Ágnes alig-alig emlékezett a szüleire. Amikor édesanyja meghalt, az édesapja nem akart egyedül maradni a kislányával a karján. Elvitte Ágnest a nagymamája házához, letette a lányt a kapu elé, majd sietve távozott. Akkor a nagymama éppen a kertben dolgozott, így csak az autó hangját hallotta meg.
Vajon ki érkezett? gondolta magában, és odament, hogy megnézze.
Amint kilépett a házból, meglátta a kis Ágnest.
Micsoda felelőtlenség! Legalább szólhatott volna! mormogta bosszúsan, majd megfogta unokája kezét és bevezette a házba. Este a nagypapa is hazaért.
Mi történt? Miska hozta ide?
Igen, ő volt. Idehozta a gyereket, letette a kerítés mellé, aztán elhajtott. Hát milyen világ ez?
Sokáig méltatlankodtak, aztán lefeküdtek aludni. Teltek-múltak az évek. A nagyszülők minden szeretetüket és gondoskodásukat Ágnesbe fektették.
Megtanították őt arra, hogy tisztelettel bánjon az emberekkel és jó háziasszony váljon belőle. Mire felcseperedett, már igazi támasza volt az idős párnak. Olyan volt, mintha a lányuk élt volna újra különösen mert annyira hasonlított az anyjára, aki ifjú korában mindent megtett szüleiért, mígnem korán meghalt. Öregeket csupán az emlékek melegítettek.
Ágnes ekkorra már befejezte az iskolát. Egy nap a nagypapa megszólalt:
Az unokánk igazán okos, derék lány. Jó lenne, ha továbbtanulhatna valahol.
Igazad van, manapság diploma nélkül nem boldogul az ember helyeselt a nagymama.
A nagyszülők előkeresték utolsó forintjaikat és beküldték Ágnest Budapestre, hogy tanuljon. A lány kiváló eredménnyel diplomázott a Gazdasági Egyetemen, majd visszatért szülőfalujába.
Nem szerette a nagyvárosi forgatagot, neki a falu volt az otthon. A nagyszülei csak örültek; így nem maradnak magukra öreg napjaikra. Ágnes pedig elhatározta, hogy fejleszti a falut. Gazdálkodásba kezdett. Felvett egy hitelt, földet vásárolt, embereket foglalkoztatott. Hamarosan épített egy istállót, jószágot szerzett be. Munkaerőből azonban továbbra is hiány volt, ezért feladott egy hirdetést az újságban jó fizetést és lakhatást ígérve.
Végül jelentkezett egy férfi. Koszos, borostás volt, látszott rajta az élet súlya. Ágneshez lépett és közölte, hogy ő az édesapja.
A férfi semmit sem követelt a lányától; megértette, hogy húsz év után erre nincs is joga. Egyetlen kérése volt csupán hogy a lánya mellett lehessen. Teljesen egyedül maradt a világban, és talán valamiképp segíthet még Ágnesnek. A lány csak hónapok múltán tudott megbocsátani, de végül megtette. Azóta az apja vele él, és mindenben támogatja, mert retteg ismét egyedül maradni.
Mit gondolnak, helyesen tette Ágnes, hogy megbocsátott az apjának?
