Kilépve a kórház ajtaján, Ilona pont összeütközött egy férfival.
Elnézést mondta a férfi, majd hosszan végigmérte Ilonát.
A következő pillanatban a tekintete lenézően hideggé vált, elfordult tőle, és úgy tűnt, abban a másodpercben meg is feledkezett róla.
Ilyen pillantásokból Ilona már számtalant kapott életében. A magas, karcsú lányok után egészen más érzéssel néztek a férfiak. Akkor a szemük nem volt üres és közönyös, hanem vágyakozó, mohó. Ettől az igazságtalanságtól Ilona szíve összeszorult. Vajon ő hibázott azért, mert ilyennek született?
Kisgyermekkorában mindenki el volt ragadtatva gömbölyű arcocskájától, puha lábacskáitól és kerekded formáitól. Az iskolában azonban, amikor testnevelésórán sorba álltak, Ilona volt az első a lányok között. Gúnyolták: dagadt, hízott, vagy éppen Tökci a legfájdalmasabb beceneveket már inkább el is felejtette volna. A gyerekek kegyetlenek, s a tanárok hiába látták, hogy a társai csúfolják, nem tettek semmit.
Ilona sokféle diétát kipróbált, de folyton éhes maradt, így mindig feladta. A lement kilók visszajöttek. Kifejezetten szép arca volt, de a túlsúly mindent elvett.
Tanár szeretett volna lenni, de lemondott róla, mert attól félt, a gyerekek csak újabb gonosz neveket találnának ki mögötte. Érettségi után egészségügyi szakközépbe ment. Itt, ahol az emberek fájdalmat éreznek, senkit nem érdekel, hogyan néz ki az, aki segít nekik, csak az, hogy jobban lesznek-e.
A csoportjában egy fiú sem volt, a lányok pedig csak magukkal voltak elfoglalva, szerelmesek lettek, férjhez mentek. Ilona mindig egyedül maradt. Az órákon a lányok kérték, hogy üljön előre, mögéjük bújhassanak Ilona széles háta mögé, hogy ne szúrja ki őket a tanár.
Ilona sóvárgó tekintettel bámulta a kirakatokban a csinos ruhákat. Tudta, neki sosem lesz alkalma ilyeneket hordani. Bő blúzokat és széles szoknyákat húzott magára, hogy takarja a formáit. Tanulásban kitűnő volt, szinte fájdalommentesen adott injekciót. Emiatt szerették is az idősebb betegek.
Egyszer, amikor a lányok elhívták korcsolyázni, tinédzser fiúk gúnyolódó megjegyzéseket tettek rá. Nézd, siet a húsfeldolgozóba hahotázott az egyikük. Ilonának ettől sírni lett volna kedve.
Anyja többször szerette volna összeismertetni barátnői fiaival. Néhány randit el is vállalt. Az egyik fiú meglátva Ilonát úgy tett, mintha senkire se várna, elfordult. Egy másik pedig rögtön próbált közeledni, mire Ilona ellökte magától, s a fiú beleesett egy pocsolyába. Mit válogatsz? Örülj, hogy szóba áll veled valaki! Kell egyáltalán valakinek egy ilyen? kiabált utána. Ilonát a sírás fojtogatta. Többé nem ment randira, és elutasított minden ismerkedést. Jobb egyedül élni.
A közösségi oldalán profilképnek Shrekből Fiónát tette ki. Amikor egy fiú kommentben kérdezte, hogyan néz valójában ki, Ilona azt felelte: pont így, csak ő nem zöld. A fiú azt hitte, viccel. Biztos eleged van a tapadós udvarlókból, azért riasztod el így őket írta, és találkozót ajánlott fel. Ilona abban a pillanatban megszakította a beszélgetést.
Egy napon a folyosón egy hat év körüli kisfiú rohant neki.
Mit szaladsz, kisfiú? Ez egy kórház, itt csöndben kell lenni! fogta meg Ilona a kezét.
Csak csúszkálni akartam a linóleumon vallotta be a fiú őszintén.
Kivel jöttél?
Apával, a nagymamához. Hol itt a vécé? kérdezte.
Gyere, megmutatom! vezette végig Ilona a folyóson. Egyedül boldogulsz?
A kisfiú szánakozóan pillantott rá. Az ilyen pici férfitól nem esett rosszul a lenézés.
Hamarosan kiszűrődött a vízöblítés hangja, aztán a fiú ismét Ilona mellé ért.
Most vezess, mutasd meg, melyik a nagymamád szobája! mondta Ilona.
A fiú nagyot sóhajtott, és nyomában ballagott. Megállt az egyik ajtónál, komolyan arca mellé tette az ujját. Ilona félmosollyal figyelte.
Ez lesz az bökött a negyedik szoba felé.
Ez csak lesz? Akkor te kifutottál onnan, de nem is nézted a számot? Vagy talán nem is ismered a számokat? kérdezte gyanakodva Ilona, mert az a férfiosztály volt.
Mindent tudok, már a betűket is. Ott a nagyi ajtaja mutatott az ötösre a kisfiú.
Te fenegyerek! Ilona színlelt szigort vett elő.
A fiú huncutul nevetett. Téged hogy hívnak?
Ilona mondta épp, amikor az ötös szoba ajtaja kinyílt, és egy magas, sármos férfi jelent meg a küszöbön.
A férfi szigorúan nézett a kisfiúra.
Misi, mi tartott ennyi ideig? aztán Ilonára esett a pillantása. Egyetlen rövid nézés, és mintha máris megfeledkezett volna róla. Csibészkedett? kérdezte a férfi.
Hány ilyen hideg, lenéző férfiszemet látott már Ilona!
Nem csibészkedett. Ne szidja, kérem mondta Ilona szemrehányóan, és továbbindult.
Gyere, búcsúzz el a nagymamától, indulnunk kell, hallotta meg a háta mögött.
Másnap Misi és az apja újra meglátogatták a nagymamát. A férfi úgy ment el Ilona mellett, hogy rá se nézett. Ilona gyorsan kinyújtotta a nyelvét a háta mögött. Épp ekkor fordult Misi vissza, felkacagott, és felfelé mutatta a hüvelykujját. Ilona visszamosolygott, s integetett.
Csendes órákban Ilona bement az ötödik kórterembe.
Ma egész jól néz ki, Piroska néni. Jött unoka meglátogatni? kérdezte.
Látta őt? Ugye, csodás gyerek? Olyan jó lenne még élni, látni, milyen ember lesz belőle!
Meghalni még nagyon korai magának. Még dédunokákat is ringathat! mondta Ilona vidáman.
Csak az Isten is úgy akarja Fáj a lelkem érte. Anya nélkül nő fel sóhajtotta az idős asszony.
Az édesanyja
Nem, nem halt meg. Egyszerűen itt hagyta nekünk a fiát, és elszökött.
Azt mondta a fiát lepődött meg Ilona.
Misi nem vér szerinti unokám. Mégis úgy szeretjük, mintha a sajátunk lenne. A fiam egy szépséges nőhöz ment hozzá. Az esküvő után vallotta be a menyem, hogy van egy fia. Hát lehet ilyen hazugsággal kezdeni egy házasságot? A férjemet kis híján szívinfarktus vitte el. Most én kerültem kórházba
Két éve Misikéje anyukája fényes modellszerződést kapott külföldön, elment a gyerek csak útban volt. A férjem női is mind ilyenek voltak: szépek, önzők, Misi egyiket sem fogadja el.
Ilonát egész nap nem hagyta nyugodni a történet. Este, amikor Piroska néninek injekciót adott volna, az éppen könnyezett.
Piroska néni, megtiltottuk, hogy idegeskedjen, emlékszik? szólt rá szigorúan.
Nem idegeskedem, csak nézze meg ezt! nyújtott át egy rajzot.
A lapon egy fiú volt, aki kézen fogta az anyját és apját. Ilonának nem is volt kérdés, ki Misi és az apja.
Misi anyukát keres. Nézze csak, nekem úgy tűnik, magát rajzolta anyaként, Ilona! mondta Piroska néni.
Dehogyis, a saját anyját szabadkozott Ilona.
Az anyukájára már nem nagyon emlékszik. Ő vékonyka volt. Itt viszont nagyobb anyuka látható, még apunál is nagyobb. Nem, ez maga, nézze csak meg! szipogott az idős nő.
Ilona észrevette maga is: Misi tényleg nagynak ábrázolta az anyukát a papánál is. Még a gyerek is látja, hogy nagy vagyok. Egy ilyen szép férfinak, mint az apja, sose tetszenék. Ne ábrándozz! gondolta Ilona.
Ahányszor Ilona bejött injekciózni Piroska nénihez, mindig váltottak pár szót. Egy nap, mikor Misi újra jött a kórházba, egyből Ilonához sietett.
Jó napot! Biztos keze van? kérdezte.
Nem tudom jött zavarba Ilona.
A nagyi mondta, hogy önnél biztonságban érzi magát. Ugye hamarosan kiengedik? Szombaton van a szülinapom hadarta.
Szerintem tényleg hamar mehet haza a nagymamád. És hány éves leszel?
Hat! húzta ki magát büszkén. Én szeretettel meghívom a szülinapomra!
Köszönöm, biztosan nagyon szívesen mennék, de az apukádtól is engedélyt kell kérnem mondta Ilona.
Akkor most rögtön megkérdezem! szaladt be Misi.
Ilonát kihívták, nem látta, ahogy Misi és apja elmennek. De másnap reggel ott várták mindketten a nővérpultnál.
Apa, megígérted! rángatta Misi az apját, amikor Ilona közeledett.
Emlékszem válaszolt a férfi, s Ilonára nézett. Szeretnénk meghívni a fiam hatodik születésnapjára. Itt az cím, meg a telefonszámom. Szombaton egy órakor várunk, hacsak nincs más dolga mondta visszafogottan.
Az ön adatai nálunk nyilvántartásban vannak pirult el Ilona. Ráadásul semmi programom hétvégére.
Nem gondoltam bele… Misi nagyon várja. Ha nem jönne el, megsértené magát is, meg anyámat is ön mondta, hogy ő nem izgathatja fel magát.
Egy egész hét! Addigra legalább néhány kilótól megszabadulhatnék! gondolta Ilona.
Otthon elmesélte mindezt anyjának.
Menj csak! Hidd el, a kisfiúk többet éreznek, mint a felnőtt férfiak. Ki tudja, még a papával is összejön valami Ne nézz így rám! A fiú anyukát keres bátorította az édesanyja.
Az apja rám sem néz sóhajtott Ilona.
Ne becsüld alá. Szerintem nem csak a saját érzései fontosak neki, fontos, mi lesz a fiának is. Ha csak a külső érdekelné, rég elvett volna megint valami modellt.
Szombaton Ilona már reggel megfésülte magát, gondosan kiválasztott egy ruhát, egy kis szempillaspirált is kent. De hiába próbálta magát csinosabbá varázsolni, soványabb nem lett.
Az ajándékot már egy hete megvette, amikor meghívták. Misi várni fog, el kell mennem, sóhajtott, és elindult.
Mikor megnyomta a csengőt, az ajtó szinte azonnal kinyílt. Szíve hevesen vert.
Megjött Ilona! kiáltott fel Misi, és átölelte, amennyire karjaival átérte.
Ilona megsimogatta rövid haját, s átadta az ajándékot. Misi szeme felcsillant.
A nappaliban ünnepi asztal volt terítve. Ivan Misi apja , mellette egy szőke, elegáns nő, az asztal másik oldalán pedig egy idős úr ült. Biztosan a nagypapa gondolta Ilona.
A modell alkatú szőkeség végigmérte Ilonát, egyik szemöldökét felhúzva.
Ismerkedjenek meg: Ilona az én megmentőm mutatta be Piroska néni. Ő ott a férjem, György bácsi, őt már ismerik. A szőke hölgy Ivan ismerőse, Katalin.
A szőkeség feszengve újra felszegte fejét. Piroska néni salátát akart szedni Ilonának, de véletlenül meglökte a borospoharat, ami a szőke nő ölébe borult. Ő felpattant, a szék nagyot zuhant mögötte. Kisebb zűrzavar támadt.
A szőke sietve elbúcsúzott senki sem marasztalta. Ilona is felkészült a távozásra.
Ne haragudjon, de kezdte Ivan.
Nem az én ölembe borult, nekem nincs miért megbántódnom vágott vissza Ilona. Nekem is lassan indulnom kellene.
Anya sütött somlói galuskát, ne sértse meg! Aztán hazaviszem magát kérte Ivan.
A kocsiban szótlanul ültek egymás mellett.
Nem kellett volna elkísérnie. Egyedül is hazataláltam volna szólalt meg Ilona.
Anyám nem bocsátaná meg, ha nem vinnélek haza. Egyre gyakrabban kerülsz az utamba. Lassan attól tartok, hogy anyám ki akar házasítani minket mondta Ivan.
Nem szeretem magát, ahogy maga sem szeret engem. Nem akarok magához menni. És próbálom elkerülni, hogy találkozzunk mondta Ilona, a hangja remegett.
Közben a kocsi megállt a háznál. Ilona próbálta nyitni a zárat.
Engedjen ki, kérem! szólt indulatosan.
Ekkor Ivan váratlanul magához hajolt és megcsókolta. Ilona ellökte magától.
Mégis mit gondol? Megunta a csinos szőkéket, most kedve támadt egy nagydarab nőhöz is? Úgy gondolja, örülnöm kellene, ha végre rám is figyel valaki? szikrázott a szeme a dühtől, arca lángolt.
Ivan nem győzött betelni a látványával, most látta csak igazán szépnek és élettelinek. A szőke nők hidegek, de Ilona most ragyogott.
Bocsásson meg! Magam sem tudom, mi ütött belém. Nem akartam megbántani. Csak azt hittem, maga is
Igen. Még soha nem csókolt meg egyetlen férfi sem. Mindenki vagy sajnált, vagy elutasított, anélkül, hogy igazán megismert volna! Ilona ezzel kiugrott a kocsiból.
Augusztus végén hirtelen lehűlt az idő, napok óta esők és szelek vágtattak végig a városon. A falevelek gyorsan hullottak. Ilona három hete nem látta Ivant.
Hazatérve boldogan dobta le a vizes cipőit.
Egy fiatal férfi keresett ma, lépett ki anyja az előszobába.
Milyen férfi?
Jóképű, elegáns, és mintha valami aggodalom is lett volna benne. Azt kérte, hívd vissza.
Ilona rögtön tárcsázta.
Én voltam, aki kerestem magát. Misi beteg lett. El tudna jönni hozzánk? Injekciókat írtak fel neki
Máris indulok! Ilona már a kabátját kapkodta.
Útközben bekukkantott egy gyógyszertárba tűkért, alkoholos fertőtlenítőért.
Misi nagyon megörült, mikor Ilonát meglátta. Verejtékező haja a homlokára ragadt: már jobban volt. Ilona kezet mosott, előkészítette az injekciót antibiotikumok és vitaminok kellettek.
Ugye tudod, hogy nálam biztos kezekben vagy? bátorította Ilona.
A fiú szorosan behunyta a szemét, de végül azt mondta: Csak egy kicsit fájt.
Ivan most másként nézett Ilonára, érdeklődéssel, elismeréssel. Ilyen tekintettel még sosem nézett rá férfi. Ilona elpirult, még szebb lett. A szíve örömtől duzzadt.
Ivan hazakísérte.
Ilona, járjunk el egyszer kávézni. Olyan keveset beszéltünk még egymással.
Azért teszi, hogy a fia kedvébe járjon? Ne tegye! Reménykedni kezdek, aztán csalódok. Engem nem lehet szeretni. Túl kövér vagyok.
Dehogyis! Maga ölelni való, melegszívű és gyengéd. A gyerekek nem szoktak tévedni! Misinek fontos, és nekem is. Úgy érzem, igazi családot tudnánk együtt teremteni.
Mi lesz, ha visszajön Misi anyukája?
Nem fog. Írásban lemondott róla, a váláshoz is beleegyezett. Újraházasodott, a gyereket nem akarja. Misi már az én fiam. Akkor eljön velem egy randira?
Igen felelte Ilona egyszerűen.
A világon mindenkinek megvan a párja, akivel jó, rossz vagy akár nehéz, de nélküle még nehezebb. Mindegy, hogy néz ki néha épp a külső miatt nem ismerjük fel a másikat időben. De talán épp a szeretet az, ami segít felismerni a rút kiskacsában a fehér hattyút, egy nagyobb lányban a törékeny, szeretetre méltó lelket az egyetlen, aki csak őhozzá tartozik.
