Nemrég volt a sógornőm születésnapja, úgyhogy összegyűltünk az egész családdal nagyszülőktől kezdve az unokaöcsökig, mindenki ott volt, természetesen az ünnepelt is. Na, hát tudod, Edit sosem kedvelt engem igazán, de én sem törtem magam, hogy vele jóban legyek, szóval megvolt köztünk a távolság.
A buli, mint szokás, jól indult, mindenki gratulált a férjemnek, mintha ő lenne a főszereplő, pedig hát a nővéréről volt szó. Közben még azt is megjegyezték páran, hogy mennyire nagyvonalú, ami azért elég furcsa volt, mert a mi ajándékunk, egy borítékban ötszáz forint, nem volt annyira kiemelkedő szerintem pont illett az alkalomhoz, de semmiféle extrának nem mondanám.
Aztán mindent megértettünk, amikor anyósom szót kért, és odament Edithoz, hogy átadja az ajándékát, de közben jól belekezdett a beszédbe:
Szabolcs, a húgodnak ma születésnapja van, még mindig egyedül van, nincs se párja, se biztonsága, úgyhogy, mint idősebb fiútestvér, kötelességed gondoskodni róla. Ráadásul két lakásod van, az egyiket szépen odaajándékozod Editnek! mondta ezt a legnagyobb természetességgel.
Hát, nem hiszed el, mindenki tapsolt, én meg majd leestem a székről, hogy hogy lehet valaki ilyen pofátlan. Ráadásul Edit se maradt le, rögtön elkezdte faggatni:
Bátyus, az új házban adod meg, ugye? Mikor költözhetek be? kérdezte teljes komolysággal.
Szóval, muszáj volt tisztázni ezt. Nekünk tényleg két lakásunk van: az egyiket én örököltem a nagymamámtól, összehoztunk benne egy-két kisebb felújítást, aztán kiadjuk albérletbe. Az abból befolyó pénz pedig megy a hitel törlesztésére, amit a másik, újabb lakás miatt vettünk fel na abban lakunk mi ketten. Férjemnek semmiféle joga nincs ahhoz az örökölt lakáshoz, én meg azt is elterveztem, hogy majd a gyerekünknek adom, ki van zárva, hogy Edité legyen.
Erről persze nem akartak hallani:
Felejtsd el, az albérletből jövő lakás az enyém, abban, amelyikhez ragaszkodsz meg mi lakunk mondtam nekik.
Kislányom, nagyot tévedsz, mert a férjem vagyonát ti együtt birtokoljátok, tehát mindkettőtöké minden kotyogott bele anyósom.
Én nem bánom, ha segíteni akarsz, de a saját tulajdonomból nem adok semmit! mondtam Szabolcsnak. Neked mi a véleményed?
A férjem meg, képzeld el, rám nézett, és azt mondta:
Szerelmem, majd a jövőben többet keresünk, veszünk még egy lakást, azt pedig adjuk Editnek, hiszen ma van a születésnapja.
Most ezt komolyan gondolod? néztem rá döbbenten. Ha nagyon akarod, osztozhatsz a közös lakásunkon is, de csak akkor, ha beadod a válópert!
Ezután jött az igazi cirkusz:
Szégyellheted magad, hogy így beszélsz a férjeddel! Ha válni akarsz, hát legyen, megkapod. Fiam, szerintem pakolj össze, gyere vissza hozzám, te meg egy számító minden lében kanál vagy! így zúdult rám az anyósom haragja.
Én megfogtam a táskámat, és szépen eljöttem ebből az őrült házból, mert nem akartam azok között maradni, akik azt hiszik, joguk van osztogatni azt, amihez semmi közük.
