Az apósom szinte szótlanul állt, amikor meglátta, milyen körülmények között élünk.
A férjemmel egy közös barátunk lagziján ismerkedtünk meg. Akkor költöztem fel Budapestre és találtam munkát. Őszintén szólva rendkívül boldog voltam, hogy végre kiszabadultam a faluból. A kapcsolatunk látszólag szélsebesen haladt előre egy év múlva megszületett a kislányunk.
Aztán minden megváltozott.
Miért szőke a lányunk, kék szemekkel, amikor neked és nekem is sötét a bőrünk? kérdezte a férjem.
Drágám, biztos az apádtól örökölte. Nézd csak meg, mennyire hasonlóak!
Ne mondj bolondságokat. A gyermeknek az apjára vagy az anyjára kellene hasonlítania, nem más rokonokra. Anyám is azt hiszi, hogy nem is az én lányom.
Azt kell mondjam, az anyósom kezdetektől ellenszenves volt velem. Azt gondolta, nem szeretem eléggé a fiát. Az apósom viszont mindig kedves ember volt. Rég elvált az anyósomtól, új családja lett, de sosem feledkezett meg a fiáról.
Végül úgy alakult, hogy a férjem egy másik nőt költöztetett be hozzánk. Azt mondta, pakoljak össze és menjek el, amilyen gyorsan csak lehet. Nem volt más választásom.
Nem volt hová mennem. A szüleim nem fogadtak volna vissza gyerekkel, szégyen lett volna. Ráadásul a régi, fűtetlen házban télen élni lehetetlen. Felhívtam az egyik barátnőmet, aki befogadott pár napra. Utána albérleti szobát találtam, oda költöztem a kislányommal. De lassan elfogytak a forintjaim.
Egy nap a közértben jártam, amikor valaki utánam kiáltott.
Lányok, hol bujkáltatok? Még a faluba is lementem, hogy megtaláljalak titeket szólt utánunk az apósom.
Hogy vagy? Jó látni suttogtam.
Tudom, mit csinált a fiam, nincs rá semmi mentség. Ő és az volt feleségem egyformák Hol laktok most?
Egy kis szobában albérletben.
Rendben, most rohannom kell, megyek vidéki megbízásra. Amint visszajövök, azonnal megoldjuk a lakásgondot. Itt, fogadd el ezt, elég lesz két hétig mondta, és átnyújtott egy borítékot.
Nagyon megörültem, mert legalább kenyér és tej kerülhetett az asztalra.
Az apósom hamarabb hazatért, és meglátogatott minket. Megdöbbent, amikor látta, milyen körülmények között élünk. Nem tudott magához fogadni, mert az új felesége ellenezte, de talált más megoldást minden megtakarítását felhasználta, hogy vegyen egy kis lakást, és a kislányom nevére írta. Próbáltam visszautasítani ekkora ajándékot, de ő hajthatatlan volt. Ráadásul nem is miattam tette, hanem az unokájáért.
Egy hónap múlva már a saját kis otthonunkat rendezgettük a lányommal. Az apósom hozott néhány bútort és a legszükségesebb háztartási eszközöket is.
Ne siess azzal, hogy bölcsődébe add a lányodat neki most rád van szüksége. Segíteni fogok, ne aggódj. És a feleségem is meggondolta magát, szeretné látni az unokáját.
Hálásan köszönöm!
Ne sírj, kislányom. Bármikor jöhetsz hozzám segítségért sosem utasítanálak vissza. Idővel minden jóra fordul, meglátod.
Nagyon örülök, hogy a kislányomnak ilyen csodálatos nagypapája van még ha az apjával nem is volt ekkora szerencséje. Mindent feláldozott, hogy nekünk jobb legyen.
Évek múltán újra férjhez mentem, de az apósomról nem feledkeztem meg. Mindig örömmel jelentkezik nálunk vendégként, és mi is sűrűn látogatjuk. Minden rendben van velünk.
