Egyedül a lányommal félelmetes utazni, érted is két nő, a nyelvet sem beszéljük, ha valami történik… legyintett Juli néni, Max anyja. De ha ti is ott vagytok, már sokkal kevésbé izgulok.
És ha valami van, közel leszünk egymáshoz.
Jaj, Bianka még akkor sem sejtette, mennyire közel fognak majd lenni egymáshoz.
Ez annyira bosszantó sóhajtott fel Bianka.
Max és Bianka már fél éve tervezgetik a nyaralást Vikivel és Gergővel.
Max öccse és a felesége voltak az a tökéletes társaság, akikkel akár a legmélyebb Balaton-parti kocsmába is le lehet menni, vagy egy hétre el lehet húzni bármelyik fürdővárosba annyira passzoltak az elképzeléseik az ideális pihenésről.
Tavaly is kétszer nyaraltak így együtt és mindkét alkalommal remekül érezték magukat.
Erre most
Nem, Bianka még csak gondolatban sem hibáztatná Vikát azért, hogy lebetegedett éppen a rossz időben.
De azért bánkódni csak szabad emiatt, vagy nem?
Hát, most már nincs mit tenni, nélkületek fogjuk végigjárni a múlt századok romjait sóhajtott Gergő.
Max öccse is csalódott volt hogy a közös nyaralás meghiúsult, de persze szó sem lehetett róla, hogy betegen hagyja el a feleségét csak azért, hogy jól érezze magát.
És senki sem kérte volna erre.
Persze, sajnálják a fejenként százhúszezer forintot, amit a szervezett útért már kifizettek most már csak a töredékét kapják vissza, ha lemondják. És hát a program is bánkódásra ad okot.
Aznap este beállított hozzájuk Max és Gergő édesanyja, Juli néni.
Az, hogy gyakran meglátogatta fiát, nem volt szokatlan, hisz Max és az anyja igazán közeli kapcsolatban vannak.
Ráadásul Juli néni amúgy sem rossz ember persze, néha tipikus hagyományos anyós módjára igyekszik Biankát tanítani a háztartás rejtelmeire, de hát erről is minden barátnője csak panaszkodik, így Bianka nagyon is szerencsésnek tartja magát, hogy Juli néni csupán lightos változat.
Igen, sűrűn látja őket (nagyjából heti négyszer-ötször), de maximum kéthetente érzékelhető nála valamiféle indíttatás, hogy jótanácsokat osszon, amiket Bianka gyakran még elfogadhatónak is talál.
Ezért tartotta jó ötletnek, amikor Juli néni felvetette, hogy elutazhatnának együtt.
A terv az volt, hogy Juli néni magával viszi a kisebbik lányát, Paulinát, kifizeti Gergőék útját, és aztán repülnek Maxékkal együtt Budapestről Krétára, hogy kicsit feltöltődjön a napon és élményeket szerezzen.
Egyedül a lányommal mégiscsak rizikós, érted, két nő, idegen ország, ha valami történik… legyintgetett. De veletek nem félek!
És mindig ott leszünk egymásnak.
Bianka még nem tudhatta akkor, pontosan mennyire együtt fogják tölteni azokat a napokat.
Ha tudja, biztosan nem megy el ebbe a társaságba a jövendőbeli anyósával és sógornőjével.
Másfelől viszont legalább még az esküvő előtt rájött, milyen is valójában a család, így nem egy bonyolult válási procedúra árán derült ki, hogy nem az, aminek hitte.
Lehet mondani, olcsón megúszta.
Bianka néhány barátnője komolyan aggályoskodott az ötleten.
Ki az, aki anyóssal együtt megy pihenni? Egész idő alatt osztani fogja az észt, a fiát ugráltatja, téged meg beoszt valami házimunkára mondták.
Arról nem beszélve, hogy a húgát is elviszi, így vagy téged vagy Maxet kijelöl valami animátornak.
Bianka erre azt felelte, hogy Paulina már tizenkilenc, nem igényel semmiféle rokon-animátort. Amúgy is, odahaza alig beszélgetnek: néha köszönnek egymásnak, vagy az ebédhez passzolják a sót ennyi a teljes bensőséges kapcsolatuk.
Ugye akkor minek most ráakaszkodna?
Ami Juli nénit illeti persze, úgy kell tervezni, hogy egy ötvenes nő is ott lesz velük, de nem hiszi, hogy emiatt óriási kompromisszumokat kell kötni.
Ha mégis akad néhány kisebb fennakadás, két hét csak kibírható.
Ráadásul később, ha mégis összejönnek problémák, már udvarias indokkal is nemet lehet majd mondani a közös utazásra.
Végül is kár úgy elítélni valamit, ha egyszer se próbáltuk?
Barátnők nem ismerik Juli nénit a saját anyósukhoz hasonlítják, akik mind vérmesek vagy zsarnokok.
Pedig pár hete még pont azt mondták, Bianka mennyire szerencsés Max családjával.
Most viszont mindenki integetett, hogy még időben hátráljon ki a közös nyaralásból.
Csakhogy amikor már Juli néni izgatott, Max örömteli, hogy végre elviheti anyját külföldre, Bianka nem kereshet kibúvót.
Az első vészjelzés már a repülőn jött.
Paulina ült az ablakhoz, senki nem ellenkezett. Bianka számára mindennapos a repülő, mivel állandóan tárgyalásokra utazik, így hidegen hagyja az ablak.
Maxot sem érdekelte őt jobban lekötötte a fedélzeti filmkínálat.
Bianka pedig imád a folyosó mellett ülni, hogy szabadon felállhasson, ha kell, nem lépdelve át alvó utastársakon.
A folyosó túloldalán Juli néni idegesen üldögélt amikor a gép egy kicsit rázni kezdett, majdnem sírva fakadt.
Bianka persze nem mondott nemet, amikor Juli néni megkérte, hadd üljön Max mellé, mert úgy nyugodtabb.
Csakhogy a légörvények elültekor sem jött vissza a helyére. Sőt, Juli néni aztán lelkesen nézte Max monitorán a filmet, végül még rá is hajtotta a fejét a fia vállára és elszundított.
Most nem szabad kiakadni, próbálta nyugtatni magát Bianka. Ha ilyen félelmet éltem volna át, én sem cserélnék vissza helyet. Meg le sem illik felébreszteni azt, aki végre elaludt
Az egyik kisördöge azonban azt súgta, hogy Juli néni rendre pont akkor ébredt fel, amikor a stewardess megjelent a kocsiban az ebéddel.
Amúgy is, akár Paulinával is cserélhetett volna, hiszen már rég elhúzta az ablakot, és filmet nézett ő is.
Ahogy Bianka nézte ezt a családi idillt, egyre jobban bosszankodott. Ami csak fokozódott a leszállás után.
Max rá sem nézett, először anyjának segített a csomagszalagnál, aztán vizet keresett neki az automatából.
Úgy érezte Bianka, csak potyautas ebben a családban, egy láthatatlan valaki, akit el is lehet felejteni.
Szívem, ne haragudj, de nincs okod ezen megsértődni mondta Max, mikor szóvá tette. Anya először van idegenben, láttad, mennyire pánikolt a gépen
Bianka magában dühösen gondolta: Akkor minek jött velünk egyáltalán?
De az anyja egész életében arra tanította, hogy figyeljen idősebbekre, legyen segítőkész, gondolkodjon mások szempontjából is.
Egyébként is, Bianka fiatal és egészséges, nem szorul állandó ugráltatásra.
Max viszont jó fiú, átérzi, min ment keresztül az anyja, és ezt becsülni kell.
Hiszen Biankát semmilyen kár nem érte abból, hogy Max a bőröndöt inkább az anyjának vitte és hogy folyton megkérdezte, miben segíthet.
Csakhogy Bianka még nem tudta, hogy mindez csupán a kezdet volt.
Mert másnap este Max anyja, diadalmasan és szinte fanfárokkal, átköltözött a szobájukbaAhogy telt a hét, Bianka napról napra egyre inkább belepottyant a rá kiosztott, láthatatlan társ szerepébe: Paulina saját világában élt a telefonján keresztül, Max és Juli néni szeretetteljes anya-fia kettőst játszottak kirobbanó erővel minden strandolás, vacsora és városnézés során, rá alig figyelt valaki. Bianka előbb csak duzzogott, aztán szép lassan furcsán nyugodt érzés kezdte átjárni. Rájött, hogy ha már úgyis a háttérbe szorult, végre, életében először egy utazáson igazán lehet magával is.
Másnap reggel nem szólt senkinek, csak magához vett egy palack vizet és egy regényt, kisétált a tengerpartra. Leült a homokba, hallgatta a hullámokat, és kilépett abból a burokból, amelyben mindig másokhoz kell igazodni. Estére, amikor visszatért a szállásra, Juli néni és Max először észlelték, hogy Bianka eltűnt az egész napból, sőt, Paulina is megemlítette: jó volt, hogy végre meg tudta nézni a várost egyedül, sőt, vett egy fülbevalót anyjának ajándékba.
Az este során Bianka akaratlanul is a társaság középpontjába került: hirtelen mindenki mesélni akart neki, kérdezgették hol volt, mit látott, milyen görög finomságot evett magában. Juli néni bocsánatot kérően nézett rá, Max karon fogta mintha rájöttek volna, miben hibáztak.
De Bianka egyszerűen csak mosolygott. Elmúlt benne a sértődöttség, elengedte az elvárásokat, hogy milyen az ideális család, az ideális páros nyaralás. Egy hétig igazi szabadság volt annak minden furcsa, váratlan, néha kényelmetlen, de felszabadító oldalával.
Mire eljött a hazaindulás napja, Bianka már pontosan tudta: lehetséges egy családdal együtt utazni úgy, hogy az ember egy kicsit magának is megmaradjon. És bár a közös fotókról mindannyian mosolyognak rá most is vissza, Bianka valójában annak örült a legjobban, amit a napernyő alatt, csendben, csak saját magának ajándékozott: a ráébredést, hogy nem kell eltűnnie, ha együtt is lehet önmaga.
