Élet apróságai
Bár a szülei óvva intették, Lilla mégis hozzáment szerelméhez, Sándorhoz, egy komoly fiatalemberhez. Sándort a nagymamája, Sára néni nevelte, ahogy gyerekkora óta hívja őt. A fiú szülei tragikus körülmények között vesztették életüket, amikor Sándor még csak két éves volt, így nem is emlékezett rájuk.
Amikor Lilla bemutatta Sándort a szüleinek, anyja, Márta, csak a fiú távozása után mondta el véleményét.
Lilla, nem ezért neveltünk téged. Harmadéves vagy az egyetemen, milyen férj, milyen esküvő? Sándort sem akarom vejnek. Mit várhatnánk tőle? Autószerelő a munkahelye egyszerű melós Tudd, nem fogok segíteni, ha te eldöntöd, hogy ezt az utat választod.
Anya, úgyis hozzá megyek, te ismersz, apa, mint mindig, hallgatott; élete során mindig próbált semleges lenni felesége és lánya vitái között. Ráadásul, gyermeket várok
Az esküvő nem volt túl fényűző, bár Lilla szülei jól éltek, Márta nem akarta nagy ünnepséget. Ha talán Lilla barátnője fiához ment volna, de Lilla túl makacs.
Majd a szerelmével él szegényesen, haza fog rohanni, most csak a szerelem és a romantika hajtja, mondogatta férjének. Majd még el is költözött hozzánk, Sára nénihez, csak mert nem akarja, hogy lenézzem Sándort, ezt is kijelentette Lilla, nagyon nem örült, hogy lánya gyermeket vár.
Lilla szülei nagy pesti lakásban éltek, Lilla hozzászokott a kényelemhez, pénzhez, egyetlen gyerek volt. Mégis elköltözött Sándorral Sára nénihez, aki egy kis faluban élt, hét kilométerre a várostól.
Eltelt néhány hónap, Lilla megszülte kislányát. Sára néni rengeteget segített, mindenre megtanította a fiatal anyát, éjszakánként is felkelt kis unokájához, Kincsőhöz. Lilla visszatért az egyetemre, igyekezett jó feleség és anya lenni, de nagyon elfáradt. Minden reggel hajnalban felkelt, felszállt az autóbuszra, és utazott be Budapestre, majd átszállt a következő buszra az egyetemig.
Fáradtan jött haza, s a nagymama Kincsővel a kapuban várta a kisbaba nagyon hiányolta a mamáját. Este Sándor is megérkezett, legtöbbször záróráig dolgozott. Felemelte a kislányát, megforgatta nagyon szerette Lillát és Kincsőt. Lilla szerette volna több időt tölteni a férjével, de Sándor csak késő este, utolsó busszal ért haza, éhesen, kimerülten.
Lilla épp a diplomáját készült védeni. Gyakran gondolt rá, milyen jó volna visszaköltözni a szülői, kényelmes lakásba, és mennyi időt spórolhatna az utazáson. De Márta teljesen megsértődött, nem hívta fel, nem érdeklődött az unokája iránt.
Sándornak volt egy bátyja, András, régóta nős, családjával, fiával együtt a városban saját lakásban élt, keményen dolgozott, akár vándormunkát is vállalt. De a házassága nem alakult jól, felesége, Mónika egyre többet és többet követelt.
András telefonált, mondta Sándor Sára néninek és Lillának, elköltözött Mónikától, állandó veszekedések, most albérletben lakik.
Ez hogy lehet? aggódott Sára néni, hisz a lakást ő maga vette, és most maga ment el belőle.
Nagyi, András férfi módra döntött, mindent a feleségének és fiának hagyott, védte öccse.
Egy nap Lilla panaszkodott a férjének, mennyire fárasztó ez az élet, két busszal kell eljutni az egyetemre. Persze nem mondta ki nyíltan, hogy arra gondolt, visszaköltözhetne a szüleihez hisz ő maga döntött Sándor mellett, és külön akart élni.
Fáradt vagyok, mondta Lilla, elegem van az állandó buszjáratból, hosszú az út, sok a megálló. Alig tudok időben odaérni
Sándor csendben hallgatta, és puszit adott a feleségének.
Van egy gondolatom, de majd később elmondom, válaszolta rejtélyesen, meglepetés lesz, de Lilla már nem kérdezett tovább, túlságosan fáradt volt.
Eltelt pár nap, amikor egy este egy autó állt meg a ház előtt.
Talán a szüleim jöttek gondolta Lilla, de az autó ismeretlen, régi volt. Ez nem a szüleim, és az autó egy rozoga járgány.
Gyorsan kiment, és látta, Sándor mászik ki az autóból, meg volt lepve. Férje büszkén lépett ki.
Na, hogy tetszik a mi szépségünk?
Ez járgány, vagyis autó? Hol szerezted?
Vettem, válaszolta Sándor, abból a pénzből, amit eddig lakás előlegre raktunk félre
Lilla nézte az autót, sajnálta a pénzt: lakásvásárlási álmaik voltak, most ezt a rozoga autót kapták helyette hosszú ideig kell még a faluban élniük.
Sándor dicsérte az autót:
Magam javítottam ki, működik, ülj be, elviszlek egy körre, kézen fogta, beültette. Csak a festés van hátra, nem kell buszoznod, győzködte. Szinte teljesen jó állapotban van, és olcsón vettem meg.
Igaz, az autó jól ment, de Lilla félt, hogy az út közepén szétesik. Otthon aztán a kapuban várta őt Sára néni Kincsővel. Sándor felkapta Kincsőt és pörgette, Lilla pedig besietett a házba, átlépte a küszöböt, és már potyogtak is a könnyei. Sírva fakadt, sok minden felgyűlt benne.
Lillácska, mi a baj, drága? hallotta Sára néni aggódó hangját. Mi történt?
Minden pénzt, amit lakás előlegre gyűjtöttünk, erre a járgányra költött. Álmodtunk egy lakásról és ő és ő
Nyugodj meg, kedvesem, ölelte magához Sára néni, te vagy a legokosabb és legjobb lány a világon, csak elfáradtál, azért sírsz. Ezek mind az élet apróságai, az a fontos, hogy mindenki egészséges, nem kell ennyire aggódni, a pénz nem számít, csak a szeretet és a megértés.
Lilla hallgatott a bölcs nagymama szavaira, lassan megnyugodott. Később már szégyellte is magát, hogy így viselkedett. Kiment a verandára, ahol férje ült. A szőrös kutya mellett futkározott, Kincső vidáman kergette a farkát. Csendben leült Sándor mellé.
Miért nem beszéltél velem előtte, Sándor? kérdezte halkan.
Meg akartalak lepni hát így sikerült
Lilla belenézett Sándor szemébe, meglátta benne a sok kimondatlan fájdalmat, és rájött, hogy férje mennyire szereti őt. Az autót is azért vette, hogy Lilla könnyebben bejusson az egyetemre, törődik vele. Sándor saját módján oldotta meg azt, ami miatt Lilla panaszkodott igaz, Lilla mást értett a szavai alatt.
Rendben, Sanyi, ha autó, hát autó mondta békésen , de ígérd meg, hogy mindig megbeszéljük a dolgokat.
Egyetértek, szólt boldogan férje , tudod, mindig egyedül döntöttem, bocsánat, ezután együtt döntünk mindenben.
Jó. Ez mind csak az élet aprósága, ismételte Sára néni szavait , a legfontosabb, hogy együtt vagyunk, és a kislányunk csodás.
Sára néni az ablakból figyelte őket és örömmel gondolta:
Ez volt az első családi nézeteltérés és persze nem az utolsó. Még sok ilyen lesz. A lényeg, hogy megértsék egymást, és szeressék. Hogy mennyire szeretik egymást, abban nincs kétségem Nézd, mint két galamb Összebékültek, keresztet vetett rájuk, és mosolygott.
Sándor kifestette az autót, Sára néni varrt új huzatokat, igazán nem volt nagy örömük benne az autó sok mindent látott már. De hamarosan Lilla a férje mellett ült az első ülésen, és mentek be a városba.
Lilla nem akart segítséget kérni a szüleitől. Telt az idő. Kincső cseperedett, már óvoda kellett volna neki, nagymama már idős, pihenésre van szüksége. Lilla befejezte az egyetemet és Budapesten kezdett dolgozni. Sándor továbbra is sokat dolgozott, minden nap későig. Újra felmerült a lakás kérdése a városban, de még mindig nem gyűlt össze elég pénz az előlegre. Lilla nem akart a szüleitől segítséget kérni, anyja vele és unokájával sem tartotta a kapcsolatot.
Egy szombaton, amikor a kutya a kertben hangosan ugatott, Lilla azt gondolta, a szomszéd jött, aki gyakran hozott tejet Kincsőnek.
András! kiáltotta Sándor boldogan, mikor meglátta bátyját az ablakból, és rögtön kiszaladt. Szia, testvér, hogy vagy?
Helló, Sanyi, helló!
A testvérek hosszasan ölelkeztek, láthatóan örültek egymásnak. Kincső kíváncsian nézte őket a félig nyitott ajtó mögül.
Na, te kis unokám, milyen szép vagy! mondta András, gyere, hoztam neked ajándékot.
A nagy táskából egy óriási plüss nyulat vett elő, hosszú fülekkel és masnival. Kincső boldogan kapta át, csodálta a színes masnit, aztán teljesen elragadtatva szaladt dicsekedni a nagymamának.
Sára néni és Lilla szívélyesen fogadták Andrást.
Rég nem láttunk, András, kérdezte a nagymama aggódva, miközben már osztotta a teát a csészékbe. Sanyi mondta, albérletben laksz
Minden rendben, felelte örömmel. Mónikával elváltunk, új párt talált, elköltözött valahová vidékre. A gyerektartást rendesen fizetem. És ez, öcsém, kihúzott egy vastag borítékot a táskából, pontosabban nektek, Lilla és Sanyi, az esküvőtökre szántam, akkor nem tudtam ott lenni, vándormunkán dolgoztam.
Mi ez? feszülten kérdezte Sándor.
Pénz
Milyen pénz?
Lakás előlegre magyarázta András, és Sanyi kezébe nyomta a borítékot. Mónika elköltözött, felszabadult a lakásom, most ismét saját otthonom van. Ezt a pénzt gyűjtöttem, másik lakást akartam venni, de nem vehettem el az otthont a fiamtól és volt feleségemtől. Fogadjátok el legyen az esküvői ajándékom.
Néma csend volt az asztalnál, majd mindannyian örömmel, felszabadultan nevettek.
Köszönöm, testvér, köszönöm, András. Milyen jókor jöttél
Lilla majdnem sírt örömében, Sára néni megölelte a nagyobbik unokáját. A testvérek némán megölelték egymást nem volt szükség szavakra.
Ősszel Sándor, Lilla és Kincső beköltöztek egy új, két szobás lakásba a városban. Kincső óvodába járt, közel a házhoz. A suli is a közelben volt, pont azért vették ott a lakást, hogy Kincsőnek később könnyebb legyen.
Sándor továbbra is autószerelő. Így próbálta meg az élet a fiatal családot. Sára néni bölcsen mondta: ez mind csak apróság, a legfontosabb a szeretet és boldogság, az egészség mindenek felett.
Az élet sokszor próbára tesz, de ha szeretet és megértés van, minden nehézség leküzdhető.
