2023. május 4.
Ma egy történetet kell lejegyeznem, ami kissé meghökkentett. A szomszédasszonyom, Ilona néni, most töltötte be a 68-at. Régóta él egyedül a háromszobás pesti lakásában. Néhány hete azonban Ilona néni úgy döntött, kiadja a lakását albérletbe, ő maga pedig elutazik, hogy bejárjon néhány helyet az országban, amit mindig is látni akart.
Nem sokkal ezután megjelent nálam az ajtóban Ilona lánya, Rozália. Panaszos arccal kezdett beszélni:
Mondd, szerinted normális, amit anyám csinál? Borzasztóan csalódtam benne! Az anyósom is nekem esett: azt mondja, látja, hogy én is ugyanerre fogok ráfutni öreg koromra A fene a génjeinkbe! Ráadásul nemrég vettünk fel lakáshitelt egy Suzuki Swift-re a férjemmel, és már két hónapja csúszunk a törlesztéssel. Azt reméltük, legalább anyám majd segít most pedig kiadta a lakását, és ő maga kiruccant, szóval semmi sem lesz abból, amit terveztünk!
Kicsit értetlenül néztem Rozáliára. Miért is kellene Ilona néninek a lányáék autóhitelét fizetnie? Rozália azonban csak folytatta:
Az anyósom is ideges, amiért náluk lakunk a VIII. kerületben, miközben anyám kényelmesen elnyaral, a saját otthonát másnak adja bérbe!
Egyértelmű volt számomra, hogy Rozália együttérzést vár. De az az igazság, hogy szerintem Ilona néni jól döntött. Van joga végre magára gondolni! Miért gondolják sokan, hogy egy nő, ha nyugdíjba megy, kizárólag a gyerekei és unokái körül foroghat? Ez sosem volt így helyes! Meg is kérdeztem tőle:
Rozália, miért nem próbáltatok meg saját erőből boldogulni? Mit gondoltál, hogy majd tálcán kapjátok a lakást? Tizenöt évet is leéltetek együtt anélkül, hogy saját otthonotok lett volna. Így persze az anyósod is joggal puffog.
Sóhajtott egy nagyot, majd elmondta:
Úgy terveztük, ha anyám nyugdíjazódik, kiköltözik vidékre, a háromszobás lakását pedig mi kapjuk
Csak hogy oldjam a helyzetet, tréfából azt vetettem fel neki:
Hát, figyelj Rozálka, mi lesz, ha Ilona néni még férjhez is megy? Van egy barátnője, aki a Bánki-tó mellett strandolás közben ismerkedett meg valakivel, és rövidesen össze is házasodtak. Azóta ott laknak, boldogan. Bármi megtörténhet!
Rozália szeme kikerekedett, nem szólt semmit. Pár nap múlva láttam a neten, hogy Ilona néni Szekszárdon és Pécsett járt, fotók tömkelegével. Írta, mennyire feltöltődött, mennyire élvezi az életet. Öröm volt látni, ahogyan suhannak előre az évek, ő pedig csak most talál rá igazán önmagára. Úgy érzem, abszolút helyesen cselekedett.
A tanulság? Az idősebbeknek is kijár a kaland, a boldogság, egy jó pohár villányi bor nem csak az unokákra kell gondolniuk. Én is szeretném ezt megőrizni magamnak: sosem késő újrakezdeni, új élményeket begyűjteni. A boldogság Pesttől is indulhat, nem csak a rokonságtól vagy a jövőbeli örökségtől.
