Az egyetem elvégzése után Borbála munkát kapott egy budapesti cégnél, ahol fiatalos, összetartó és barátságos csapat dolgozott együtt. Az érkezése csak még jobban megerősítette a csapat jó hangulatát. Borbála igazi tünemény volt, kedves arccal és udvarias modorral; aki csak beszélt vele, nem tudott neki nem megnyílni. A munkahelyéhez közel, egy új építésű lakásban lakott a XIII. kerületben. Egyik munkatársa, Ádám, azonnal szimpatizált vele, és amikor kiderült, hogy Borbála saját garzonlakással rendelkezik, örömtől csillogott a szeme. Majdnem harminc éves volt, de saját bevallása szerint semmije sem volt.
Ádám szeretett önsajnálatban fürdeni. Egy Duna-menti kis faluból ingázott nap, mint nap Budapestre. Mindig panaszkodott, hogy mennyire nehéz visszautazni a vidéki otthonába munka után. Csakhogy legtöbbször nem is jutott haza: a kolléganők rendszeresen maguknál fogadták. De Borbála… ő igazi álomnő volt! Egyetlen hibát sem lehetett benne találni kívül-belül tökéletesnek tűnt. Így történt, hogy Ádám három éven át szinte le sem tudott róla válni.
Borbála sokat utazott céges ügyekben, ráadásul a jól fizető munkájából jelentős összegű fizetést vitt haza minden hónapban. Ezzel szemben Ádám hallgatóként vegetált, gyenge egészsége miatt is falatozott az életből, gyakran jártak orvoshoz, ráadásul úgy tűnt, közös gyermekük nem lehet. A házasságról viszont soha nem esett szó közöttük.
A főnökük néha mesélt a saját unokaöccséről, aki nemrég jegyezte el a barátnőjét, majd épp az esküvő előtt derült ki, hogy a lány halálos, harmadik stádiumú rákban szenved. Végül így is összeházasodtak, az ifjú férj pedig életerővel és szeretettel gondozta a beteg feleségét… Három év telt el. Ekkor Borbála fejében motoszkált egy gondolat: Ő az én lakásomban él, minden kiadás rám hárul, de a házasságot szóba sem hozza. Összeszedte a bátorságát, és beszámolt Ádámnak az érzéseiről. Válaszképpen Ádám vett egy gyűrűt, majd bejelentette, hogy eljegyzi Borbálát.
Egy újabb üzleti út után Borbála hazatért. Ádám ránézett, majd fagyos hangon közölte: Borbála, én most mégsem állok készen a házasságra. Túl nagy teher lenne ennyi felelősséget magamra vállalni Tartsd meg a gyűrűt, hadd legyen az emlékünk a gyönyörű szerelmünkről Ekkor Borbála összetört. Ilyen ajándékot éppen ettől az embertől sosem várt volna.
A főnök ezek után újból kiküldte Borbálát tárgyalni Debrecenbe, és adott neki egy színházjegyet azzal fenyegetve, hogy kirúgja, ha nem megy el az előadásra. A színházban a főnök özvegy unokaöccsével futott össze; egymás mellé szólt a jegyük. A vidéki, hivatalos út alatt Borbála és az új ismerőse minden szabad percüket együtt töltötték. Nem telt el sok idő, s Borbála megtudta, hogy gyermeket vár, és mindketten kimondhatatlanul boldogok voltak.
Rögtön megszervezték a lakodalmat, igazi királynőt csináltak Borbálából. Tíz év telt el azóta. Ma már két fiú fiuk van, és éppen arról beszélgetnek esténként, hogy jó lenne egy harmadik gyermek, mindegy, fiú lesz-e vagy lány, csak egészséges legyen! Igazi összetartó, szerető család lettek.
Ádám viszont soha nem jutott el odáig, hogy eldöntse, mire is vágyik igazából; a családot mindig túl költséges dolognak tartotta. Ő nem akart felelősséget vállalni másért. Amikor végre törlesztette az autóhitele utolsó részletét, vett magának egy új laptopot, s ez lett élete legnagyobb szenzációja. Hogy aztán az újabb hitelt miből törleszti majd, az már rejtély maradt…
