Megszületett a második fiam. Már a kórházban is meglátogattak minket boldog rokonok. A nagyszülők arca sugárzott az örömtől, mindenki jó egészséget, boldogságot és minden jót kívánt nekem.
Az anyósomnak és apósomnak egy háromszobás lakása van, édesanyámnak és a nővéremnek pedig egy tágas háza. Senkinek sem jut eszébe, hogy a mi tizenöt négyzetméteres szobánk meglehetősen szűkös lesz így, négyen.
A férjem szüleinek egy szép vidéki házuk van, nagy kerttel, a közelben folyóval. Elköltöztek a városból vidékre, és hiába kértük őket, hogy cseréljünk lakást, nem reagáltak.
Csak egyszer mondta nekem az anyósom: “Mi már öregek vagyunk, külön szobában alszunk, a nagy szobában tévézünk és fogadjuk a vendégeket. Szükségünk van a térre pihenni.”
Azt hiszem, azt gondolja, hogy mi négyen majd békésen alszunk egymás hegyén-hátán, illetve hát a kisbaba sírása
Mindez végigfutott a fejemben, és biztosan az arcomon is látszott, mert a rokonok egyre visszafogottabban gratuláltak, és sietve távoztak mindannyian más-más irányba.
Amikor mindenkitől elbúcsúztam, szomorkásan mosolyogtam a férjemre: Na, szerinted mikor mehetünk végre haza?A férjem csak ennyit mondott, halkan, de határozottan: Megoldjuk, együtt. Ahogy eddig is. És ahogy kezemet a kezébe csúsztatta, a kisbaba felsírt mellettünk, a nagyobbik fiú pedig a takaró alá bújt ölelésre várva. Arra gondoltam, lehet, hogy tényleg szűkös a szoba de a boldogságnak, a szeretetnek, meg ezeknek a kicsi életeknek, akik miatt most aggódom, mégis mindig jut hely.
Abban a pillanatban döntöttem: elég a várakozásból, a sóvárgásból. Ha kell, új helyet találunk, ha kell, összébb húzzuk magunkat, de ez a mi családunk. Sokféle család van tágasban, régiben, szűkben, újjáépültben , de a mi otthonunk mindig ott lesz, ahol együtt vagyunk.
Nevetni kezdtem, a férjem rám kacsintott, és egy pillanatra minden félelem, minden bánat eltűnt. Tudtam: nem a négyzetméterek számítanak. Hanem az, amit összefogunk, közösen, néha sürgetve, néha csendben de mindig szeretettel. És ahogy az új élet mellettem békésen aludt el, rájöttem, hogy már most otthon vagyok.
