NAGYNÉNI
Dédnagynénit, a Piroskát vidékről hozták fel a városba. Idős asszonyként már nehezen boldogult a háztartással, így Lorina, a lánya unokája, magához vette Budapestre. A férje, Sándor, nem szólt semmit, csendes, vékony ember volt, szemüveges, és mindig feltétel nélkül hallgatott szeretett, hangos és gömbölyű Lorka szavára.
Mégis csak család, nem idegen. Dédnagynéném, ráadásul neki sosem lett saját gyermeke. Nekem meg már nincs anyukám, ő Piroska néninél harminc évvel fiatalabb volt, apámnak egy másik családban született. El sem hiszed, anyukám milyen korán ment el sóhajtott Lorka. Kár Piroskát! Ide veszem, ennyi! így döntött.
A gyerekek, Kristóf és Csenge, nem ismerték az idős nénit, igazi családi legendának számított. Lorka maga is csak párszor látta, telefonon sosem beszéltek, csak levelet váltottak. Később derült ki, hogy Piroska néninek semmilyen modern eszköze nincs otthon, minden maradt a régi.
Így hát ott volt velük, a lakásban. Picike, mintha egy tündér volna (Kristóf, a tizenhárom éves fiú, már magasabb nálam), bolyhos hajával, mint egy pitypang, fején egy régi, lapos kalappal, és páratlan, élénk kék szemekkel, amelyek még most is fiatalosak.
A kezében hóna alatt egy csomagot és egy szatyrot szorongatott két régi bőrönd is volt nála. A karján pedig egy nagy, vörös, bolyhos macska. Lusta pillantással végig mérte az új lakókat, leugrott a földre, és elindult feltérképezni a helyet.
Ő a Mandula. Hoznom kellett, lelke van, ne haragudjatok mondta Piroska néni.
Majd hozzátette:
Hát ilyenek vagytok nekem! Igazán rokonok!
Az első este ünnepi vacsora volt. Piroska néni rengeteg befőttet, szilvalekvárt és savanyúságot hozott Lorka sosem gondolta volna, hogy a válogatós gyerekei mindent befalnak, lekvárt, uborkát, lecsót, mindent.
Lorkám! Van telketek? Elültetek mindent, bár már nem vagyok olyan erős, de muszáj minden sajátot nevelni! Enélkül nem lehet! lelkesedett Piroska néni.
Lorka mondta, hogy nincs telkük, miért is lenne, mindent meg lehet venni, ráadásul dolgoznak egész nap, két állásban, Sándor is, gyerekeket csak futtában látják, még lakásukra is tartozásuk van még sokáig fizetni kell.
Kell a kert, meg ne nézz így! Az ember nem élhet föld nélkül. Majd veszünk egy telket, kinézünk egyet! jelentette ki, aztán elvonult a szobájába.
Kinézünk, persze Néha mindenről lemondunk, és Piroska néni azt hiszi, mi milliomosok vagyunk? morogta Lorka, miközben mosogatott.
Másnap végre szabadnap, Sándor boldogan feküdt az ágyban és olvasta a Népszabadságot, Lorka kiáltott, hogy a gyerekek melegítsék fel a félig kész ételeket, és ő is leheveredett egy pillanatra.
Kristóf és Csenge, a nyolcéves kislány, már megszokásból a telefonjukba merültek. Mandula macska velük ült, nagyokat bólogatott. Piroska néni lépett be.
Mit csináltok ott? kérdezte.
Kristóf és Csenge versengve magyaráztak, mutatták is, Piroska néni csak csóválta a fejét.
Nálunk faluban is láttam ilyeneket, no nem ilyen bonyolultakat, egyszerűbbeket! Nekem nem kellett soha, nem volt rá szükségem. Anyukátoknak mindig levelet írtam, nekem az volt kényelmes. Jó szerkezet, hasznos dolog bárkit elérhetsz vele, bárhol. De most rakjátok le, és gyertek utánam!
Hova? Mi játszunk! tiltakozott Kristóf.
Hol játszotok? Csak ültek a telefonon, nem is beszéltek senkivel! nevetett Piroska néni.
Dehogy nem, benn játszunk, a telefonban! mondta Csenge.
Piroska néni mesélni kezdett, hogyan játszottak vidéken, majd magával vitte a gyerekeket a konyhába. Amikor Lorka belépett, ledöbbent: az asztalon ott gőzölögtek a palacsinták, Kristóf boldogan teázott, Csenge Piroska néni mellett állva nyakig tésztában, épp gombócokat gyúrt.
Nézd, anya! Lesz szerencsés, ha neked jut! mosolygott a kislány.
Hamarosan Sándor is megérkezett, boldogan szippantotta be a finom illatokat.
Innentől kezdve minden szabadnapon együtt csináljuk a gombócokat, és sütjük a palacsintát! A saját a legjobb! jelentette ki Piroska néni.
Minek? Hiszen mindent meg lehet venni! válaszolt Lorka, aki ki nem állhatott főzni, inkább félig készet vett. Eddig mindenki belenyugodott, mostanáig.
Nem, anya! Csináljuk magunk! Ilyet még sosem ettem! mondta Kristóf.
Aztán Piroska néni elővett egy guriga gumit, székekre erősítette, és Csengének megmutatta, hogyan ugráltak a faluban kötéllel. Hát ti nem ugráltok? mosolygott.
Ugyan, ma már ha ki is mennek, a telefonban vannak! Modern világ! nevetett Sándor.
Rossz ez így! Kell a beszélgetés, a közösség! A telefon hasznos, de használni kell, ahogy kell: hívni, írni, és kész! mondta Piroska néni.
Esténként kötögetett, Mandula macska pedig mellette dorombolt a fotelben. Csenge egyszer kihúzta Lorkát a fürdőbe.
Nézz, anya!
Ott volt Piroska néni, simogatta a mosógép oldalát, közben mondta:
Boldog nőnapot neked, mosógépem! Legyél hosszú életű, drágaság!
Mit csinálsz, Piroska néni? suttogta Lorka, gondolva, bolondozik a dédnénje.
Ma van március nyolca. A mosógép lány, hát gondoltam, köszöntöm kacagott Piroska néni.
De hát nem élő, micsoda butaság! fújta Lorka.
Minden gép megérti, ne mondd ezt! Nálunk faluban Vasilnak a traktorja leragadt az esőben, ő beszélgetett vele, végül kiszabadultak. Kocsit is becenevekkel hívják, mindig beszélnek hozzá indulás előtt. Ti sem tudjátok, mennyire szerencsések vagytok! Mi kézzel mostuk, patakhoz jártunk öblíteni. Most mennyi minden van, de mégsem mosolyogtok! Telefon is van, ha jól használod, mindig tudod, hol a gyereked. Okos mosógép, minden mos, mikro is van, melegít örömmel nézett körbe Piroska néni.
Ezután fogadta a gyerekeket is az iskolából. Kristófnak egyszer gondjai voltak a suliban nem mondta el szüleinek, otthon sírt a sarokban, amikor Piroska néni határozottan belépett. Mindent elmondott a néninek, maga sem érti, hogyan. Másnap pedig nem ment be két első órára, otthon volt csendben. Dédi sem volt sehol.
Biztos sétálni ment gondolta Kristóf. Öltözött, elindult az iskolába, az osztály ajtaja előtt ismerős hangot hallott! Benézett. A tanárnő ült, a táblánál pedig Piroska néni mesélt, vonzóan, figyelmesen.
Jaj! Minek jött, ki fogják nevetni! gondolta Kristóf a küszöbön.
De senki sem nevetett, a óra után mindenki Piroska néni köré gyűlt. Kristóf oldalazva bement. Pete, az osztály vezére, aki mindig piszkált, odament hozzá.
Szia, ma miért voltál lassú? Hallod, milyen menő nagymamád van! Rengeteg mindent mesélt! Kár, hogy nincs saját nagymamám, nagyon hiányzik Holnap megyünk vele a parkba, annyit tud nővényekről, állatokról! Nagyon érdekesen beszél mondta Pete mosolyogva.
Igen, ő ilyen! mosolyogott vissza Kristóf, és odaszaladt, hogy átölelje Piroska nénit.
Lorka este eltört a fáradtságtól, megint mellette volt a dédnénje.
Ne sírj, kislányom! Hát minden a helyén! Miért sírsz?
Elegem van! Annyit dolgozok, nincs életem. Sándor csak mint egy papucs Másoknak rendes férje van! Én meg moderneket szeretik, én nem vagyok trendi zokogott Lorka.
Piroska néni hagyta, hogy kisírja magát, teát töltött, és beszélni kezdett arról, hogyan vesztette el három pici gyerekét egymás után, milyen korán halt meg a férje, egészségesen, szépen; hogyan küzdött súlyos betegséggel, majdnem semmit sem evett, de túlélte.
Mi ez a divat? Isten mindenkit másként teremtett. Van, aki vékony, van, aki kerek. Így van, ízlés is különböző, Lorkám! Régen pont a telt asszonyokat szerették! Milyen gyönyörű vagy, csavarodó haj, nagy, kék szemek, szép alak! Értékeld, amit kaptál, másoknak ez sem jut! Annyi magányos ember van! Sándor arany ember, szeret, dolgozik családért. Két gyermeked boldogság, kincs! A többit is megoldjuk, most megyek aludni! és Piroska néni elvonult.
Lorkának már nem volt kedve sírni. Piroska néninek igaza volt. Minden megvan, minek panaszkodni?
A következő napon Lorka, aki végre szabadságra ment, várta haza a férjét, de nem jött. Gyerekek! Apátok nem hívott? Hol vagytok? kiáltott.
Kristóf a konyhában kevert valamit, megfigyelhetően egyre jobban érdekelte a sütés-főzés, már a palacsintát is sikerült a levegőben megfordítani. Csenge székekből épített házikót, plédeket terített, játékfigurákat ültetett. A telefonok ott hevertek, el sem vették őket, csak ha hívás érkezett.
Lorka újra-újra hívta Sándort, de csak annyit hallott: Az előfizető átmenetileg nem elérhető.
Hirtelen megijedt. Piroska néni! Hol van? Nincs csoszogás, nincs halk beszéd. Berohant Piroska néni szobájába. Mandula macska nyújtózva feküdt az ágyon.
Kristóf! Csenge! Hol a dédnénje? kérdezte Lorka.
Vele jöttünk haza, aztán elment valamerre mondta Csenge sírva.
Mikor? Rég? Lorka felkapta a fejét, Csenge bólintott, könnyezett.
Istenem. Megint nem vitte a mobilját. Hogy lehet így, ilyen idős már! Lorka leült a fotelbe.
Kristóf már húzta a cipőt.
Hova mész? rohant utána Lorka.
Megkeresni! Anya, nélküle nem tudunk élni! és Kristóf rohant lefelé.
Csenge beleugrott az edzőcipőbe, futott a bátyja után.
Lorka is, félöltözetben, rohant a gyerekekkel.
A ház előtt álltak, boldogan mutattak balra.
Onnan közeledett, piros pipacsos kalapban, Sándor karján Piroska néni.
Dédnagynéném! Megijesztettél! Nem lehet így órákig eltűnni, és te hol voltál? borult férje vállára Lorka.
Be kellett fejezni ezt az elzárt csapocskát! mondta Piroska néni.
Mit? De hogyan? Lorka csak ennyit bírt mondani.
Meglepetést akartunk neked. Piroska néni fantasztikus, nincs rá szó, megmentett minket! nevetett Sándor.
Déd Honnan volt pénzed? Nem kellett volna! kezdte Lorka.
Hogyhogy honnan? Először is, spóroltam. Szép a nyugdíjam, vidéken nem költöttem. Tojás, tej, kenyér, mindent magamnak. Másodszor, eladtam a házat. Mire költsem? A sírba nem viszem. Rátok szerettem volna hagyni, inkább most odaadom, jobban szükségetek van mondta egyszerűen Piroska néni.
Lorkának szóhoz sem jutott, immár nem kellett két álláson dolgozni, több idő lehet családra. Hát milyen jó!
Holnap megyünk vidékre telket nézni! Sándorral már kiválasztottunk egy kis házat! mondta Piroska néni.
Saját házunk lesz! Hurrá! Kert! Ígértél nekünk, hogy megtanítod, hogyan kell szentjánosbogarat nézni, kosarat fonni, titkokat elrejteni, hogy aztán megtaláljuk! a gyerekek boldogan ölelték Piroska nénit.
Együtt, összeborulva mentek haza.
Lorka pár pillanatig még a ház előtt maradt, az ég felé nézett, és csendesen azt mondta:
Köszönöm. Köszönöm neked, Piroska néném!
