Miután kitette a szeretőjét az autóból, Bucsek László gyengéden búcsúzott tőle, majd elindult hazafelé. A ház előtt egy pillanatra megtorpant, végiggondolta, hogyan is mondja el mindezt a feleségének. Felballagott a lépcsőkön, és kinyitotta az ajtót.
Szia mondta Bucsek. Piroska, itthon vagy?
Itthon, válaszolta Piroska fásult hangon. Szia. Mit gondolsz, süssem a rántott húst?
Bucsek elhatározta, hogy ma egyenes lesz határozott, férfias! Most kell véget vetni ennek a kettős életnek, amíg az ajkán még érezni a szeretője csókjának ízét, mielőtt újra visszasüppedne a hétköznapok mocsarába.
Piroska, köszörülte meg a torkát Bucsek. Azért jöttem, hogy elmondjam… szakítanunk kell.
Piroska a hír hallatán sem rezzent meg. Piroskát szinte sosem lehetett kihozni a sodrából. Régen épp ezért hívta őt a barátok előtt Jéghideg Piroskának.
Ez azt jelenti, hogy nem sütöm meg a rántott húst? kérdezte Piroska az ajtóból.
Ahogy gondolod, felelte Bucsek. Ha akarod, süsd meg, ha nem, ne süsd meg. Én elmegyek egy másik nőhöz.
Ilyenkor a legtöbb feleség kiakadna, talán neki is esne a serpenyővel, vagy legalábbis szidná-hordaná őt. De Piroska nem tartozott ebbe a többségbe.
Hát milyen szépfiú lett belőled… mondta Piroska. A csizmámat elhoztad végre a susztertól?
Nem, jött zavarba Bucsek. Ha olyan fontos, most rögtön elmegyek érte!
Ejhaj… morogta Piroska. Ilyen vagy te, Bucsek. Ha csizmáért küldtelek, biztos a régi papucsomat hoznád vissza.
Bucsek rosszul esett a beszéd. Úgy érezte, a szakítás nem úgy megy, ahogy azt eltervezte. Nincsenek érzelmek, nincsenek szenvedélyek, sem kirohanás! De mit is várhatott Jéghideg Piroskától?
Piroska, nem figyelsz rám! szólt Bucsek. Hivatalosan bejelentem: elmegyek egy másik nőhöz, elhagylak, te pedig csak a csizmádat féltesz!
Helyes, mondta Piroska. Ellenben te jöhetsz-mehetsz, amíg kedved tartja. A te cipőd nincs a suszternél. Miért ne mennél el?
Már hosszú éveket töltöttek együtt, de Bucsek még mindig nem tudta eldönteni, mikor viccel Piroska, s mikor beszél komolyan. Régen éppen Piroska nyugodt természete, a konfliktuskerülése és szűkszavúsága fogta meg. Nem beszélve arról, milyen rendben tartotta a házat és formás alakja sem volt éppen utolsó szempont.
Piroska olyan stabil, hű és hidegvérű volt, akár egy tizennégy tonnás hajóhorgony de most Bucsek már mást szeretett. Lángolóan, bűnösen, édesen! Most kell lezárni a múltat, és indulni egy új életbe.
Szóval, Piroska, kezdte Bucsek ünnepélyes, szomorú és bánatos hangsúllyal. Mindenért hálás vagyok, de továbbmegyek, mert egy másik nőt szeretek. Téged már nem.
Hát nem semmi! Nem szeret már, úgy mondja, mint az időjárást! Az én anyám például szerette a szomszédot. Apám meg a pálinkát meg a focit. És? Lám, ilyen remek ember lettem én!
Bucsek tudta jól, Piroskával vitatkozni teljesen felesleges. Minden szava, mint egy mázsás súly. Az egész viharos szándéka elpárolgott, veszekedni már nem volt kedve.
Piroskám, tényleg kivételes vagy, mondta Bucsek kedvetlenül. De én mást szeretek. Lángolóan, bűnösen, édesen. És el is akarok menni hozzá, érted?
A másik ki lenne az? kérdezte a feleség. A Borbálától a gyógyszertárból?
Bucsek kihátrált. Egy éve tényleg volt egy titkos kapcsolata Borbálával, de nem gondolta volna, hogy Piroska ismeri!
És te honnan… kezdte volna, de inkább elharapta. De mindegy, nem, nem Borbáláról van szó.
Piroska ásított.
Vagy talán Ágnes a könyvtárból? Oda készülsz?
Bucsek hátán végigfutott a hideg. Ágnes is megvolt… korábban. És ha Piroska tudta miért nem szólt? Ja, persze, ő kőkemény, abból egy szót se húz ki!
Nem talált, mondta Bucsek. Nem Ágnes, nem is Borbála. Egy teljesen más nő, az álmom csúcsa. Nélküle nem tudok élni, hozzá költözöm. És ne beszélj le róla!
Hát akkor biztosan a Majka lesz az, jegyezte meg a felesége. Ej, Bucsek te, lyukas kanna! Nagy titok, mi? Az álmaid netovábbja Majka Valentina, harmincöt éves, egy gyerek, két abortusz… Így van?
Bucsek a fejéhez kapott. Talált, süllyedt! Ő tényleg Majkával, az óvodapedagógussal kavar.
De… hogy lehet? hebegte Bucsek. Valaki figyelt minket? Nyomoztál utánam?
Egyszerű, László mondta Piroska. Én nőgyógyász vagyok, évek óta. Téged csak párnő ismer, én minden asszonyt Szolnokon vizsgáltam már! Egy pillantás, és rögtön tudom, hol jártál, te kis tökfilkó!
Bucsek próbált összeszedni magát.
Jó, legyen, hogy eltaláltad! mondta függetlenül. Akkor is, megyek hozzá. Ez nem változik!
Te szerencsétlen, Bucsek, felelte Piroska. Kicsit érdeklődhettél is volna előttem! Egyébként Majkában semmi extra nincs, minden olyan, mint a többi nőnél, ezt orvosként mondom. A kórtörténetét láttad már az álmaid csúcsának?
N-nem vallotta be Bucsek.
Na ugye! Először is, menj el zuhanyozni! Holnap pedig felhívom Zoltánt a rendelőben, beutal téged soron kívül, mondta Piroska. Aztán majd beszélünk. Micsoda szégyen: egy nőgyógyász férje képtelen egészséges nőt kifogni!
És most mit csináljak? kérdezte siránkozva Bucsek.
Megyek, megsütöm a rántott húst, mondta Piroska. Te meg fürödj le, aztán csinálj, amit akarsz. Ha tényleg egészséges álomcsúcsra vágysz szólj, ajánlok egyetBucsek állt az előszobában, a cipőjét piszkálta zavartan, miközben hallotta a konyhából az olaj sercegését. A rántotthús illata szétáradt a lakásban, olyan otthonossággal, amit soha nem tudott volna becsempészni Majka lakásába, bármennyit is álmodozott róla.
Körülnézett: a fotel, amelyen esténként Piroska újságot olvasott, a megszokott szürke pulóver a fogason, az életük apró, elmosódott nyomai mindenütt ott voltak. A nehéz döntés, amibe bele akarta taszítani magát, most hirtelen nevetségesen könnyűnek tűnt mert már nem volt mit eldönteni. Valahol minden pillanat, minden titkos ölelés, minden szépfiú címke, és minden rántott hús hozzátartozott az életéhez és Piroskáéhoz is.
Az ajtóból Piroska szólt vissza, félhangon:
László, ne állj ott, mint egy szobor. A hús odakozmál, ha nem gyorsan terítesz!
Bucsek nagyot sóhajtott, levette a kabátját, és lassan a konyha felé indult. Majkára, Borbálára, Ágnesre most nem gondolt. Csak a hirtelen felszabadult melegségre, ahogy az immár ismerős nő a lábát dühösen a konyhakövön dobolja.
Talán mégsem olyan nagy balszerencse mindez gondolta. Talán épp az a baj, hogy minden nő orvosi eset, csak Piroska számára ő maradt örökre páciens. És talán, ha most együtt eszik pár szelet rántott húst, anélkül, hogy bármiről beszélnének, az épp elég lesz egy új élet kezdetéhez. Vagy legalább egy mosolyhoz.
Odabent Piroska feltette az asztalra a húst, majd vetett rá egy pillantást.
Kérsz uborkát is hozzá? Vagy csak maradsz az álmodozásnál?
Bucsek elnevette magát. Meglepte, mennyire jólesett ez a teljesen hétköznapi, bosszantóan ismerős hang.
Kérek, Piroska mondta csendesen, és leült az asztalhoz.
Kint, a folyosón, a sarkon túl, megrezdült a levegő: valahol egy másik nő épp rántott húst sütött egy másik férfinak. De Bucsek most először igazán otthon érezte magát.
