Luca két éven át csak ápolónője volt a férje anyjának.
Luca-nak sikerült hozzámenni egy rendkívül megbecsült férfihoz. Minden barátnője irigykedett rá. Férje saját céget vezet, drága, elegáns házban él a budai hegyekben, több autót tart, és van egy kis nyaralója Balatonfüreden. Mindezt harminckét évesen érte el.
Luca viszont csak most fejezte be a tanulmányait, és egy évet dolgozott tanárként. Nyáron esküdtek meg. Az esküvő után a férje úgy döntött, feleségének nem kellene nevetséges fizetésért dolgoznia. Arra kérte Lucát, hogy maradjon otthon, készüljön fel a gyerekek érkezésére. Luca ebbe belenyugodott.
Az első házassági évük mesébe illő volt. Luca és a férje utazgattak, sok különleges élményt és drága ajándékot hoztak haza. Luca azonban nem tudta, hol használná a szép új ruháit, hiszen barátnői egész nap dolgoznak, hétvégén pedig családjukkal foglalkoznak. A férje gyakran járt különféle rendezvényekre, de sosem vitte magával Lucát.
Luca unatkozott. Nem tudott teherbe esni, és lassan megkopott a férje iránti szeretete. Minden nap, miután elvégezte a házimunkát, szobáról szobára járva gondolkodott a jövőjén. Újabb év telt el. A férje nappal szinte sosem volt otthon, este fáradtan, ingerülten tért haza. Azt mondta, a cége nem megy olyan jól, mint szeretné.
Eleinte csak azt kérte Lucától, hogy kevesebbet költsön. Később már minden egyes vásárlásról és kiadásról részletes elszámolást követelt. Összeszámolta a forintokat, meggyőzte Lucát, hogy feleannyiból is boldogan élhetnének. Luca aggódott. Szeretett volna újra dolgozni, de nem talált állást a szakmájában.
Összeszedte magát, jelentkezett egy tanfolyamra, ám ekkor megbetegedett a férje édesanyja. Luca-nak két évig kellett vele lennie, a férje az anyját hozzáköltöztette a budai házba. Luca mindent csinált, gondoskodott a beteg asszonyról. A férje ezalatt még kevesebbet járt haza.
Amikor az anyós elhunyt, a férje teljesen eltávolodott Lucától. Szinte alig beszél vele, sápadt és szótlan lett. Kerüli a szemkontaktust, munkahelyén tölti az idejét, alig megy haza.
Luca nem értette, mi történt, míg egyszer el nem ment az egykori anyósa lakásába, ahová régóta nem tette be a lábát. Zárt ajtók mögül gyermek sírását hallotta. Luca meglepődött, azt hitte, senki sem lakik ott. Kíváncsiságból megnyomta a csengőt.
Az ajtót egy fiatal nő nyitotta ki. Kiderült, hogy a férje már az anyósa betegsége előtt új családot kezdett, majd a nőt beköltöztette az anyja régi lakásába.
Luca számára ez megrázó volt. Tudta, hogy a házasságát nem mentheti meg. Kevés holmival, egy kis táskával elutazott Szegedre a nagynénjéhez. Semmit sem akart magával vinni, ami a házasságára, vagy a kudarcaira emlékeztetné…
