A barátnőm fia igazán csodálatos fiú. Mindig jól tanult, leérettségizett, elhelyezkedett, szorgalmasan dolgozott. Most sikeres vállalkozó, van háza egy vidéki településen, lakása a belvárosban mondhatom, igazi csodaember, nem mindennapi fiú.
De… mindig van egy de megházasodott egy lánnyal. Egy rettenetes lánnyal, olyan családból, ahol sosincs harmónia, magából kifordulva, féltékeny, kegyetlen. Nem a barátnőm szavai ezek, aki egyetlen fiát ilyen karokba adta, hanem a puszta tények.
Először ez a boszorka megszabadult az összes férjének barátjától. “Mit keresnek itt, csak inni járnak, húzzák ki belőletek a pénzt nincs jobb dolog, mint szórakozni velük?”
Aztán, szép sorjában, a rokonaiktól is eltávolította őt. Pedig milyen nagy, összetartó család! Ünnepeltek együtt, gyakran csörögtek egymásnak tényleg igazi magyar nagycsalád.
Az asszony eleinte csak forgatta a szemét a rokonok meghívásánál, folyton kitalált valamit, ha vendégségbe hívták őket, és hirtelen migrénje támadt, ha mégis jöttek volna hozzájuk.
Hamarosan már csak az anyós járt fel néha, hiszen annyira szeretett volna az unokájával lenni. És persze hiányzott neki a fia is.
A menye azonban mindig képes volt valamilyen cirkuszt csinálni.
Nem kiabálva vagy hisztérikusan, hanem halkan, sziszegő hangon: “Ötszázszor megmondtam már, de látom, ez nem változik ne hozz olcsó ajándékot, nálunk csak drága dolgokat illik adni, és te mindig valami vacakot hozol.”
A fia csak állt mellette, és bólintott: “Anya, az Isten szerelmére…”
Tegnap összefutottam az anyukával meg még egy barátnővel. Sírt, remegett a keze, mutatta az SMS-t: a menye írta, hogy megbeszélték a férjével, hogy jobb lenne, ha egy ideig nem jönne többet hozzájuk.
Zokogva mondta: a fia felhívta, és annyit mondott: “Anya, te mindig felzaklatod a feleségemet. Mikor eljössz hozzánk, három napon át nem tud magához térni.”
De hát végül is nem ez a legfontosabb csak ültem, sóhajtoztam, szegény, hogy történhet ilyesmi, micsoda balszerencse. Borzalmas meny.
És akkor a barátnőnk csak ennyit mondott: “És ehhez a menyhez mi köze? Te neveltél ilyen érzéketlen, kegyetlen fiút.”
Én kiakadtam, nem ért semmit mi mást tehetne egy férfi, ha egyszer ilyen nőt fogott ki? Minden a nyugalomért, a családjáért tette, és látnátok, mennyire aranyos fiú volt, amikor hatodik osztályban saját kezűleg rajzolt szívecskés üdvözlőkártyát adott a március 8-i nőnapra az édesanyjának.
Meg is mutatom ott a szív, ott a virág, mindent ő maga rajzolt. És ha az a feleség nem lett volna…
A barátnőm csak vállat vont: “Ha egy férfi nem akarja, semmilyen asszony nem kényszerítheti semmire.” És elment.
Hirtelen mintha lekerült volna valami a szememről.
Egész eddig azt gondoltam a jó férfit mindig elrontja egy rossz asszony.
Most pedig látom.
Valaki egyszerűen azért lesz rossz ember, mert olyan, nem azért, mert valaki más kényszeríti rá.
