Szia, képzeld csak, most mesélek egy kicsit a családi drámáról, ami nálunk, Budapesten zajlott.
Ez a te kötelességed, hogy fizess nekem, hiszen az apám is így tett. Teljesen jogom van hozzá! mondta Ágnes, miközben úgy döntött, hogy vevni kell néhány zoknit, mert tényleg szüksége volt rá.
Minden kiadásodat az apám pénzéből fogod fedezni, amit nekem szántak? kérdezte a fiatalabbik, Gábor, a testvére.
Az anyjuk, Éva, nem akarta igazán megválaszolni a kérdést, hiszen a férje nemrég gyermektartást utalt volt az exfeleségének, és csak arra sürgette a nőt, hogy vegye meg a fiú számára a szükséges ruhákat, mivel maga már évek óta a régi cuccokat hordja.
Mit jelent ez? kérdezte Éva, mintha félrehallotta volna a kérdést. Miért csak a gyermektartásból fizetsz, amit a férjem küld, a saját dolgaidra?
Témánkra érve Éva majdnem könnybe látta, és visszatente a zoknikat a polcra. Ez egy jó pulóver, megyek a próbafülkébe és felpróbálom.
Alexandre, a testvér, eldöntötte, hogy hoz néhány pulóvert, hogy megtalálja a neki legjobbat.
Anyja megnézte, mennyibe kerül a pulóver, és kiderült, hogy 20000 forintba kerül. Áttekintette az összes árát, és rájött, hogy a gyermektartás egyáltalán nem elég, ezért fel kell növelnie a költségvetést.
Ez nekem a csúcs! kiáltotta Gábor, miközben a pulóvert a próbafülkéről egy kosárba tette a többi cuccal együtt.
A kasszás a plázában összegyűjtötte a vásárlásokat.
Kérem, 210000 forintot, mondta a kasszás.
Nekem csak 200000 forint van a zsebemben. Hagyj néhány dolgot otthon, amire most nincs szükséged, mondta Éva Gábornak.
Nem akarok semmit elhagyni, szóval fizess a pénzedből is, mert nem csak az apámnak kell támogatnia, a törvény szerint nekem is jogom van rá.
Rendben, mondta Ágnes, előkapta a pénztárcáját, kivette a pénzt és letette a pénztárra. Ez egy hónapra elegendő. Csak úgy, ahogy szeretnéd, fizesd ki a ruhákat, de ne felejts el enni is. További pénzt már nem adok neked. Szia! komoly tekintettel távozott a boltból.
Este Gábor hazatért, több táskát hozva magával, tele új cuccokkal, amiket márkaboltokból vásárolt.
Sikerült cipőt venni, nagyon menőek. Van még valami étel a hűtőben?
Most már bőrcipőd is van, ne főzd meg őket! tréfálta Ágnes.
Anyu, komolyan mondom!
Gondoltad, hogy viccelődök?
Inkább felhívom az apámat, mert neked csak értelmetlen dolgokat mondasz.
Akkor jó szerencsét, mondta Éva mosolyogva.
Szevasztok, apa, lakhatnék nálad egy hónapra, miért vagy nyaraláson? Tudnál legalább egy kis pénzt küldeni? Nincs pénzem Rendben, később beszélünk.
A beszélgetés után a fiú szomorúan visszament a szobájába, miközben apja felhívta az exfeleségét.
Mi történt köztetek?
A fiú ma úgy döntött, hogy mindent megkap, és mi kell, hogy gondoskodjunk róla, magyarázta részletesen.
Persze, vannak türelmei, de jobban kellene etetni, különben megéhezik, aztán levonhatjuk a gyermektartásból a költségeket, és ha marad valamennyi, azt neki adjuk.
Három órával később otthon lekapcsolódott az internet, és a fiú újra az anyjára támadt.
Miért gondolod, hogy most én fizetem az internetet? Úgy tűnik, túl önhitt vagy, mint apa mondta.
A jövő hónaptól apámnál lakom, és ott fogok élni.
Gondolod, hogy egy háromgyermekes családban fognak még szükségük lenni rád?
Megígérem, ott lesz a helyem.
Rendben, de tudnod kell, hogy a jövő hónapban nem kapsz gyermektartást, mert apa azt mondta, hogy nekem kell táplálni téged, amit később levonnak a járulékokból.
Anyja elmesélte, mennyit költ havonta a kettőjük megélhetésére, ami sokkal több, mint a gyermektartás. Ekkor a fiú rájött, hogy igazságtalanul viselkedett anyjával, bocsánatot kért tőle és apjától is. A nyár folyamán részmunkaidős állást vett, hogy egy kicsit segítsen anyjának anyagilag.
Remélem, ez a kis családi kaland ismerősnek tűnik, és legalább egy mosolyt csal az arcodra. Viszlát!
