád talált neked egy kutyát, ma elhozzuk. Veled együtt.
Nem hazudsz? lepődik meg László, és már kezd hinni Annának. Erősen átöleli.
Anna majdnem könnyezni kezd: Na, örülj inkább, minden rendben lesz, ne sírj simogatja László fejét.
Amikor az apja hazaér a munkából, együtt mennek a kiskutyáért. László már feloldódott, többé nem látja ellenségnek Annát. Kibékülnek. A kutya László karjában szundikál. Mindenki boldog.
