Esős napokra
A konyha fiókjában, a tartalék elemek és hajgumik alatt egy négyrét hajtott papírlap lapult. Lili nem jegyzetként fogta a kezébe, hanem mint szerszámot: tenyérrel kisimította, hogy ne remegjen a széle, és egész testével olvasta, nem csak a szemével ahogy az ember egy utasítást néz végig, mielőtt megnyom egy gombot.
Felül tollal írva: Esős napokra. Alatta egy lista. Nem légy erős vagy szedd össze magad, hanem apró, kipróbált lépések.
1. Egy pohár víz. Utána tea. Leülni két percre.
2. Lélegezni: négyre belégzés, hatra kilégzés, tízszer.
3. Felhívni egyet a három közül. Mondani: Szükségem van öt percre, csak hallgass.
4. Felírni papírra három következő lépést. Nem többet.
5. Kérni: segítséget, fizetni, halasztani.
6. Sétálni: otthontól patikáig, kör az iskola körül, vissza.
7. Otthon mondani egy őszinte mondatot vád nélkül.
A lista két éve született, amikor Lili egy boltban összeomlott, mert elakadt a kassza, és valaki mögötte türelmetlenül kopogott. Akkor kirohant, nem vett semmit, és utána fél napig nem értette, miért. Az első pszichológus konzultáción megkérdezték: Mit csinál, ha elönti az érzés? Lili azt válaszolta: Semmit. Próbálok nem érezni. Akkor vált világossá, hogy a semmi is cselekvés, csak éppen nagyon romboló.
Ma nem azért vette elő a papírt, mert már rossz volt. Inkább azért, hogy megbizonyosodjon: a lista ott van, vagyis a támasz közel. Visszahajtotta, rásimította az ujjait a hajtásokra, visszatette a fiókba és becsukta.
Az asztalon ott volt a doboz a főtt tarhonyával, mellette a fiának, Bendegúznak készített uzsonnás doboz. Lili ellenőrizte, hogy van-e benne szalvéta, alma és egy kis csomag keksz. A folyosón a kabátja lógott, a cipősszekrényen a napló. Minden készen volt, és ettől még szorongóbbá vált mint indulás előtt, amikor az ember biztos abban, hogy valamit biztosan elfelejtett.
Bendegúz kilépett a szobából, cipzárt húzva.
Anya, ma matekdolgozat lesz.
Emlékszem mondta Lili, és mosolygott, hogy ne hallja a belső csak ne legyen baj.
A férje, Gergő, már kávét ivott a laptop mellett. Váltott műszakban dolgozott, ma autószervizbe kellett mennie alkatrészért, aztán ki a munkahelyére.
Be tudsz vinni? kérdezte Lili, miközben felvette a sportcipőjét.
Nem érek rá. Kilencre találkozóm van felelte Gergő, szemét le sem véve a képernyőről.
Lili lenyelte a szokásos bosszúságot. Nem érek rá, mintha azt jelentené: Nem akarom, bár tudta, hogy ez nem igaz. Felkapta a táskát, ellenőrizte a kulcsokat, bankkártyát, töltőt.
A lift gyorsan megérkezett, de az első emeleten az ajtók rángatóztak, majd megálltak. Lili újra megnyomta a gombot. Csend.
Anya, itt ragadtunk? Bendegúz olyan felnőtt tekintettel nézett rá.
Nem. Mindjárt. Lili megnyomta a nyit és zár gombokat, majd a hívást. A lift sóhajtott, aztán újra indult.
Lili érezte, mintha forró hullám futna végig a mellkasán még semmi nem történt, de a teste már készülődött a rosszra.
Az utcán látta, hogy elment a busz. A megállóban többen álltak, valaki telefonon háborgott, más csak meredt a levegőbe. Lili az órájára nézett: ha a következőre várnak, elkésnek.
Gyalog menjünk a metróig szólt. Gyorsan.
Bendegúz futott mellette, igyekezett nem leszakadni. Lili fogta a karját, hogy ne rohanjon le az útra. Már fejben kezdte a napi listát: iskola, aztán iroda, aztán hívás, majd
A metrónál rezgett a zsebe, a suli száma.
Fülöp Lili? a titkárnő hangja udvarias, de száraz. Bendegúznak ma nincs igazolása a testnevelés felmentésről. Azt mondta, fáj a térde, de igazolás nélkül nem engedhetjük…
Lili lehunyta szemét egy pillanatra.
Valóban fáj. Orvosnál voltunk, az igazolás otthon elfelejtettem betenni. Tudok küldeni fényképet?
Fényképet nem fogadunk el. Eredeti kell.
Munka után beviszem mondta Lili, hangja már csengőbb volt. Vagy megkérem a férjemet.
Dél előtt, vágta rá a titkárnő.
Lili letette és belül összeszorult. Dél előtt azt jelentette: fel kell ugrania munka közben, pedig ma épp jelentést kell leadni.
Bendegúz ott állt mellette, nézett rá.
Nem direkt volt mondta.
Tudom. Menj, minden rendben felelte Lili, bár a rendben már messze volt.
Elkísérte a kapuig, puszit adott a fejére, majd visszament a metróhoz. A szerelvény zsúfolt volt, valaki rálépett a lábára, valaki hangosan nevetett. Lili a kapaszkodót fogta és próbált nem gondolni arra, hogy a nap még csak most kezdődik.
Az irodában kávé és nyomtató illata fogadta. Szomszéd kolléga felnézett.
Lili, a kliens a vonalban. Hol a végleges verzió? Már izgulnak.
Lili leült, bekapcsolta a gépet, megnyitotta a mappát. A file nem volt ott. Újra átnézte. Tegnap még raktáron volt a közös meghajtón. Vagy azt hitte, hogy mentett.
Mindjárt mondta, és már érezte, hogy a tenyere nedves.
Megnyitotta az emailt, előkereste a levelezést, próbálta újraépíteni a láncot. A fejében megvillant: Megint mindent elrontottál. Ez egy régi mondat volt, gyerekkorából, mindig előjött, amikor a megoldásra kellett volna koncentrálnia.
Megint rezgett a telefon: anya.
Lili, feszült hang. A konyhai csap elkezdett csöpögni. Alá tettem lavórt, de folyik tovább. Félek, hogy elázik az alsó szomszéd.
Lili a monitorra nézett, üres mappa, óra.
Anya, most dolgozom. Zárd el a vizet a mosogató alatt, ott a szelep, emlékszel?
Nem tudom elfordítani, nagyon nehéz.
Fogj egy törölközőt, próbáld azzal. Ha nem megy, hívd a gyorsszolgálatot. Mindjárt elküldöm a számot.
Azok ki tudja, mikor jönnek.
Tudom. De most nem tudok menni. Lili hallotta, hogy a hangja keményebb. Küldöm a számot, jó?
Anya pár másodpercig hallgatott.
Jó, mondta halkan.
Lili letette, azonnal megjelent a vállán a bűntudat. Egyszerre szeretett volna jó lánya, jó anya, jó dolgozó és normális ember lenni de ilyenkor mindig mindenkinek vesztes volt.
A főnöke benézett.
Lili, mi van a jelentéssel? A kliens vár. Meg egyébként, halkabban, tegnap elküldted a piszkozatot, abban nem stimmelnek a számok.
Lili érezte, hogy lángol az arca.
Mindjárt, átnézem. Javítom.
Siess vele, mondta a főnök és ment tovább.
Lili a képernyőre nézett és tudta, mi következik: kapkodni fog, mindent egyszerre, és még több hibát csinál. A pánik ismerős és ragadós volt, úgy érezte, alig van levegő.
Hátradőlt a székében, lehunyta a szemét egy pillanatra. Esős napokra, villant be, mintha valaki a vállára tette volna a kezét.
Felállt, és a konyhába ment. Nem azért, mert tea kellett, hanem mert mozdulni kellett, megtörni a rohanást.
Víz a csapból, egy húzásra megitta. Teát tett fel, megvárta, míg forr, egy filtert a bögrébe szórt. Leült az ablaknál, a két percet kivárta, csak úgy.
Tíz hosszú kilégzés. A hatodiknál a vállai lazultak picit. Tizedik után még mindig gyors volt a szívverése, de már nem szirénázott.
Visszatért az asztalhoz, elővette a jegyzetfüzetet. Felülre írta: Most.
1. Megkeresni a jelentés végleges verzióját.
2. Felhívni a klienst, őszintén mondani, mikorra lesz kész.
3. Rendezi az igazolást és a csapot.
Három lépés. Nem tíz.
Átnézte a verziókat a hálózaton. Nem volt törölve, csak át lett nevezve. Tegnap dátumot tett a nevébe, ezért átrendeződött. Megnyitotta, átnézte a számokat, egy képlet hibás volt. Kijavította, újraszámolta, elmentette.
Ezután felhívta a klienst.
Jó napot, Lili vagyok. Tegnap egy hibás piszkozat ment ki, most javítottam. A véglegeset negyven perc múlva elküldöm. Ha sürgős, mondja meg, melyik rész a legfontosabb, azt előrehozom.
A vonal túloldalán csönd, majd sóhaj.
Negyven perc jó. Köszönöm, hogy szólt.
Lilit belül egy kis szilárd sziget kerítette körbe. Nem megkönnyebbülés, nem boldogság, csak most már állni tud és lépni.
A következő a hívás volt egy a háromból. Átnézte a kontaktokat, megállt Gergőnél. Nem akarta újra hallani, hogy nem érek rá, de most nem tökéletes együttműködés kellett, hanem segítség.
Gergő, figyelj, gyorsan. Az iskolában dél előtt kérik az igazolást. Otthon van, a folyosón, napló alatt. Be tudod vinni?
A város másik felén vagyok, kezdte.
Lili mélyet lélegzett, nem hagyta, hogy mérges legyen.
Tudom. De ha nem viszed be, nekem kell indulnom, az rosszabb. Meg tudsz kérni valakit ott a helyszínen? Vagy el tudsz menni?
Gergő hallgatott.
Jó, hazamegyek, beviszem. Küldj képet, hogy tudjam, mit keresek.
Köszönöm. Küldöm is.
Lili lefotózta az igazolást, amit tényleg otthon hagyott, és elküldte. Fejben átsuhant: Na, ez az kérni. Nem hősiesség, hanem feladatmegosztás.
Anya és csap maradt. Lili sms-t írt, elküldte a gyorsszolgálat számát és rövid leírást: Szelep a mosogató alatt, jobbra tekerve zár. Ha nem megy, törölköző, próbáld lassan. Ha félsz, hívj a gyorsszolgálatot, mond el, hogy csöpög és a szomszédtól félsz. Aztán mégis felhívta.
Anya, nem tudok most menni, mondta, igyekezett lágyan. De vonalban maradok, próbáljuk együtt.
Már remeg a kezem, vallotta be anya.
Oké. Hol vagy most?
Konyhában.
Rendben. Nyisd ki a szekrényt a mosogató alatt. Fogj törölközőt. Tekerj a szelep köré, lassan fordítsd el. Ne erősen.
Lili hallotta, ahogy anya matat, a lavór hangját.
Elfordult, mondta egy perc múlva, meglepődve. És nem csöpög tovább.
Szuper. Most ne nyisd ki a csapot, míg nem jön szerelő. Este megyek, ránézek.
Sajnálom, hogy zavartalak, mondta anya.
Nem zavartál, pont időben hívtál, felelte Lili és maga sem hitte, mennyire igaz volt.
Elküldte a jelentést. Pont negyven perc múlva, ahogy ígérte. A főnök biccentett nem mosolyogva, de nem is szidva. A kolléga felmutatta a hüvelykujját.
Talán már lehetett volna fellélegezni, de belül még mindig reszketett mint hirtelen fékezés után. Lili tudta: ha csak folytatja a munkát déltől, esténként ingerült lesz és otthon is kitörhet.
Ebédidőben nem ment a menzára. Felvette a kabátját, telefont, fülhallgatót és kiment. A lista szerinti útvonal: irodától patikáig, körbe az iskola mellett, vissza. Nem azért, mert gyógyszert kell venni, hanem mert ez a kör ismerős és rövid, nincsenek benne váratlan dolgok.
Gyorsan ment, nem számolta a lépéseket, de a teste tudta a ritmust. A patikában vett sebtapaszt és kamillateát, pedig otthon is volt mégis, ez egy tárgyi bizonyíték: Törődtem magammal.
Hazafelé megállt az iskola kerítésénél, nézte az ablakokat. Bendegúz valahol ott írta a dolgozatot. Lili magát is meglepte, hogy szeretett volna írni neki: Hogy vagy? De nem tette. Legyen benne csak a saját napi dolgában.
Estére Gergő sms-t küldött: Bevittem az igazolást. Minden rendben. Mellé egy fotót igazolás az iskola portásának kezében, az aula háttér. Lili mosolygott, és újabb gomboldódást érzett.
Később ért haza, mint szokott, fáradtan, de nem teljesen kiégve. A folyosón a napló volt a szekrényen, igazolás nem tehát Gergő tényleg beugrott, nem felejtette el.
Bendegúz a konyhában ült, tésztát evett.
Anyu, négyest kaptam mondta, mintha ez lett volna az egész nap lényege.
Nagyon ügyes vagy. Lili megsimogatta a vállát. A térded hogy van?
Semmi baj. Csak féltem, hogy megint fájni fog.
Lili bólintott. Jó lett volna azt mondani: Én is féltem, de az túl sok lett volna. Tette fel a teavizet, elővette a kamillát, és rakott egy filtert a bögrébe.
Gergő bejött, levette a cipőjét.
Neked milyen volt a nap? kérdezte.
Lili érezte, hogy feljön a szokásos: sorolni, bizonyítani, hogy nehéz volt. De a listán volt egy pont: egy őszinte mondat vád nélkül.
Letette a bögrét, és csak annyit mondott:
Ma nagyon hullámzott bennem minden. Arra van szükségem, hogy este fél óráig itt legyél, telefon nélkül.
Gergő most tényleg figyelt rá, jobban, mint reggel.
Oké. Vacsora után. Fáradt vagyok, de megoldom.
Köszönöm, mondta Lili, és tudta: ez nem kompromisszum, nem győzelem. Ez egyezség.
Vacsora után együtt leültek. Gergő félretette a telefont, képernyővel lefelé. Bendegúz tanulni ment. Lili elmondta a jelentést, a suli hívását, a csapot anyával nem drámázva, csak ahogy jöttek. Gergő többször visszakérdezett, bólogatott, mondta: Igen, ez sok. Ez pont elég volt.
Később átment anyához. Vitt magával csavarkulcsot és új tömítést, amit az út közben vett a boltban. Anya az ajtóban várta, kissé szégyellősen mosolygott.
Azt hittem, hogy haragszol mondta.
Haragudtam, felelte Lili, levéve a kabátját , de nem rád. Hanem arra, hogy nem tudok mindenhol ott lenni.
Közösen nyitották ki a szekrényt. Szelep elzárva, lavór száraz. Lili ellenőrizte a csatlakozást, ráhúzta a csavart, kicserélte a tömítést. Víz nem csepegett. Nem varázslat, csak egyszerű mechanika.
Hazatérve a konyhafiókban ott volt még a négyrét hajtott lista. Lili elővette, kinyitotta, megnézte a pontokat. Nem ígért sima életet. Csak annyit, hogy van néhány lépés, amit meg lehet tenni, amikor minden félremegy.
Legalul odaírta: 8. Kérni fél órát telefon nélkül. Mellé: Működik.
Visszahajtotta, fiókba tette, becsukta. A nap nem lett tökéletes. De nem volt katasztrófa és ennyi elég volt ahhoz, hogy úgy feküdjön le, tudja: holnap újra menni fog.
