KESERÉDES BOLDOGSÁG
Mégis mi bajod van ezzel a lánnyal? Jó kislány ő. Szerény, rendes, tanul, szeret téged nézett fia szemébe szemrehányóan Takács Elvira.
Anya, ezt majd én elintézem zárta rövidre a beszélgetést Endre.
Elvira kiment a szobából.
Majd ő elintézi Mennyi nőt is végignézett már Mindjárt negyven éves, aztán majd már egy sem kell neki. Mindig van valami baja az összessel morfondírozott magában, miközben nagyot sóhajtott.
Kisfiam, gyere ebédelni! hívta Elvira a konyhából.
Endre már ugrott is, jóízűen nekilátott anyja gulyáslevesének.
Köszönöm, anyu. Mint mindig, isteni finom.
Inkább ezt mondanád már a feleségednek, nem nekem Elvira nem bírta abbahagyni a témát.
Anya Endre kiitta a málnaszörpöt, aztán indulni akart.
Várj csak, fiam! Tudod, egyszer voltam egy jósnőnél. Alighogy beléptem, azt mondta:
A fiadnak keserédes boldogsága lesz.
Ugyan, anya, ne hallgass ilyenekre Endre elmosolyodott.
Endre életében hol felbukkantak különféle nők, hol eltűntek.
Rita okos volt, olvasott, már-már bölcs a korához képest. Endrét kilenc évvel előzte meg. Eleinte tetszett neki a dolog, aztán úgy érezte, inkább baráti, mint szerelmi a kötelék.
Színtelen volt minden köztük. Békében váltak el.
Krisztina egyedül nevelte a nyolcéves fiát. Endrének sehogy sem sikerült megtalálnia vele a közös hangot, pedig szerette Krisztinát. Gyönyörű nő volt, de nehezen lehetett vele kijönni, túl határozott természet. Minden veszekedés után ajándékot vett neki, békülés gyanánt. Ostoba viták voltak ezek. Valami hiányzott ezekből a kapcsolatokból, talán a nyugalom, a kiszámíthatóság.
Veronika maga volt a tökély. Olyan nő, amilyen kevés akad.
Endre már el is képzelte az esküvőt. Veronika tiszta, megfontolt, rendes volt. Mellé illettesz a kesztyűhöz minden szót megválogatva kellett vele beszélni. Endre már az ő lakásában lakott, készen állt rá, hogy közös családot alapítsanak, legalább két gyerekkel.
De egy nap, egy üzleti út után Veronikát egy régi osztálytársával találta az ágyban. Klasszikus történet
Endre hazaköltözött az anyjához. Elegük lett a szerelmi bonyolódásokból.
Egyedül leszek. Nem is rossz tréfálkozott anyjának. Az egyfős család a legstabilabb.
Elvira csak vállat vont, sóhajtozott:
Hát tényleg nincs neked rendelt társad, fiam?
Aztán a sors váratlanul belépett az életébe.
Endre egy újabb vidéki munkába indult. A vonaton elfoglalta az alsó fekvőhelyet. Belépett egy nő a kupéba:
Fiatalember, cserélnénk helyet? Odaadná nekem az alsó priccset? Kérem.
Persze, bólintott Endre.
Tetőtől talpig végigmérte a nőt, semmi különös. De valahol belül mintha valami megmozdult volna. Lehet, hogy most találkozom azzal, akit nekem szánt a sors?
Endre felmászott a felső polcra, elbóbiskolt
Milyen jó, hogy felébredt! Tessék, jöjjön le, kínálja meg magát! mosolygott a nő.
Endre leült mellé, beszélgetni kezdtek.
Júlia vagyok mutatkozott be a nő.
Endre. Nagyon örülök, Júlia.
Egész este beszélgettek. Endre mellett Júliával könnyedén oldódott. Nem akarta lenyűgözni, csak magát adta. Olyan érzése volt: mintha mindig is ismerte volna.
Elkérték egymás telefonszámát.
Eltelt néhány hét, Endre már hiányolta Júlia hangját.
És beindult a kapcsolat: találkozások, csókok, ígéretek…
Endre már el sem tudta képzelni az életét Júlia nélkül. Negyven évesen! Az előző nőktől mindig könnyen el tudott szakadni. Most viszont a határtalanság érzése kerítette hatalmába.
Endre teljesen át akarta adni magát Júlia életének.
Ez a nő tiszta szeretettel, gondoskodással, megértéssel vette körül Endrét.
Három hónappal megismerkedésük után Endre megkérte Júlia kezét.
Endre, hét évvel idősebb vagyok nálad. Három gyerekem van. Egy főiskolai kollégiumban lakunk, mondta Júlia. Nem tudott és nem is akart hazudni. Mindenről őszintén beszélt.
És özvegy vagy. Tudok minderről, Júlia, láttam is a gyerekeidet. Mindenki hozzám költözik, nincs mit megbeszélni többet. Minden porcikádat szeretem. Te vagy az én véletlenem és végzetem Endre megcsókolta Júliát.
Jól van, Endre, próbáljuk meg Júlia kissé elpirult.
Nem próbáljuk, hanem örökké együtt leszünk, fogta meg Júlia kezét Endre. Hallod? Örökké.
Takács Elvira, amikor tudomást szerzett fia döntéséről, csak ennyit mondott:
Kiválasztottad A legjelentéktelenebbet az összes közül
Kilenc hónap múlva megszületett a pár napfényes vagyis különleges kislánya.
Endre örült, de közben aggódott Júlia miatt. Vajon összetörik-e a sok nehézségben?
Egy napfényes gyermek nevelése komoly kihívás.
A kislányuk most nyolc éves, az egész család imádja őt.
Endre csodálja Júliát.
Keserédes ez a boldogság, de mégis igazi. Néha az élet boldogsága nem tökéletes vagy könnyű; de éppen a nehézségeken át válik teljessé, ha együtt szívvel-lélekkel fogadjuk el azt, amit a sors nekünk rendelt.
