Anyám mindig András oldalán állt. Egy napon már nem bírtam tovább, ezért eldöntöttem, véget vetni a helyzetnek.
Sokáig Anyámmal és a fiatalabb húgommal, Rékával éltem Budapesten. A közelben lakó nagymamám, Ilona, gyakran betért hozzánk. Apámat már egyáltalán nem emlékszem, de húgom apjáról van némi emléke.
Eleinte a férfi jól bánt velem, de ahogy teltek a évek, mintha eltűnt volna a létezésem a szemükből. András gyakran felemelte a kezet ellenem. Sírtam miatta, de nem mondtam el Anyámnak. Egészen addig, amíg egy nap saját szemével látta, mit tesz velem.
Így kiborult egy nagy vita Anyám és a férfi között, és András végleg eltűnt az életünkből. Ettől kezdve ketten, Anyám és Réka, boldogan élünk. Ilona sokszor felügyeli Rékát. A középiskola befejezése után a fővárosban maradtam tanulni, bár ki akartam menni külföldre, a családot nem hagyhatom el.
Egy nap Anyám azt javasolta, adja el a saját lakását és nagymamám otthonát, és vegyünk egy háromszobás lakást a kerületben. Így együtt költözhettünk, és mindenki megtalálta a helyét: nekem egy szobám, Rékának az egyik, Anyám a harmadik. Mindenki boldog volt.
Az új toronyban Anyám megismerkedett szomszédunkkal, Józseffel, egy idős, már elvált férfival. Ettől kezdve több figyelmet kapott, felvirágzott.
Később Anyám hozta a nagybátyám, István, otthonába, aki úgy döntött, kiadja a saját lakását. Eleinte minden rendben volt, de István elkezdett gúnyolódni velem, és nyíltan ellenséges volt. Gyakran voltak vitáink, de Anyám mindig az ő oldalán állt.
Ez nagyon nyugtalanított, ezért a fővárostól elköltöztem Szegedre tanulni. Anyám semmi ellen nem tiltott; látta, mennyire megkönnyebbült, mert már nem kellett választania köztünk és István között. Nekem ez még így sem hozott megnyugvást. Hogyan lehet a saját gyermekét feláldozni egy másik férfi kedvéért?
