Tíz éves voltam, amikor apám elhagyta anyámat.
Anyu erősen viselte a nehézségeket, és ekkor döbbentem rá, hogy én is olyan erős szeretnék lenni, mint ő. Soha egy rossz szót nem mondott apámról, pedig megcsalta, sőt, néha még kezet is emelt rá. Csak mint az én apámat emlegette, ezért mindig csak szépet mondott róla. Később úgy hozta a sors, hogy visszaadta neki ezt a jóságot, és összehozta őt a mostohaapámmal, Gergellyel.
Ez volt neki is a második házassága. Az első felesége folyamatosan szemrehányásokat tett neki, mert úgy érezte, keveset keres, és folyton azzal piszkálta, hogy egy lúzer. Egy nap elege lett ebből, és elment tőle. Egyetlen oka volt annak, hogy kapcsolatban maradt az exfeleségével: a közös fiuk.
A válás után Gergely élete új fordulatot vett. Megismerte anyámat, aki tiszta szívből szerette, és mindenben támogatta. Nem sokkal később előléptették a munkahelyén, így a fizetése is többszörösére nőtt. Két év alatt sikerült egy szép házat venniük, és az autóra is elkezdett félretenni. Nemsokára erre az előző feleség is rájött, és rögtön próbált újra közeledni hozzá, de már túl késő volt. Amikor visszautasította, a volt felesége megtiltotta a fiuknak, hogy találkozzon az apjával.
Gergely igazi apává vált számunkra: gondoskodott rólunk, törődött velünk, és többet adott nekünk szeretetből, mint a vér szerinti apánk valaha tette. Sok időt töltött velünk, érdeklődött az életünk iránt, segített abban, hogy kibontakoztassuk a hobbinkat. Végre boldog család lettünk, különösen jó volt látni, hogy anyukám újra nevet.
Azóta sok év telt el. Én és a húgom is felnőttünk, saját családunk lett. Anyu és apu (így kezdtem el hívni Gergelyt) nyugdíjba mentek, és örömmel élik az életüket. Meg voltam győződve arról, hogy most már minden rendben lesz velük… De egy napon anyu felhívott, és azt kérte, hogy azonnal menjek át hozzá.
Azonnal éreztem, hogy valami baj történt Gergellyel, mert anyám nem hív csak úgy fel.
Az derült ki, hogy valami nagyon rossz történt a mostohaapámmal: úgy döntött, hogy az egész vagyonát annak a fiának hagyja, akivel harminc éve már semmilyen kapcsolata nincs… Én és a húgom soha nem vágytunk Gergely vagyonára, de reméltük, hogy legalább a házat anyának hagyja, hiszen ő is rengeteget fektetett bele, és most, ha ne adja Isten , bármi történne Gergellyel, anyu otthon nélkül maradna.
Anyu nagyon sokáig sírt emiatt, én pedig próbáltam vigasztalni. Nem értem, miért tette ezt vele a mostohaapám…
