Gyermekkoromban sosem kaptam meg azt a támogatást a szüleimtől, amire igazán szükségem lett volna, de a barátaim mindig mellettem álltak a nehéz időkben is. Bár azt mondják, hogy a család örökre szól, az én esetemben ez nem így volt. Barátaim mindig kitartottak mellettem, bíztattak, segítettek, amikor a leginkább rájuk szorultam.
Barátságunk még az iskolában kezdődött, amikor egy csapat fiú és lány egymáshoz közel került. Amikor kifejeztem a vágyamat, hogy részt vegyek egy rajz szakkörön, a szüleim nem akartak forintot áldozni a tanfolyamra. Ám a barátaim segítőkészek voltak; kölcsönadták rajzeszközeiket, sőt, Ádám barátom még a tehetséges, tervező nővérét is rávette, hogy ingyen foglalkozzon velem. Mikor közeledett az érettségim, a szüleim ismét közömbösek maradtak, mondván, nem akarnak rá költeni. Ekkor a barátaim megint összefogtak: diákmunkákat vállaltak, hogy legyen pénz a ballagásomra, segítettek a ruhám megvarrásában, sminkemben, hajamban is.
Amikor eldöntöttem, hogy egy másik egyetemre jelentkezem, a szüleim határozottan ellenezték. Választás elé állítottak: vagy azt az egyetemet választom, amit ők akarnak, vagy magamnak kell előteremtenem minden költséget. Szerencsére a barátaim ebben a nehéz helyzetben is velem voltak. Együtt laktam velük, segítettek mindennapi dolgaimban, miközben én félretettem a keresetemet, hogy kifizethessem a tandíjat.
Életem során barátaim számtalan módon nyújtottak nekem segítséget. Beszálltak a lakáshitelem törlesztésébe, összefogtak a lakásom felújításában, és gondoskodtak rólam, amikor beteg voltam. Eközben a szüleim és a bátyám egyszer sem nyújtottak segítő kezet ezekben a helyzetekben. Azóta sem beszéltünk négy éve, pedig a család mindig azt hangsúlyozza, hogy egymás támaszai vagyunk. De nekem már világos: az igazi családom a barátaimból áll ők azok, akik bármikor ott vannak mellettem, meghallgatnak, és segítenek a bajban.
Most, ahogy visszatekintek ezekre az időkre, hálás vagyok, hogy hat ilyen ember négy iskolai, két egyetemi barát vesz körül, és ők jelentik számomra mindazt, amit a család szónak jelentenie kellene.
