Te, képzeld el, mi történt nemrég a családban, de úgy igazán, ezt muszáj elmesélnem! Tudod, a húgom lánya, Piroska mindig is csodálkoztam rajta, hogy ezek után férjet talált magának, főleg az anyja miatt.
Szóval, amikor még kisgyerek volt, a húgom ragaszkodott hozzá, hogy Piroska ne menjen óvodába, aztán kamaszként sem igazán engedte el sehova, folyton otthon ült, szinte remeteként élt. Amikor már egyetemista volt Szegeden, az anyja kikötötte, hogy legkésőbb hatra haza kell érnie. Képzeld, már húsz éves volt, de anyja még mindig felhívta este fél nyolckor, hogy miért nem ért már haza. Hát, ez azért elég röhejes volt.
Aztán, mondom, Piroska másodéves volt az egyetemen, mikor megismerkedett Ákossal, aki két évvel idősebb nála. Ákos segített neki, együtt tanultak a könyvtárban, jegyzeteket adott neki, bátorította és hát, mire észbe kaptak, Ákos már fülig beleszeretett, randizni kezdtek. Na, akkor kezdte el Piroska igazán félretenni az anyja szigorú szabályait.
Végül összeházasodtak, és a húgom is kénytelen volt elfogadni, hogy végre igazán elindult az élete.
Most viszont elmondok egy eszméletlen történetet, ami nem rég történt. Ott ültem a húgomnál a nappaliban, mikor Piroska felhívta, és olyan sírva-nevető hangon szólt bele, hogy szinte ki sem lehetett venni, mit mond:
Anya, Ákos azt szeretné, ha ezt megcsinálnám azt mondja, minden rendes asszony képes rá hát akkor én nem vagyok elég jó? Taníts meg rá, kérlek ha mások tudják, én is akarom tudni!
Erre a húgom arca egy pillanat alatt átváltott paprikavörösből hófehérbe, próbálta csitítani Piroskát, és megkérdezte, mégis mit képes minden rendes feleség megcsinálni.
Levest, anya, levest! mondta sírva-nevetve Piroska, és ekkor kitört a röhögés, én és a húgom alig kaptunk levegőt.
Jó, tudom, ne nevessetek! folytatta De tényleg nem tanítottad meg, hogy kell levest főzni! Már mindent megnéztem a neten, de egyik sem olyan, mint otthon volt!
Na szóval, ott ülve elmagyaráztuk szépen lépésről lépésre, hogy kell igazi magyar leves főzni, néha persze alaposan kiröhögtük egymást a telefonnál.
Este Piroska visszahívott, és hálásan megköszönte a segítséget, képzeld, Ákos szaladt oda hozzá, és azt mondta, isteni finom lett a leves, sőt végre igazi asszonynak érezte magát! Csak azt sajnáltam, hogy nem láthattad Piroska arcát, amikor ezt mesélte úgy ragyogott, mint a déli napfény a Tiszán!
