Mi vagy te, egy gyár? Mennyi gyereket akarsz még szülni? förmedt rám élcelődve az anyósom, Gábor édesanyja. Szervusz, Mária néni, örülök, hogy hallom, de kérlek, ne légy ennyire szúrós válaszolta udvariasan Flóra. Gábor mondta, hogy újra babát várunk, és ez felzaklatott? kérdezte kedvesen. Persze, hogy feldühített! A harmadik unokám után is kértelek, hogy állítsátok le magatokat. De nem hallgattok a tapasztaltabbra! Tavaly szilveszterre adtam nektek egy doboz óvszert; úgy gondoltam, kezdjetek védekezni, de ti csak mentek tovább! dohogott Mária néni.
Flórának eszébe jutott, hogyan adta át neki anyósa azt a hatalmas csomag óvszert az év utolsó napján. Épp a legidősebb fia születésnapja volt, világos volt a célzás: ideje lenne megállni. Értjük, de a természetet nem lehet legyőzni felelte nyugodtan a meny. Humorizálsz? Akkor oldd meg egyedül a gyerekeidet, én többet nem segítek… Eddig se nagyon… próbálta volna mondani, de már feldübörgött a bontott hívás jelzése.
Flóra mosolyogva dobta le a telefont az ágyra, megsimogatta lapos pocakját. A negyedik gyermeküket várták, ami nagyon bosszantotta Mária nénit. Soha nem értette, hogy miért ilyen ideges az anyós emiatt.
Igazság szerint Mária néni sosem segített sem a gyerekekkel, sem anyagilag a fiatal házaspárnak. Havonta egyszer, ha eljött meglátogatni a kicsiket; ünnepenként ajándékot hozott, de másra nem volt hajlandó. Flóra nem szólt soha semmit, bár rosszulesett neki. Pedig anyósa jómódú, igazán kényeztethette volna az unokákat egy kis édességgel vagy játékokkal. Mégsem panaszkodott, a férjének sem mesélt a sérelmekről: a fiaik szépen öltöznek, jóllaknak ennél mi lehetne fontosabb?
Gábor jó állást talált Budapesten, és Flóra is próbálkozott otthonról pénzt keresni. Amikor kis vállalkozása beindult, sikerült egy dajkát is felvennie néhány órára, így zavartalanul dolgozhat. A bébiszitter játszik a gyerekekkel, kiviszi őket a Városligetbe, amíg anyjuk munkával foglalkozik.
Nagyon szép családi életük volt; csak Mária néni rosszindulata zavarta azt az idilli hangulatot. Már az első találkozás óta nem kedvelte a menyét, és mikor sorban születtek az unokák, egyre keserűbb lett.
A harmadik gyereknél érezhetően nem örült, sőt, próbálta lebeszélni róluk Flórát. Végül a pici lány a szívéhez nőtt. Alighogy elsimult minden ellentét, megtudták a negyedik baba érkeztét. Nem tervezték, de így alakult. Úgy gondolták: ahol háromnak jut hely, egy negyedik is befér az élet mindig ad elég erőt.
Ez az örömhír azonban cseppet sem lelkesítette a csalafinta Mária nénit. Flóra biztos volt abban, hogy az anyósát valójában az aggasztja: Gábor nem segít majd tovább annyit anyagilag. A férje havonta visz át forintot Mária néninek, ami most viszont csökkenhet. Hiszen négy gyerek mellett több lesz a kiadás: óvoda, iskolakezdés, nyári tábor. Akkor talán a törékeny boltocska is bezár majd.
Flórának persze nem volt ellene, hogy a férje segítse az édesanyját, de csak a gyerekeik rovására nem. Egyelőre elég a pénzük, a feleség is biztatta Gábort a jócselekedetekre. Már kifizette Mária néni fogorvosát, elvitte a Balatonra, még a lakását is felújíttatta.
Ha Flórának igaza van, és az anyósa valóban a saját jólétét félti, idővel csak rosszabb lehet a helyzet. Az állandó kioktatás és panaszkodás idegessé teszi a kismamát.
De mindez semmit sem változtat azon, hogy ők ketten már döntöttek: vállalják a negyedik gyereket, és kész. Egy kérdés maradt csak a levegőben: kinek van joga azt eldönteni, hogy egy házaspár hány gyereket vállal? A család igazi boldogsága mindig ott kezdődik, ahol mindenki tiszteletben tartja a másik életét és döntéseit, még ha nem is ért velük egyet.
