Már rég volt, amikor emlékszem, hogy Katalin egyszerűen már nem bírta tovább, ahogyan a szülei bánnak vele. Először életében, úgy emlékszem, véget vetett egy beszélgetésnek az édesanyjával, feldúltan a falhoz vágta a telefonját, amely darabokra hullott. Bár tudta, túlreagálta, nem tudta megfékezni azt a kavargó érzelemvihart dühöt, sértettséget és azt a mély tehetetlenséget , ami a lelkében tombolt. Könnyekbe tört ki a belső vihar miatt, és akkor érezte igazán, mennyire súlyos a helyzet.
Abban az időben Katalinnak két munkahelye volt, mégis semmilyen támogatást nem kapott a szüleitől, ami csak tovább növelte a frusztrációját. Annak felismerése, hogy a szülők figyelme mindvégig kizárólag a testvére, Júlia felé irányult, mélyítette a fájdalmát. Katalin tudta, boldognak kellene lennie Júlia sikerei miatt, mégis – ahogy mondani szokták – a pénz került a gondolatai középpontjába.
A telefonja ekkor is folyton csörgött; először az édesanyja hívta, hogy pénzt kérjen tőle. Mivel Katalin maga is anyagi gondokkal küzdött, határozottan nemet mondott. Ezután meghívást kapott Júlia új lakásavató bulijára, de ismét visszautasította. Néhány nap múlva az édesanyja meglátogatta, és Katalin remélte, talán azért jön, hogy bocsánatot kérjen amiatt, hogy pénzt kért tőle a húga lakásához, holott tudta, mire mennyire nehéz helyzetben van Katalin.
Ám a beszélgetés hamar feszült lett. Édesanyja mintha érezte volna, hogy Katalin megsértődött, és azt firtatta, miért foglalkozik ennyit a pénzzel. Katalin próbálta elmagyarázni, hogy nem csupán a forintokról van szó, hanem arról is, hogy az ő lakáshitelét sem vették komolyan a szülei, noha pontosan tudták, mekkora nehézséget jelent számára. Anyja viszont kerülte az egyenes beszédet, és azt mondta, Katalin kizárólag a pénzért aggódik.
Mélyen megbántva Katalin végül vitába keveredett vele, kifejezte azt az igényét, hogy elismerésre és szeretetre vágyik. Megkérdezte tőle, vajon mit tett rosszul, hogy ennyire másként bánnak vele, mint Júliával. A beszélgetés végeztével Katalin kimerültnek és összetörtnek érezte magát, mégis azon gondolkodott, hogyan tudná megtalálni végre a békét és szeretetet családjában.
