Hát, milyen furcsa is ez az egész. Pedig minden másképp is alakulhatott volna. A szomszédasszony mindig csodálkozik, milyen szerencsések vagyunk. A gyerekek segítenek, az unokák szinte minden nap beugranak hozzánk.
Ma is jönni fog a középső unoka, Zsoltika. Nagypapa mindig vele gyakorolja a matematikát, aztán kimegy vele a játszótérre húzódzkodni a ház előtt, a rozsdás mászókán.
Anna néni és Pál bácsi még csak hetvenen túl vannak valamivel. Fiatalosak még! És három csodás unokájuk van.
Előző este, két unokalánnyal együtt, a kicsi Gizus és a nagyobb Emese segített sütni az omlós házi kekszet. Jó lesz majd a délutáni teázáshoz, Zsoltinak is jut egy tálra való.
Annácska, kéne venni egy földgömböt szólalt meg Pál bácsi hirtelen, félbeszakítva Anna nénit a gondolataiban. Zsolti meg Gizus nehezen igazodnak el a térképen. Jó volna egy szép nagy földgömb!
És labda is kellene. Tegnap láttuk az udvaron, hogy a nagyobb fiúk kosárlabdáztak, Zsolti is ki akarja próbálni.
A csengő megszólalt. Zsolt megjött az iskolából:
Sziasztok, nagyi! Szia, nagypapa! Hoztam útközben a kedvenc mákos kalácsotokból mondta vidáman.
Gyorsan levetkőzött, kezet mosott, ahogy nagyi tanította.
Na, hogy ment a suli? Milyen jegyeid lettek? kérdezte Pál bácsi.
Papa, kaptam két hármast matekból Segítesz majd nekem, ugye? nézett rá szomorkás szemekkel Zsolti. Összezavarodtam, papa!
Mi történt, kisfiam? Hisz legutóbb mindent átbeszéltünk. Na, gyere, most együtt rendbe tesszük!
Hagyd már, Pali, hadd egyen egy keveset, aztán tanulhattok szólalt meg Anna néni.
Akkor én is kérek egy kis gulyást tejföllel! kacsintott Zsoltira Pál bácsi vidáman.
Ebéd után Zsolti elvonult nagypapával tanulni. Anna néni szeretettel nézett utánuk.
Hamarosan újra itt a nyaraló-szezon. Micsoda kincs a város határán túli édes, fanyar levegő! A kisebbek, Gizus és Zsolt is ott lesznek velük a domboldali kertben. Emese, a legidősebb, csak hétvégente jön szüleivel, hiszen most lesz tizenhét.
Emese orvosi szakközépbe jár, gyakorlaton van mostanság a megyei kórházban. Szereti csinálni. Később egyetemre vágyik, orvos akar lenni, segíteni az embereken. Jólelkű, erős lány minden bizonnyal sikerül is neki.
Anna néni közelebb lépett a komódhoz, kézbe vette a fényképes keretet.
Ó, kisfiam, Mátékám, bár láthatnád, hogyan élünk most Bocsásd meg nekünk, ha hibáztunk. Talán valamit elszúrtunk, nem tudtunk neked segíteni, nem bírtad el, fiam… Anna néni kicsit felemelte az állát, pislogott néhányat. Nem sírok, kicsikém. Remélem, látod mindezt, s örülsz nekünk odaátról is. Olyan sokféle az élet, mindenféle összekeveredik benne öröm és bánat. Te keveset láttál belőle, fiam. De most már mit számít, késő. Visszafordítani már nem lehet.
Annácska, hallod egyáltalán? Jött Júlia és Márk is, Gizus is itt van velük!
Nagyikám! visított fel örömében Gizus, és a nyakába ugrott Anna néninek, apró, forró kis kezecskéivel ölelgetve.
Nézz rám, nagyika! fordította Anna néni arcát maga felé Látod, milyen szép a hajam? Olyan, mint a tiéd! Mert én rád hasonlítok, nagyon szeretlek, nagymama szorította át újra Gizus boldogan.
Jaj, ne vedd már teljesen birtokba a nagyit, Gizuska nevetett Júlia és Márk, miközben figyelték őket , el ne felejtsd, mit akartál ajándékba adni neki!
Ó, nagyika, engedj el kicsit! Gizus leugrott, előhúzott a táskából egy papírlapot. Nézd, ezt az oviban rajzoltam! Ez itt te vagy, ez papa, itt anya és apa, Emese, Zsolti, meg én! Neked és Papának rajzoltam, ajándékba! Ez a mi nagy családunk! Ugye, szép, nagyika? Tetszik?
Nagyon! S mindenki pont olyan, mint az igazi! Pali, siess, gyere nézd meg, mit rajzolt az unokánk! Keretbe teszem, s mindig nézegetem majd! Ez maga a családi boldogság.
Nos, Anna néni, mennünk kell. Zsolti, kész vagy? Ne hagyd itt a táskádat! Anna néni, Pál bácsi, ugorjatok át holnap ebédre, a gyerekek kis műsort készítettek. Most megyünk, köszönjük, szép estét, holnap találkozunk!
Becsapódott az ajtó. Anna néni és Pál bácsi leültek teázni.
Pali, milyen jó, hogy ilyen szép nagy a családunk!
Bizony, Annácska
Emlékszel, amikor Máté Júliát hazahozta? Úgy örültem! Bíztam benne, hogy talán Máté felébred végre. Egy évig minden rendben volt De aztán minden visszazökkent a régi kerékvágásba. Az a társaság azok a lányok
Ne sírj már, Anna! Pál bácsi átölelte a feleségét.
Aztán Júlia elment, Máté meg egyszer egy verekedésben megkéselték, és vége lett mindennek. Nincs többé fiunk.
Mit van ma veled, Annácska? Pál bácsi letörölte a könnyeit.
Gizus rajza megérintett És eszembe jutott, mennyire hálás vagyok, hogy anno rátaláltunk Júliára, már pocakosan, amikor Máté eltűnt az élők sorából. Aztán megismerte Márkot, s nekünk Emese mellett lett Zsolt és Gizus is a családban. Mind, mind annyira hozzánk tartoznak, semmi sem számít.
És tudod, ha mindezt végig kellett járnunk, akkor is azt mondom: mi vagyunk a világ legboldogabb nagyszülei.
Ez a mi nagy családunk ők a legkedvesebb emberek a világon.
Ahol szeretet s egyetértés lakik, ott a bánat elkerüli a házatPál bácsi halkan megcirógatta Anna néni kezét, majd elmosolyodott.
Nézd csak, Annácska, a teakancsó oldalán már rég kihűlt a gőz nevetett csendesen. De nem baj. Kint még világos. Menjünk ki egy kicsit a verandára, hadd játssza el a szél a keksz morzsáit a kopott asztalon.
Anna néni bólintott, az ablakon át figyelte, ahogy odakint madarak csivitelnek az orgonabokor sűrűjében. Pellengérként tűztek át a nap utolsó sugarai a régi üvegen, színes foltokat táncoltatva a falon épp ahogy tíz évvel ezelőtt, amikor Emese első fényképét kitették a komódra.
A kertben, mintha csak most kezdődne minden elölről, gyerekhangok verődtek vissza a fák közül. Júlia nevetése, Zsolt labdázó kiáltása, Gizus dünnyögése, ahogy a lepke után szalad. Anna néni szívét melegség öntötte el. Pál bácsi mögé lépett, karját észrevétlenül a vállára tette.
Látták egymást: két öreg, tele fájdalommal és örömmel, veszteséggel, de mégis olyan gazdagon, hogy a szívük majd kirobbant.
Tudod, Pali, azt hiszem, mindennél többet ér, ha valaki otthont tud adni. Ha úgy néz vissza az életére, hogy meghúzódhatnak nála a nevetések, az ölelések, a könnyek és a remények is.
Pál bácsi bólintott:
A család mindent jóvá tesz, Annácska. Velük minden újrakezdhető.
Csend lett. Odakint egy elguruló labda gördült a lépcsőig. Zsolti kopogott be a kertajtón:
Nagypapa, segítesz kimenni a csillagokat nézni este?
Anna néni szelíden elmosolyodott, Pál bácsi megszorította a kezét.
Hát hogyan is mondhatnánk nemet?
És mire a nap utolsó sugara is eltűnt, a régi ház fölött csöndesen kigyulladtak az első csillagok jelezve, hogy van tovább, és minden sötétben ott lakozik valahol az otthon, a család, a remény.
