Miután meghallgattam ezt a történetet barátomtól, alapvetően megváltozott a hozzáállásom az emberekhez, akárcsak a feleségemé. Egyre kevesebb időt töltöttünk a barátainkkal, és jóval kevesebbet meséltünk nekik a magánéletünkről. Nem, nem veszítettük el bennük a bizalmat, továbbra is jó a viszonyunk, de már senkit sem engedünk be igazán az életünkbe. És mindez egy kellemetlen eset miatt, ami a barátomékkal történt.
Ők is nagyon közeli barátságban voltak egy másik házaspárral. Régóta ismerték egymást. A férjek egy munkahelyen dolgoztak, a feleségek együtt jártak egyetemre. Később a barátom felesége bemutatta a barátnőjét a párja munkatársának, ők is összejöttek.
Egy idő után azonban a barátnő férje kilépett a munkahelyéről, jobb ajánlatot kapott, több pénzért dolgozott tovább. A barátnő is talált egy jobban fizető munkát. A két pár között egyre ritkább lett a kapcsolat. A feleség a gyerekek születése után rendszeresen betegszabadságon volt, ezt a főnökei nem nézték jó szemmel, és végül valamilyen indokkal elküldték.
A férjnek keményen kellett dolgoznia, hogy el tudja tartani a feleségét és a négy gyereküket, de összességében jól boldogultak. Nagy házat vettek, rendben tartották a portát. Idővel kiegyenlítődtek a bevételeik, de nem lettek gazdagok.
A másik párnak nem volt gyereke, karriert építettek, sokat utaztak nyaralni, úgy éltek, ahogy csak akartak.
Egy nap elhatározták, hogy meghívják a barátaikat falusi házukba. Úgy gondolták, jó lesz kiszakadni a fővárosból, a városi forgatagból. Grillezhetnek, úszhatnak a Tiszában, sétálhatnak az erdőben. A napos, kellemes idő is kedvezett nekik. A feleség felhívta a barátnőjét Budapest szívéből, hogy beszámoljon a terveikről. A barátnője örült a meghívásnak, de mondta, hogy előbb megbeszéli a férjével, aztán visszahívja. Letette a telefonját az asztalra de nem nyomta ki a hívást. Ekkor hallotta meg, mennyi minden hangzott el róla és a családjáról s ez teljesen megdöbbentette.
Kiderült, hogy a másik házaspár lenézte őket, szerencsétleneknek gondolták őket, akik semmit sem tudnak az életről. Szerintük a négy gyerek miatt napról napra élnek, mindig csak a fizetésük végét várják. A házuk ronda, szinte szégyen bemenni oda, a gyerekek rosszul neveltek, ráadásul minek ennyi gyerek, a felüket inkább intézetbe kellene adni. Az anya unalmas, mindig csak a gyerekekről beszél.
A férjét bunkónak tartották, akivel nehéz beszélgetni. Végül megszakadt a vonal, a házaspár, aki mindezt hallotta, teljesen lefagyott; úgy érezték, el kellene menniük ezekhez az igazi barátokhoz, és elmondani a véleményüket. Ekkor azonban megcsörrent a telefon a barátnő férje hívott, hogy hétvégén érkeznek hozzájuk. A házigazda udvariasan rábólintott, majd letették a kagylót.
A pár átbeszélte a helyzetet, és vártak a vendégek érkezésére. Meg is jelentek, olcsó, leárazott konzervet és valami hasonlóan silány édességet hoztak ajándékba a gyerekeknek. A házigazda sógora azonnal megkérdezte:
Milyen kicsi lehet nálatok a fizetés, hogy még normális dolgot sem tudtok venni! Nem baj, majd mi adunk nektek rendes vacsorát, terített asztal vár rátok. Egyetek most, utána segítsetek nekünk, rengeteg a munka!
A meghívott pár teljesen ledöbbent, nem értették, mi történik, aztán a házigazda felesége is beszállt:
Nektek miért nincs még gyereketek?
Még nem szeretnénk, majd eljön annak is az ideje válaszolta zavartan a barátnő.
Tudom már, mi a baj: csak a parasztok szülnek gyereket, az okosak inkább élik az életet mondta a házigazdanő.
A másik pár ettől teljesen ledöbbent. Világossá vált számukra, hogy a házigazdák tudják az igazságot, de azt nem sejtik, hogyan. A látogatásra ürügyet találtak, és gyorsan távoztak.
Ti mit gondoltok erről? Jól tették, amit tettek? Kedvesebbeknek kellett volna lenniük, vagy inkább keményebben kiállni magukért? Mit tennétek hasonló helyzetben?







