Miután kitette szeretőjét az autóból, Bucsek gyengéden elbúcsúzott tőle, majd hazafelé vette az irányt. A panelház előtt egy pillanatig megállt, fejben mérlegelve, mit mondjon az asszonynak. Felballagott a lépcsőn, zsebéből előhúzta a kulcsot, és kinyitotta az ajtót.
Szia szólalt meg Bucsek. Etelka, itthon vagy?
Itthon szólt vissza fásultan a felesége a konyhából. Szia. Nos, süssem az érméket vacsorára?
Bucsek elhatározta, hogy most keményen, férfiasan, egyenesen beszél. Vége a rejtőzködésnek, véget vet a kettős életnek, még mielőtt le nem hűlnek ajkán a szerető csókjai, mielőtt visszaszippantja a hétköznapok ingoványa.
Etelka köszörülte meg a torkát Bucsek. Azért jöttem hazamondani hogy szakítanunk kell.
Etelka döbbenetes nyugalommal fogadta a hírt. Őt igazán nehéz volt kizökkenteni. Bucseket korábban ezért heccelte is, Etelka Fagyosnak hívta.
Az mit jelent, hogy most akkor ne süssem az érméket? jelent meg Etelka az ajtóban.
Csak rajtad múlik mondta Bucsek. Ha akarod, süsd, ha nem, ne süsd. Én elmegyek egy másik nőhöz.
Egy ilyen bejelentés után a legtöbb nő rávetődik férjére a húsklopfolóval, vagy legalább egy alapos jelenetet rendez. De Etelka sosem tartozott ebbe a többségbe.
Na ne már, micsoda fráter mondta egyszerűen. A csizmámat legalább elhoztad a cipésztől?
Nem zavart meg Bucsek. De ha ennyire fontos, most azonnal elmegyek érte!
Jaj morogta Etelka. Ilyen vagy te, Bucsek. Hülyét küldesz cipőért, régi papucsot is haza tud hozni.
Bucsek megsértődött. Érezte, valahogy nem úgy megy ez a szakítás, ahogy eltervezte. Hiányoznak az érzelmek, a szenvedély, a düh! De mit is vár egy fagyos asszonytól, akit mindenki csak Etelka Fagyosnak hív?
Úgy érzem, Etelka, meg sem hallod, amit mondok! csattant fel Bucsek. Hivatalosan kijelentem: elmegyek egy másik nőhöz, elhagylak, te meg a csizmáiddal foglalkozol!
Helyes válaszolta Etelka szenvtelenül. Én nem tudok bárhova menni, az én csizmám még a cipésznél. A tiéd viszont nincs javításon, mehetsz, amerre akarsz.
Sok évet éltek le együtt, Bucsek mégis soha nem tudta eldönteni, mikor viccel Etelka, és mikor komoly. Valójában pont ezért szeretett bele régen a nyugodt természet, a konfliktuskerülés, a takarékosság, meg a formás külseje is megfogta.
Etelka megbízható volt, hűséges és hidegvérű, akár egy harminctonnás hajóhorgony. De Bucsek most mást szeretett. Máson égett a lelke, bűnösen, forrón, édesen! Ideje volt pontot tenni a végére, elindulni egy új, csillogó élet felé.
Látod, Etelka mondta Bucsek, hangjában ünnepélyesség, szomorúság és sajnálat. Mindenért hálás vagyok neked, de szerelmes vagyok egy másik nőbe. Beléd már nem.
Nahát válaszolta Etelka. Nem szeretsz, na puff. Az én anyám például szerette a szomszédot. Apám meg az unikumot meg a dominót. És lám, milyen kis remek teremtmény lett belőlem.
Bucsek tudta, hogy Etelkával nehéz vitatkozni. Minden szava olyan, mint egy lóhere: nehéz eltalálni. Kezdő szenvedélye pillanatok alatt szertefoszlott, most már veszekedni sem volt kedve.
Te tényleg csodás vagy, Etelka mondta savanyúan Bucsek. De én mást szeretek. Forrón, bűnösen, édesen. Hozzá akarok menni, érted?
Más? Kicsodát? Talán azt a Katát az ötödikről?
Bucsek hirtelen hátrált. Tavaly tényleg viszonya volt Katával, de nem gondolta, hogy Etelka ismeri!
Honnan ismered őt? kezdte, de elharapta a mondatot. Igazából mindegy. Nem, Etelka, nem róla van szó.
Etelka ásított.
Akkor talán a Tündét a postán? Ő az új nagy szerelmed?
Bucsek hátán végigfutott a hideg verejték. Tündével is volt kalandja, de az már múlt idő. Ha Etelka tudta miért hallgatott eddig? Persze, hát ő Etelka Fagyos tőle szó nem hagyja el az ajkát.
Rossz tipp mondta Bucsek. Nem Tünde, nem Kata. Egy egészen más, csodás nő. Ő minden álmom csúcsa. Nélküle nem bírok élni, hozzá költözöm. Ne próbálj lebeszélni!
Akkor bizonyára a Majsa az mondta Etelka. Jaj bizony, Bucsek, kis rozsdás vasdarab. Az én titkom sincs nagyobb lyukas zacskónál. Az álmaid csúcsa: Majsa Valéria, harmincöt éves, egy gyereke van, két abortusza igazam van?
Bucsek a fejét fogta. Talált. Pontosan Mayja Valériával folytatott viszonyt.
Hogy lehet? suttogta Bucsek. Ki árult el minket? Követtél?
Egyszerű, Bucsek jelentette ki Etelka. Hát kedvesem, nőgyógyász vagyok több évtizedes tapasztalattal. Az összes nőt átnéztem már ebben a városban, te csak egy részüket. Bőven elég benéznem, hogy tudjam, hol jártál, te lúdbőrös.
Bucsek összeszedte magát.
Tegyük fel, igazad van mondta kissé dacosan. Legyen mondjuk Valéria. Ez semmit sem változtat. Őhozzá megyek.
Kicsit bolond vagy te, Bucsek vont vállat Etelka. Kár, hogy sose kérdezted meg a véleményemet! Egyébként orvosként mondom, abban a Valériában semmi különös nincs, minden átlagos, mint az összes többi nőnél. Hallottad már a fő problémáját?
N-nem hebegte Bucsek.
Na, ugye! Először is, menj zuhanyozni. Holnap pedig felhívom a Sanyit, hogy fogadjon soron kívül a rendelőben mondta Etelka. Aztán majd beszélünk. Micsoda szégyen: nőgyógyász feleség férje nem talál magának egészséges nőt!
Mit csináljak most? kérdezte Bucsek keservesen.
Megyek sütni az érméket mondta Etelka. Te meg zuhanyozz, és gondolkozz, amit akarsz. Ha tényleg a tökéletes nőt akarod, minden probléma nélkül szólj, ajánlok valakitBucsek a fürdőszobában hosszan nézte magát a tükörben. A pára mindent elhomályosított, csak a saját, bizonytalan sziluettjét látta. Valahol egy világosabb jövőről álmodott, de ott, a csempe rideg tükrében, csak a jelen valósága derengett vissza rá: egy középkorú férfi, akit meglepett, hogy felesége mindent tud, s aki rájött, hogy a szenvedély mindig kifakul a hétköznapi fényben. Talán valahol, mondjuk Valériánál, most éppen egy másik férfi próbál férfiasan szakítani.
Visszaballagott az előszobába, ahol már terjengett az olajban sülő érmék illata. Etelka csendben, precízen forgatta a húst, mintha csak minden másodperc számítana. Bucsek sóhajtott, odalépett mögé, és várt, míg Etelka megáll a mozdulattal.
Tudod, Etelka lehet, hogy bolond vagyok mondta halkan. De azt hiszem, nem bánom, hogy te vagy itt mellettem.
Etelka egy pillanatra rápillantott, szája sarkában halvány mosoly bujkált, de ugyanazzal a rezzenéstelen arccal felelt:
Akinek nincs rendben a papucsa, az úgysem ül nyeregbe. Inkább egyél, Bucsek, amíg meleg az érme.
Bucsek leült, hallgatta a sercegést, érezte az otthon ismerős, megnyugtató rezgését. Kint a ház mögött elnyújtva dudált egy autó, de már nem jelentett veszélyt sem új, sem régi élet ez a pillanat most az övék maradt.
Etelka letette elé a tányért, aztán leült vele szemben. Egy ideig csak ettek szótlanul. Aztán Etelka megszólalt:
Tudod mit, Bucsek? Majd ha visszahoztad a csizmám a cipésztől, talán én is főzök neked egy jó gulyást. Addig elég lesz az érme.
Bucsek elmosolyodott. Milyen különös, gondolta, mennyi titkot, szenvedélyt, csalódást és nevetést bír ki az élet és hogy minden, amit keresett, lehet, eddig is mellette ült az olcsó konyhaszéken, hallgatag, bátor, megbocsátó csöndben.
Odakint sötétedett, de bent, a konyha tapétás falai között, újra kezdtek melegedni a napok.
