Takarékos ismerőseim meghívtak születésnapi bulira. Éhesen értem haza.
Vannak olyan emberek az ismerőseim között, akiket spórolósaknak hívok. Mindenen takarékoskodnak: ételen, ruhán, apróságokon. Pedig nem szegények, épp ellenkezőleg nagyon jó körülmények között élnek. Soha nem panaszkodnak pénzre, és mindig megengedhetik maguknak, amit csak akarnak.
Én általában csak akkor megyek hozzájuk, ha valamilyen különleges alkalmat ünnepelnek, máskor inkább telefonon beszélünk. Egy hónapja meghívtak Lóránt nevű barátom születésnapjára. Elmentem, de végül éhesen tértem haza.
Aznap reggel bepakoltam az előzőleg vásárolt ajándékot a táskámba, és elindultam dolgozni. Négy órára voltam hivatalosan meghívva. Ebédidőben csak egy kávét ittam, és két apró pogácsát ettem, gondoltam: majd az ünnepségen jóllakok.
A kijelölt idő előtt pár perccel értem oda, átadtam az ajándékot, boldogságot és egészséget kívántam Lórántnak. Tréfásan megjegyeztem, hogy farkaséhes vagyok, hiszen direkt nem ettem sokat előtte. Barátom nevetve mondta, minden készen áll.
Összesen nyolcan gyűltünk össze, a házigazdákon kívül hat vendég. Belépve a nappaliba láttam, hogy nincs rendesen terített asztal, vélhetően svédasztalos vacsorát terveztek. Székek helyett egy kicsi kanapén kellett összezsúfolódnunk. Őszintén szólva, egy fárasztó munkanap után sokkal jobban esett volna kényelmesen, rendes asztalnál vacsorázni. Sebaj, lesz ami lesz!
A vendéglátó, Éva egy apró, kör alakú asztalkára pakolta ki az ételeket. Meg is számoltam a falatokat nem szégyellem! Mindenből pontosan nyolc szelet volt: nyolc vékonyra vágott füstölt kolbász, nyolc szelet sült hús, nyolc szelet sajt. Friss paradicsom és uborka, szintén nyolc-nyolc karika. Minden gyönyörűen, de hajszálvékonyan felszeletelve. Kétféle saláta apró tálakban, gyümölcs is csak nyolc darabban mérve. A gazdag kínálatot egy üveg bor koronázta meg. Röviden: egyetek, igyatok vendégek, amennyi jut…
Ültem, rágcsáltam a kolbászt, egy kis sajttal, de az éhségem nem múlt! Inni sem volt kedvem, kaja nélkül tartottam tőle. Lóránt azt mondja: Hoztam egy kis melegételt is. Reménykedtem, hátha most végre valami laktató fog kerülni elém. A háziasszony behozott néhány sült burgonyát és sült csirkecombot mindenkinek egyet-egyet. Nevetnem kellett. Szerencsére a torta legalább hagyományos méretű volt.
A hangulat jó volt, de fél óra múlva elkezdtem azon gondolkodni, mikor mehetek haza. Másfél óra után elindultam, gyalázatosan éhesen.
Hazafelé beugrottam a sarki boltba, vettem egy kis ennivalót, és otthon végre rendesen csillapítottam az éhségemet. Így takarékoskodtak velünk a barátaim.
Felmerült bennem a kérdés: miért hívnak össze embereket születésnapra, ha nem akarnak vagy nem tudnak rendesen vendégül látni?
