A feleség összepakolt és eltűnt, senki sem tudja, merre ment
Hagyd már ezt a mártírkodást. Majd minden rendbe jön. A nők hamar túlteszik magukat, kiabál párat, aztán megnyugszik. A lényeg, hogy elértük, amit akartunk. Van fiunk, a család neve nem szakad meg.
Dóra nem szólt semmit.
Gyuszi Dóra közel hajolt, hangját suttogásra halkította , te múlt héten azt mondtad, hogy elintézted Nórival a teherbeesést. Ez pontosan mit jelent?
Gyuszi leejtette a villát, és hátradőlt a széken.
Pont, amit hallottál. Öt évig húzta az agyam, hogy még nem állok készen, karriert akarok, majd később.
De mikor az a később? Harminckettő vagyok, Dóra. Örököst akartam, normális családot, amilyen másoknak is van.
Szóval lecseréltem a tablettáit.
Dóra elképedt.
És ezt neki elmondtad? Mikor?
Azon a napon, amikor elment morogta Gyuszi. Üvölteni kezdett. Én meg csak annyit mondtam: szokj hozzá, kedvesem, ezt te is akartad, én csak hozzásegítettelek.
Azt hittem, lenyugszik és rájön, nincs más választása. De ő nagyon furcsán viselkedett. Felkapta a táskáját és lelépett.
***
A konyhaasztalon, közvetlenül a mosatlan cumisüvegek halma mellett ott hevert Gyuszi elfelejtett fésűje.
Dóra bosszúsan nézett rá. Miért kell mindent szanaszét hagyni?
A kisbaba végre elaludt a másik szobában, de a csend nem jelentett megkönnyebbülést egy óra, maximum kettő, és kezdődik elölről minden!
Dóra igazított a köntösén, és feltette a teavizet. Egy hónapja vitték haza Nóriékat a kórházból. Gyuszi akkor úgy ragyogott, szinte ugrált, arany árvácska-csokrokat nyomott a nővérek kezébe, Nóri
Nóri pedig úgy nézett ki, mint akit nem haza, hanem kínpadra kísérnek.
Dóra akkor fáradtságnak tudta be. Hiszen első szülés, hormonok meg minden… pedig már akkor gyanakodnia kellett volna.
Az előszobában dördült az ajtó Gyuszi hazaért. Benyitott a konyhába, miközben lazította a nyakkendőjét és egyből a hűtőhöz ment.
Van valami harapnivaló? kérdezte, szinte rá sem nézve a húgára.
Fazékban tészta, főztem virslit is.
Gyuszi, a kisfiad most aludt el, légy halkabb, jó?
Gyuszi csak fújt egyet, miközben elővette a tányért.
Kifacsart ez a nap, Dóra, egész nap ügyfelekkel harcoltam.
Hogy van a kis legény?
A kis legény a te fiad Dóra kicsit hangosabban tette le a bögrét, mint szerette volna. Úgy hívják, Marcell.
És három órán át ordított. Fáj a pocakja.
Hát, te úgyis jobban értesz hozzá vont vállat Gyuszi, miközben leült az asztalhoz. Te nő vagy, ez a véretekben van.
Anya is egyedül volt velünk éveken át, amikor apánk folyamatosan vidéken dolgozott.
Dóra összeszorította a száját. Legszívesebben hozzávágta volna a tányért.
Ő csak átmenetileg lakik itt, amíg le nem rendezi az albérleti tartozásait, de két hét alatt főállású bébiszitter, szakács és házvezetőnő lett belőle.
Gyuszi meg úgy viselkedik, mintha semmi különös nem történt volna. Mintha nem az ő felesége tűnt volna el a nagyvilágban.
Nóri hívott? kérdezte Dóra, miközben figyelte, ahogy a testvére falja a vacsorát.
Gyuszi megállt, villáját a szájába nyomta, arca elsötétült egy pillanatra.
Nem veszi fel. Kinyomja. Micsoda dolog… Ilyet hagyni a gyereket! Gondolhatod…
Dühös, mert elcseréltem a tablettáit, hogy gyorsabban teherbe essen.
Szégyelld magad, Gyuszi suttogta Dóra.
Mi van? Gyuszi elkerekítette a szemét. Én a családért csináltam! Dolgozom, viszem haza a pénzt!
Ő meg itt hagyja a gyereket! Ki is a hibás?
Elvetted tőle a döntés jogát felállt Dóra. Becsaptad azt, akit állítólag szeretsz.
Mire kellett volna mondania? Köszönöm, kedvesem, hogy romba döntötted az életem?
Ne kezd már, legyintett Gyuszi. Majd kiborog, aztán visszajön. A gyerek is itt van, a cuccai is.
Elfogy a pénze, visszakullog. Addig meg segítesz, ugye?
Nekem most tényleg nincs időm rá, jönnek a zárások.
Dóra nem válaszolt, csak kiment a gyerekszobába.
Marcell aludt, ökölbe szorított apró kezeit nézte Dóra, szinte összeszorult a szíve.
Egyik oldalon ez a védtelen kisember, aki nem tehet semmiről. Másikon Nóri, akit csapdába ejtettek.
Mindkettőt sajnálta…
Elővette a telefonját, és belépett a Messengerbe. Nóri három perce volt fent. Dóra sokáig írt, majd kitörölte, és újraírta üzenetét.
Nóri, itt Dóra. Nem kérem, hogy visszamenj hozzá. Csak szeretném tudni, hogy jól vagy.
És nehéz egyedül. Beszélgessünk, kiabálás nélkül?
Tíz perccel később megjött a válasz.
Hotelban vagyok. Három napon belül elutazom vidéki kiküldetésre három hétre.
Már régóta be volt ez tervezve, még mielőtt megtudtam volna a lényeg, hogy régóta.
Ha visszajövök, beadom a válópert. Marcellt nem hagyom el, Dóra.
De most nem tudok ott lenni. Nem tudok ránézni, érted? Mindig Gyuszit látom benne!
Dóra sóhajtott.
Értem. Higgy nekem, tényleg értem. Gyuszi mindent elmondott.
És ő? Büszke magára?
Mondhatni. Biztos abban, hogy visszamész.
Csak álmodja. Dóra, ha teljesen kimerülsz, mondd. Találok pénzt bébiszitterre, utalok, amennyit tudok.
De hozzá én nem megyek vissza. Soha.
Dóra letette a telefont és hosszan felsóhajtott. Munkát kellett keresnie, tartozást rendeznie, saját életét összerakni.
De Marcellt nem volt szíve Gyuszira hagyni, aki egy pelenkához se tud rendesen hozzányúlni.
***
A következő három nap igazi rémálommá vált.
Gyuszi későig dolgozott, vacsorázott, aztán befeküdt az ágyba.
A gyerek körül minden kérésre csak annyit mondott: Fáradt vagyok vagy Te jobban érted, mitől nyugszik meg.
Egy éjjel Marcell úgy sírt, hogy Dóra elvesztette a türelmét.
Benyitott a testvére szobájába, és felkapcsolta a villanyt.
Felkelsz, sziszegte hideg hangon.
Gyuszi hunyorított, a fejét a párna alá bújtatva.
Hagyd már, Dóra. Hatkor kelek.
Nem érdekel. Menj, és nyugtasd meg a fiadat! Enni kér, én meg annyira kimerültem, hogy remeg a kezem.
Megőrültél? Gyuszi felült az ágyban, kócosan és dühösen. Ezért laksz itt! Lakást adok, fizetem a rezsit!
Aha, vagyis csak cseléd vagyok? ordította Dóra.
Nevezd, ahogy akarod, dörmögte. Ha Nóri visszajön, pihenhetsz. Addig is dolgozz.
Dóra csendben kisétált.
Aznap éjjel már nem aludt többet. A konyhában ült, ringatta a mózest, és gondolkodott, hogyan adhatna leckét a bátyjának, aki teljesen elvesztette a mértéket.
Reggel, amikor Gyuszi elment, Dóra újra üzent Nórinak.
Találkoznunk kell. Ma. Amíg nincs itthon. Kérlek.
Nóri beleegyezett.
Egy kis parkban beszéltek meg találkozót, nem messze a háztól.
Nóri borzalmasan nézett ki: sápadt volt, karikás szemekkel, lefogyva.
Odalépett a babakocsihoz, hosszú percekig csak nézte kisfiát. Kezei remegtek.
De sokat nőtt suttogta. Két hét alatt teljesen más lett
Marcell most nem ismerne meg, mondta Dóra halkan.
Tudom Nóri arcát kezei közé temette. Dóra, nem vagyok szörnyeteg. Biztos szeretem is, valahol mélyen érzem, hogy az enyém.
De amint rágondolok, hogy itt kellene élnem Gyuszival, egy ágyban azzal, aki így átvert egyszerűen nem bírom.
És ha nem vele kellene? kérdezte Dóra.
Nóri felkapta a fejét.
Hogy érted?
Ő azt hiszi, úgysem tudsz lelépni. Mintha mindketten az övé lennétek.
De nézzünk szembe a ténnyel: nem apát akar játszani, hanem családfenntartó projektmenedzsert.
Csendben van éjjel, ha a gyerek sír. Nem tudja, mennyi tápszer kell a cumisüvegbe. A lényeg a fiú nevelni, törődni azonban nem akar.
Mond, mit kéne tennem?
Te elmégy a kiküldetésre felelte Dóra határozottan. Dolgozz, gyógyulj.
Én maradok még három hétig. Ezalatt mindent előkészítek.
Mit?
A válást és a közös szülői jogokat. Nóri, nem kell hozzá visszajönnöd. Bérelsz egy lakást. Oda költözöm én is, segítek Marcell-lel, míg dolgozol.
Rövidesen jobban állok anyagilag, már vannak netes munkáim. Megoldjuk ketten. Nélküle.
Nóri bizonytalanul nézett rá.
Szembeszállsz a bátyáddal?
A testvérem, de amit tett, elfogadhatatlan. Nem akarok bűntárs lenni.
Azt hiszi, csak azért támogatom, mert nincs hová mennem. Nagyot téved.
Nóri sokáig hallgatott, egy kis fényfoltot nézett a babakocsi szélén.
De ő sosem adná oda a gyereket csak úgy. Óriási balhé lesz.
Az lesz bólintott Dóra. De van adunk. Bevallotta nekem a gyógyszer-cserét. Ha ez kiderül a bíróságon, tanú leszek, mindent elmondok.
Azt is, hogy mennyit segített a baba körül.
Nem kell neki a gyerek, csak dominálni akar.
Ha majd rájön, mennyi munkát jelent egy csecsemő, hátralép. Szívesebben játssza el a elhagyott apuka szerepét, mint hogy tényleg gondoskodjon.
Nóri nagyon halványan, de először mosolygott.
Megváltoztál, Dóra.
Muszáj volt, sóhajtott. Akkor hát, megbeszéltük?
Igen. Köszönöm.
Három hét nagyon gyorsan elrepült.
Gyuszi egyre ingerlékenyebb lett, már észre is vette, hogy Dóra nem szolgálja úgy, mint az elején.
Mikor jön vissza Nóri? kérdezte egyik este, miközben ledobta a táskát a kanapéra.
Holnap válaszolta Dóra, karjában Marcellet tartva.
Na végre! Elmehetnénk valami normális étterembe, meguntam a tésztát. Legalább ajándékot kéne venni, hogy ne zsémbeljen. Egy gyűrű vagy fülbevaló, a nők szeretik az ilyet.
Dóra undorodó pillantást vetett rá.
Tényleg azt hiszed, hogy egy gyűrű mindent helyrehoz?
Hagyd már próbálta megérinteni Dóra vállát, de ő elhúzódott. Ne csináld már a szentet.
Minden rendbe jön. A nők könnyen kiengesztelhetők, kisírja magát, aztán majd nevetsz. A lényeg: van fiunk, a nevünk tovább él.
Dóra hallgatott.
***
Másnap reggel Nóri akkor érkezett, mikor Gyuszi dolgozni ment. Nem ment fel, hanem lent várt az autóban. Dóra előre összekészített minden baba-cuccot, a saját bőröndjét és mindent, ami fontos, három fordulóval vitte le mindet. Marcell békésen aludt a babahordozóban.
Mikor minden lent volt, Dóra még egyszer felment a lakásba, hogy lerakja a kulcsot.
A konyhaasztalra tette, pont oda, ahol három hete a fésű volt. Egy cetlit is hagyott mellette:
Gyuszi, elmentünk. Ne keresd Nórát, majd megkeres az ügyvédjén keresztül. Marcell vele van. Én is.
Családot akartál, de elfelejtetted, hogy bizalomra, nem manipulációkra épül.
Tészta van a hűtőben. Most már egyedül boldogulj.
Távoztak.
Nóri egy kicsi, de otthonos lakást bérelt a város másik végében. Az első napok kemények voltak: Marcell nehezen szokott az új környezethez, Nóri gyakran elsírta magát, a testvér telefonja pedig folyamatosan rezgett Gyuszi dühös üzeneteitől.
Gyuszi üvöltött, fenyegetőzött, perrel, elvétellel, anyagi zsarolással.
Dóra nyugodtan hallgatta.
Átjutottak a nehezén.
Végül Gyuszi is lecsendesedett, valahogy eltűnt a színről.
A válás bíróságon zajlott, ott György egy szót sem szólt arról, hogy egyedül akarná nevelni a fiát.
Dóra igazat mondott: a testvérének nem kell a gond, inkább lemondott a családi nyugalomról, csak az anyagiakat rendezték el, havi családtámogatással.
Még a láthatásokat sem erőltette többé.
