Pisti, elővetted az ünnepi porcelánkészletet? Azt, aminek aranyszegélye van ne a mindennapit! És nézd meg a szalvétákat is, tegnap vasaltam őket keményre, hogy úgy álljanak, mint egy rendes étteremben sürgölődtem a konyhában, igazgatva egy elszabadult hajtincset. A sütőből már áradt a sült kacsamell almaillatú aromája, a tűzhelyen a körethez készültek a zöldségek, a hűtő meg tele volt mindenféle salátával, amiket egész éjjel vágtam fel.
Péter, a férjem, szó nélkül felmászott a spejz polcára.
Ági, minek ez a pucc? Csak a mieink jönnek. Bandi, anya, meg a Marika néni. Akár zománcos tálból is ehetnének, csak legyen boruk időben dörmögte, miközben levette a Herendi porcelán dobozt.
Ne zsörtölődj. Ma van a tizenötödik évfordulónk, kristálylakodalom! Szeretném, ha minden tökéletes lenne. Másrészt ismered az öcsédet. Ha sima tányért teszek elé, beszólsz, hogy mennyire lecsúsztunk. Ha repedt a tányér, akkor slendrián vagyok. Legalább egyszer ne adjak neki okot buta viccekre.
Péter nagyot sóhajtott a létráról leszállva. Tudta, hogy igazam van. A bátyja, Bandi, igazi nehéz ember volt, ha finoman akarok fogalmazni. Ha meg nyersen, ahogy a barátnőimnek szoktam mondani: vérbeli paraszt, aki modortalanságára volt büszke, mintha az hőstett lenne.
Kérlek, csak ne reagálj ma rá kérte Péter, miközben a tányérokat törölgette. Most nehéz időszaka van: elbocsátották a munkahelyéről, a felesége kidobta. Harap, mint egy megvadult kutya.
Pisti, az ő “nehéz időszaka” negyven éve tart. A felesége nem ok nélkül ment el mondtam fanyarul, miközben a szószt kóstoltam. Addig tűröm, amíg a neveltetésem engedi. De előre szólok: ha megint elkezdi csipkelődni a testemmel vagy a te fizetéseddel, már nem garantálom magam.
Pontban öt órakor csengettek. Anyósom, Magdolna néni, csendes, fiára büszke asszony jött először, főleg a “nehéz természetű” Bandira. Aztán Marika néni a férjével. Bandi, ahogy várható, negyven perc késéssel esett be, mikor minden étel kihűlt az asztalon.
Berontott a folyosóra, olcsó cigiszaggal és dermesztő hidegfuvallattal.
No végre! Itt vagyok! Ugye nem hittétek, hogy kihagyom? harsogta úgy, hogy beleremegett a ház. Na Pisti, gondoltad, hogy elsumákolom az ajándékot? Nesze!
Valami újságpapírba tekert csomagot nyomott a kezébe.
Ez meg mi? kérdezte Péter zavarodottan.
Ez, öcsi, igazi férfias dolog! Csavarhúzókészlet a Jysk-ből. Tudom, nálad sosem akad meg a kalapács csak szerencséd, ha megtalálod!
Kényszeredetten mosolyogtam, ahogy kiléptem elé.
Szervusz, Bandi. Gyere, moss kezet. Már várunk.
Bandi végigmért tetőtől talpig, és ettől végigfutott rajtam a hideg.
Nahát, Ági! Csipkés új ruha? Ragyogsz, mint a karácsonyfadísz. Vagy ezzel próbálod elvonni a figyelmet a ráncaidról? Csak viccelek! Még tartod magad, dús kis asszonyka vagy.
Péter köhintett, próbálva oldani a helyzetet:
Gyere, Bandi, ülj már le, kihűl a kacsa.
Asztalhoz ülve Bandi rögtön átvette az irányítást. Töltött magának egy nagy pohár pálinkát, várt tószt nélkül, és belevágott egy falat hagymás heringet.
Na, gratulálok a jubileumhoz! Tizenöt év hát ez mit jelent! Hogyhogy nem fojtottátok még meg egymást? Én az Ágival ötöt voltam együtt, az is sok volt. Az asszonyok vérszívók, soha nem elég nekik. Neked, Pisti, még szerencséd van, ez legalább főzni tud. Bár túl sós lett a hering. Remegett a kezed, Ági? Vagy nagyon szerelmes lettél? Vagy már öregszel?
Anyósom, Magdolna néni, próbált menteni:
Jaj, Bandikám, ne beszélj már így. Ágika csodásan főz. Kóstold meg a nyelvesalátáját, isteni finom!
Nyelv? röhögött Bandi. Na az kell! Áginak úgyis hosszú a nyelve, legalább tud gyakorolni vele. Neeem, anyu, hagyjál! A kritikát el kell viselni, így lesz jobb mindenki.
Miközben a főételt tálaltam, belül egyre forrt bennem az ideg. Péter közben az asztalterítő mintáját bámulta, látszott, mennyire reszket attól, hogy botrány lesz.
Csak egy este, Ági. Anyuért, Péterért megteszed gondoltam magamban.
Na, Bandi, hogyan megy a munka? igyekeztem témát váltani. Hallottam, múlt héten volt egy interjúd.
Bandi vállat vont, már a második kupicát töltötte.
Ne kérdezd! Csupa idióta. Bemegyek, ott ül egy huszonéves senki, oszt kérdezi a számítógépes dolgokat. Mondom: te fiatal, én már akkor dolgoztam, mikor te még játszótéren homokoztál. Aszongya: nem alkalmas. Hát hajrá, majd vállalkozok. De most pénz kéne Pisti, adsz nekem öt ezrest a hó végéig? Csőtörésem van, cserélni kell a csapokat.
Megtorpantam, salátástál a kezemben:
Bandi, az előző tízezer forintot sem adtad még vissza, amit hat hónapja kérsz kölcsön mondtam nyugodtan.
Bandi elsápadt, de azonnal támadásba lendült.
Látod, Pisti? Már a feleséged számoltat el. Akárhova lépsz, vége! Én csak öcsémnek szólok, nem neked. De már nincs joga még neki sem a családja előtt?
Péter rám, majd Bandira nézett, zavartan.
Bandi, most tényleg szűkösen vagyunk. Hitelt fizetünk, nagy asztal kellett
Persze, látom a nagy asztalt! vágott közbe Bandi, a kacsára bökve. Luxus, amíg a saját testvérnek sem jut morzsára. Ez vagy te, Ági. Kacsa, bor, minden saját magatoknak, a rokon meg dögöljön meg.
Ne veszekedj már, gyere egyél, szólt anyósom, és kínálta a pogácsát. Ági egész nap készült, süteményt is sütött.
A főnök kedvéért is így iparkodtál, Ági? kacsintott Bandi, olyan undorító módon, hogy majdnem elejtettem a tálat. Hallottam, kineveztek? Osztán miért? Csak nem a szép szemedért? Vagy túlórázásért?
Leállt a beszélgetés. Marika néni is elnémult, pedig nála ez ritka. Péter arca lángolt.
Ez már túlzás, Bandi szólt halkan.
Mondom az igazat, csak ti nem halljátok meg! harsogott Bandi, a pálinka teljesen elvette az eszét. Te gürizel a gyárban, Ági meg szépen karriert épít. Szerinted azért marad veled? Sajnálatból talán, vagy mert kézre álló vagy. Egy szolga. Nézd magad! Egy igazi papucsférj!
Elég! mondtam olyan higgadt, dermesztő hangon, hogy Marika férje is abbahagyta a kanalazást. Óvatosan letettem a salátástálat.
Na, itt a parancsnok! röhögött Bandi. Csípem, ha valaki őszinte csak legyen, aki elviseli! Sose értettem, mit eszik rajtad Pisti. Se arc, se stílus, folyton őrjöngsz. Az én Ágikám legalább szép volt, bár egy boszorkány de legalább nő volt!
Pétert néztem, várva, mikor áll fel, véd meg, vagy mondja: elég volt!. De ült, mintha megfagyott volna mint mindig, ha Bandi kiabált.
“Gond egy szál se ha nem te, akkor én” húztam ki magam végül.
Lassan felálltam az asztaltól. Megigazítottam a ruhám, és rideg, fagyos hangon mondtam:
Menj haza.
Bandi rekedten felnevetett.
Hú, nem sültél túl a sütő mellett? Itt panaszkodsz, hogy minden veled van tele?
Most azonnal elhagyod a lakásomat mondtam halkan, fenyegetően.
Ez a lakás a bátyámé is! sivított Bandi. Hallod, Pisti? Kidobnál a saját öcsédet? Tessék, szólj már!
Péter végignézett rajtam, és ahogy néztem az arcát, tudtam: most dől el minden. Ha most nem mellém áll, vége.
Bandi, menj haza mondta fojtott hangon.
Bandi elképedt. Gondolta, majd sírok, magyarázkodok. Ehelyett ugyanazt kapta tőlünk.
Komolyan mondom, összeesküdtetek? Anya, láttad?! Saját testvér kiebrudal, csak mert csúnyán szóltam!
Ez nem csak csúnya szó volt, Bandi kerültem elé, mutatva az ajtót. Megaláztál engem, megaláztad a testvéredet, miközben a mi kenyerünket eszed, a mi borunkat iszod, és pocskondiázol minket. Tizenöt éve tűröm már rád a nevedben. Mostantól elég. Kifogytam a türelemből. Takarodj!
Hát csak maradjatok magatoknak! Bandi felpattant, felborítva a poharat. A bor piros foltja véresen szétterült a hófehér terítőn. Nálatok többet nem eszek, elit társaság! Úgyis unalmasak vagytok!
Remek, épp ezt szerettem volna hallani válaszoltam. És pénzt sem kapsz soha többet. Dolgozz meg érte, vállalkozó.
Bandi elvörösödött, a fél üveg pálinkát a hóna alá vágta (“Ne vesszen kárba!” villant a szeme), aztán becsapta maga mögött az ajtót.
Pisti, tudd meg, megbánod még! Papucs vagy egy nő mellett! Pff!
Az ajtó csattant, a poharak megzendültek a vitrinszekrényben.
Néma csend ereszkedett a lakásra, csak a falióra ketyegése hallatszott, meg anyósom nehéz lélegzése. Magdolna néni zsebkendőt nyomott a szájához, a szemében könny csillogott.
Ágikám miért ilyen drasztikusan? Nem gondolta komolyan, csak felöntött a garatra…
Felé fordultam. Már remegtem, de megtartottam a tartásomat.
Magdolna néni mondtam határozottan , az, aki megalázza a másikat, azt nem lehet egy suta hirtelen felindulásnak elintézni. Én többé nem hagyom, hogy a lakásom szemetessé váljon a sértéseitől. Tőlem sajnálják, tőlem félhetnek, csak ne itt, ne az én asztalomnál!
Magdolna néni szipogott, de nem szólt. Marika néni aki mindig lerázza az ilyet hangosan koppantott a villájával a tányéron.
De legalább a kacsa valami fenséges, Ági! Olyan puha, csak úgy olvad. És jól tetted. Már régen voksot kellett volna tenni mellette. Az esküvőtökön is rátaposott a lábamra, azt sem bánta. Pisti, tölts nekem egy kis bort is, ez már sok!
A feszültség ezzel elpárolgott. Péter végre felébredt a dermedtségből, hálával nézett rám és tisztelettel, amit régen láttam tőle.
Ne haragudj, súgta, miközben italt töltött. Nekem kellett volna ezt megtennem.
Nem baj, megfogtam a kezét. A lényeg, hogy most már együtt vagyunk. És bandi sincs itt.
A folytatásban meglepően jó hangulat lett. Bandi nélkül olyan volt, mintha valaki kiszellőztette volna a hazat. Mindenki jól érezte magát, előkerültek a régi történetek, Magdolna néni is oldódott egy pohár meggylikőr és egy szelet házi dobostorta után, sőt még együtt dalolt a többiekkel is.
Miután mindenki hazament, kettesben maradtunk Péterrel, halomban a mosatlan. Leültem egy székre, néztem a vörös foltot.
Ezt már sosem szedem ki a terítőből sóhajtottam. Pedig anya ajándéka volt.
Péter odalépett és átölelt.
Ági, nem a terítőről van szó. Veszünk újat, vagy tízet. Ma lenyűgöző voltál. Most jöttem rá, mennyire buta voltam, hogy hagytam ezt éveken át. Gyerekkorom óta megszoktam, hogy mindent hagyni kell neki az erősebbik, a zajosabb mindig mindent megúsz. Anya is mindig mondta: engedj csak Bandinak, ő komplikáltabb.
Tudom, Pisti. Nehéz változtatni, de egy család vagyunk. Kristály, törékeny, de szép és nem hagyom, hogy egy csapnivaló bunkó tönkretegye.
Nevettünk. Elengedtem minden feszültséget.
Jut eszembe, a csavarhúzókészlet Péter felmutatta az elfelejtett ajándékot. A legviccesebb, hogy ilyen már van egy ugyanilyen bontatlan dobozban a pincében. Ő adta tavaly karácsonykor. Lehet, elvitte akkor, most visszahozta.
Na látod nevettem , legalább ennyiben állandó!
Másnap reggel a telefonom csörgött Bandi az. Péter hosszasan nézte a kijelzőt, majd rám, ahogy nyugodtan kávét ittam. Némára vette.
Nem veszed fel? kérdeztem.
Nem. Aludjon csak ki magát. Vagy nem is veszem föl többet, tetszett ez a csend.
Anyu aggódni fog jegyeztem meg.
Anyu túlél mindent. Talán most megérti, hogy nekünk is van szavunk. Ugye mi most már csapat vagyunk?
Csapat, bizony feleltem , a csend- és kacsakedvelők csapata.
Egy hét múlva megtudtam Magdolna nénitől, hogy Bandi minden rokonnak azt meséli, hogy a semmirevaló meny menekítette ki, miközben a szerencsétlen Péter csak hallgatott. A rokonok együttérzést mutattak, de valahogy egyre többen látogattak meg minket, és mindig rendkívül udvariasak voltak. Úgy látszik, híre ment, hogy ebben a házban nincs helye a bunkóságnak.
A terítő pedig, láss csodát, kimosható volt. A foltot nagyanyám módszerével sóval, forró vízzel eltávolítottam. Ahogy Bandit is az életünkből kis fáradtság, egy kis égető érzés, no de most már tiszta minden, és minden szebb.
