A sógornőm akkor töltötte nyaralását a Balatonon egy elegáns üdülőközpontban, amikor mi vérrel-verítékkel a felújításon dolgoztunk, és most mindenáron kényelmes otthont akar magának.
Feljánlottuk, hogy közösen rakjunk össze pénzt és újítsuk fel a házat, de ő rögtön visszautasította, mondván neki erre nincs szüksége. Most azonban azért könyörög, hogy hadd költözzön át hozzánk, mert az ő fél része már lakhatatlan. Saját hibája!
A ház még a férjem nagymamájáé volt. Aztán a halála után a férjem és a nővére felezve örökölték meg. Régimódi, elöregedett épület, de eldöntöttük: felújítjuk, és végre beköltözünk. Szép nagy ház, két külön bejárattal így két család is lakhat ott anélkül, hogy egymás idegeire menne. Az udvar és a hátsó rész közös, a szobák száma mindkét oldalon ugyanolyan.
Az örökségi osztozkodás után mi már házasok voltunk, civilizáltan, konfliktusok nélkül zajlott minden. Az anyósom azonnal lemondott a részéről, neki a pesti panelhez nőtt szíve, és csak annyit mondott a fiának és lányának: Csináljátok, ahogy akarjátok.
A férjem és a sógornőm férje össze is dobtak egy nagyobb összeget, kijavították a tetőt, megerősítették az alapokat. Tovább akartuk folytatni a renoválást, de a sógornőm akkor kiborult. Ő bizony egy lyukas forintot sem fektet egy ilyen romos viskóba. A férje behúzott vállal, csendben elsétált ő nem szokott a feleségével vitatkozni.
Mi viszont elhatároztuk: beköltözünk. A falu közel volt a városhoz, saját autónk is volt, így simán bejártunk dolgozni. Elegünk volt már a panellakás szűkösségéből, régi álmunk volt, hogy saját házunk legyen, újat építeni azonban irgalmatlanul sok forintba került volna.
A sógornőm úgy tekintett erre a házra, mint egy nyaralóra. Nyáron feljön majd, grillezik, pihenget. Azonnal megmondta: Ne számítsatok rám!
Négy év alatt teljesen felújítottuk a saját felünket. Persze, hitelt is felvettünk, de nem számított lett saját fürdőszobánk, központi fűtés, új villany, nyílászárók, loggia beüvegezve. Fáradhatatlanul, egész nyáron, hajnaltól éjszakáig dolgoztunk, de mi hajtottuk az álmainkat.
A sógornőm közben a világban járt: tengerparti, balatoni utazások Egyáltalán nem érdekelte, mi történik a házával. A férjem húga csak saját kényelme körül forgott, az ingyen-nyugalom otthon egyáltalán nem izgatta. Aztán viszont született egy gyereke, és elment GYES-re.
Onnantól nem ment nyaralni, pénz sem nagyon maradt. Akkor persze eszébe jutott, hogy birtokolja a ház felét. Kisgyerekkel négy fal között meg lehet bolondulni, míg vidéken a gyerek egész nap szaladgálhat a kertben.
Mi időközben már beköltöztünk, és a pesti lakásunkat kiadtuk. Az ő részét egyáltalán nem bolygattuk, de éveken át az szó szerint lepusztult. Nem is értem, hogy akart ott lakni fürdőszoba vagy fűtés nélkül, de megjelent bőrönddel, és kérte, hadd maradjon csak egy hétig nálunk hát beengedtem.
A kisfia kiverte a ház alját is: hangoskodott, ahogy az anyja, ő mindent a maga feje után csinált, mindenkit levegőnek néztek. Nekem a home office teljesen ellehetetlenült, így egy időre kénytelen voltam elköltözni egy barátnőmhöz úgyis épp utazott, örült is, hogy valaki vigyáz a lakásra.
Végül egy hónap múlva jöttem vissza, először nála maradtam, aztán anyám beteg lett, hozzá költöztem, elláttam a sógornőm teljesen kisiklott a fejemből, biztos voltam benne, hogy addigra rég hazament.
Elszörnyedve tapasztaltam, hogy még mindig nálunk tanyázik, teljes természetességgel, mintha ez mindig is az övé lett volna. Megkérdeztem, mikor szándékozik elköltözni.
És mégis hova mennék? Kisgyerekkel, nekem itt jó! válaszolta.
Holnap bemegyünk veled a városba mondtam.
Nekem nem kell a város.
Az alatt az idő alatt egy ablakot vagy padlót sem bírtál kitakarítani Ez nem hotel!
Milyen alapon dobsz ki? Ez az én házam is!
A te házad az ott, a fal túloldalán. Oda menj vissza!
Megpróbálta a férjemet ellenem fordítani, de ő is világossá tette: ez már túlzás! Megsértődött, végül elviharzott. Pár óra múlva hívott az anyósom:
Nem volt jogod kidobni, ez részben az ő tulajdona!
A maga részén úgy él, ahogy akar felelt a férjem.
És mit csináljon ott egy gyerekkel? Nincs fűtés, WC is csak kint van. Neked kötelességed lett volna segíteni a húgodnak!
A férjem ekkor elvesztette a türelmét, és mindent elmondott az anyjának: együtt is csinálhattuk volna a felújítást, közös költségen, így mindkettőnknek olcsóbb lett volna. De ő nem akarta. Akkor most miért nálunk van minden felelősség?!
Aztán kompromisszumot ajánlottunk: vásárolja meg anyám a húga részét. Sógornőm persze akkorára lőtte az árat, amiből egy teljesen felújított új házat is vehetett volna az ember. Ez nekünk nem felelt meg.
Azóta állandóak a veszekedések. Anyósom folyton duzzog, Emese (ez a sógornőm nevét, ami csak magyar lehet) örökösen akadékoskodik. Ritkán jönnek, de akkor zajos bulit tartanak, szétvernek ezt-azt az udvaron, kárt csinálnak, bosszankodnak.
Most elkezdtünk kerítést építeni, hogy végleg leválasszuk a telket. Többé nincs kompromisszum ezt akarta Emese, hát most megkapta.
