45 éves vagyok. És nem fogadok már vendégeket az otthonomban
Vannak emberek, akik ha eljönnek hozzánk, teljesen elfelejtik, hogy vendégségben vannak. Felesleges tanácsokat osztogatnak, udvariatlanok, és eszük ágában sincs sietni haza.
Régebben rendkívül vendégszerető embernek tartottam magam, de gyorsan megváltozott a hozzáállásom. Negyven felett aztán végképp abbahagytam a vendéglátást. Minek nekem ez? Csak bosszúságot okoz az ilyen vendégjárás.
Az utolsó születésnapomat egy budapesti étteremben ünnepeltem. Hihetetlenül élveztem most már mindig ezt fogom választani. El is magyarázom, miért.
Egy otthoni vendégség rendezése elég drága mulatság. Egy egyszerű vacsorához is elmegy egy csomó forint. Ha pedig ünnepi alkalomra készülsz, akkor még mélyebbre kell nyúlni a zsebedbe. A vendégek manapság szerény kis ajándékkal jönnek, hisz nehéz időket élünk. Aztán órákig üldögélnek, késő estébe nyúlóan. Én meg pihennék inkább, ahelyett, hogy edénytornyokat mosogatnék és rendet raknék utánuk.
Már nem várok senkit a lakásom falai közt. Akkor takarítok és főzök, amikor nekem tetszik. Régen az ünnepi vendégségek után teljesen kimerült voltam és levert. Most a karácsony végeztével inkább fürdőt veszek és hamar lefekszem.
Rengeteg szabadidőm van, amivel jól tudok gazdálkodni. A barátaim átugorhatnak egy teára, de már nem izgatom magam azon, ha nincs otthon sütemény vagy egyéb finomság. Nyíltan elmondom, amit gondolok. Ha pihenni akarok, egyszerűen megkérem őket, hogy távozzanak. Lehet, hogy nem túl elegáns, de már nem érdekel. Előrébb sorolom a saját kényelmem.
A legérdekesebb, hogy azok, akik örömmel járnak másokhoz vendégségbe, soha nem hívnak magukhoz senkit. Könnyebb más lakásába járni, ott szórakozni, nem kell se takarítani, se főzni.
Vajon te fogadsz vendégeket? Mondanád magadról, hogy vendégszerető vagy?
Mostanra megtanultam, hogy a saját nyugalmam és időm többet ér bármilyen kötelező vendéglátásnál.
