UTÁNFUTÓ
Annyira belefáradtam már a bulizásba, az egynapos kapcsolatokba, a végtelen randizásba, hogy amikor megismerkedtem a kedves, vidám és okos Hajnalkával, rögtön tudtam: ő az igazi.
Elmentünk egy budapesti kávézóba, meghallgattunk néhány utcazenészt a Károly körúton, beszélgettem a karrieremről, ő meg a kortárs magyar líra iránti szenvedélyéről mesélt.
Amikor pedig kiderült, hogy mindketten almás franciasalátát szeretjük az ünnepeken, nyilvánvalóvá vált: tovább kell lépnünk.
A kapcsolatunk gyorsításának színhelyéül Hajnalka otthonát választottuk, ahol vacsorára hívott.
Előhalásztam a legjobb ingemet, megborotválkoztam, kívülről megtanultam néhány furcsa verset Hajni kedvenc költőitől, vettem egy csokor virágot és egy üveg kékfrankost.
Olyan könnyedén, magabiztosan sétáltam végig a Rákóczi utcán, mint ahogy egy macska ballag naponta tizenötször a tálkája felé tudtam, hogy érdekes este elé nézek.
Minden részletet elterveztem, semmi sem érhet váratlanul hittem én, egészen addig, amíg ajtót nyitott egy mély hangú kamasz: Jó estét kívánok, Róbert vagyok.
Anyu még a zuhany alatt van, jöjjön csak be!
Megdermedtem.
Fentről egy kerek, férfigyerek arc bámult rám le fölényesen, óriási tenyerét nyújtotta, amivel a fejemet is gond nélkül körülérné.
Először azt hittem, rossz helyen járok, de amikor Róbert nevetve, orrát összecsípve tüsszentett pont úgy, mint Hajni , biztos voltam benne: jó ajtón csöngettem.
A hangulatom gyorsan zuhant, a bor megsavanyodott, a virág is mintha azonnal hervadásnak indult volna.
Beléptem, és csak akkor esett le, mennyire nagyok Róbert cipői simán rá tudnék húzni egy cipőt a sajátomra, és akkor is bő lenne.
Hajnalka alig ért a fiáig, hirtelen eszembe jutott: milyen kár, hogy a nők nem tudják ugyanígy “növeszteni” az ajándékba kapott aranyat hány eljegyzési gyűrűből lehetne tíz év múlva karikagyűrű!
Ezen tűnődve sétáltam ki a konyhába, ahol már terített asztal, Róbert pedig létra nélkül cserélt függönyt.
Öt perc, és jövök!
kiáltott Hajnalka a fürdőből.
Öt percekből lett vagy huszonöt, de végül kilibbent Hajni ragyogó arccal, esti ruhában, friss sminkkel.
Ahogy meglátta a savanyú ábrázatom, rögtön tudta, mi a gond, s az egész romantika egy pillanat alatt tovatűnt.
Miért nem mondtad, hogy van fiad?
préseltem ki magamból.
Megijedtél az utánfutótól?
mosolygott szomorúan.
Ez nem is utánfutó, hanem egy egész vonatszerelvény!
Hatalmas, ugye?
Apjára ütött.
Az valahol Zemplénben nőtt fel, magasabb Róbertnél is, puszta kézzel ment neki a vaddisznónak.
És most hol van?
Turnézik.
Együtt azzal a híres vadkanjával.
Itthagyott minket a nagy színpad kedvéért, néha ír levelet, de olyan rondán, hogy szerintem maga a disznó írja a nevében.
Mennyi idős?
Most lett tizennégy, épp most vette át a személyijét.
Erővel?
Nagyon vicces.
Ezután csöndben ettünk.
A beszélgetés valahogy nem ment.
Lehetne egy kis hús?
nyújtottam oda a tányérom.
Ízlik?
Őszintén még sosem ettem ilyet.
Mi ez?
Szarvashús, Róbert készítette.
Azta, van hozzá tehetsége!
Apjától örökölte, egy ősi szakácskönyvvel, késkészlettel, pár bottal, horgászcsónakkal, meg egy rakás vacakkal együtt.
Csónak?
nyeltem nagyot.
A pincében tartjuk.
Már amikor ott van egyáltalán.
Róbert nagy pecás ám.
Ekkor Hajnalka telefonja rezegni kezdett, elnézést kért, és kiment beszélni.
Talán ideje hazaindulni, gondoltam.
Már semmi keresnivalóm itt.
Figyelj, Balázs…
lenne egy nagy kérésem…
jött vissza izgatottan Hajni.
Egy baleset történt a munkahelyemen.
Tudnál vigyázni Róbertre egy-két órát?
Én?
Miért?
Még kiskorú, ki tudja, mi történhet.
Mostanában mindenféle emberek járnak lakásokba
Félsz, hogy elrabolják?
Rövidre fogom változtatott hangot fizetek neked az elpazarolt estédért és a bébiszitterkedésért, aztán többet nem hívlak.
Oké?
És mit csináljak vele?
Hát beszélgessetek, ti férfiak úgyis tudtok ilyen ügyekben kiáltott fel, és már el is tűnt.
Kénytelen voltam a konyhában maradni, feltoltam a telefonomat, megettem a maradékot, megittam a bort.
Hajni csak nem jött haza.
Aztán odamentem Róbert szobájához, ismerős hangokat hallottam.
Ez nem lehet igaz gondoltam, és kopogtam.
Nyitva!
Óvatosan benyitottam, s megláttam egy nagy fából készült céltáblát, tele vágva késekkel, nyilakkal.
A falakon semmi lyuk a srác mindig célba talált.
A szobában egy régi lemezjátszó szólt, Iron Maiden ment halkan (amit imádok).
Róbert a sarokban horgászfelszerelést javított.
Körülnéztem: serlegek a szekrényen, bokszzsák a plafonról, vadonatúj játékkonzol a tévé előtt.
Nem panaszkodhatsz füttyentettem elismerően.
Ilyen szobáról nemcsak egy kamasz, de én is mindig álmodtam.
Nyáron dolgozok felelte Róbert.
Egyből elszégyelltem magam.
Képzeltem, ahogy Hajnalka próbál valahonnan pénzt szerezni a gyerekének, közben a fia mindent megold magának.
Van töltőd telefonhoz?
kérdeztem.
A vasútállomásnál, ott van.
Va-sút-ál-lo-másnál?
nem hittem a fülemnek, de amikor megfordultam, megláttam egy komplett vasútmodell pályát a szobában, elállt a szavam.
Egyedül raktad össze?
Persze.
Folyamatosan szerzem be az új alkatrészeket, most akarok második szintet és pár hidat is hozzá.
Most jött egy doboz új sín is, csak még nem volt rá időm.
A szívem a torkomban dobogott.
Lehet egyet körözni vele?
kérdeztem.
Persze, egy pillanat mondta, s már ott is termett.
***
Hajnalka egy óra múlva ért haza.
Az volt a meggyőződése, hogy már rég leléptem, de amikor benyitott a fia szobájába, két lelkes férfi vasutat épített ezerrel.
Egy pillanatig sem volt világos, ki az idősebb közülük.
Balázs, ideje hazamenni szólított meg halkan Hajnalka.
Na de naaa…
Hoppá!
ugrottam fel.
Mennyi az idő?
Fél tizenegy ásított Hajnalka.
Holnap reggel megint mennem kell a kárelhárításhoz, muszáj aludnom.
Kikísért az ajtóig, arcon csókolt, kezembe nyomott pár ezer forintot.
Nőtől nem fogadok el pénzt mondtam felhúzott orral.
Akkor is kösz, hogy vigyáztál az utánfutómra.
Halványan mosolyogtam, majd elmentem.
***
Szia, figyelj, szeretnék még egyszer átmenni telefonáltam pár nap múlva.
Mostanában rengeteg a munkám, nincs időm kapcsolatra, mindig elfoglalt vagyok, az előző találkozónk is
És Róberthez mehetek?
Róberthez?
csodálkozott Hajni.
Igen.
Lehet, hogy segíteni kell valamiben, vagy csak együtt bandázni?
Eh…
nem tudom…
Megkérdezem tőle.
Már írtam neki.
Ráér, nem tiltakozott.
Vettem neki egy új játékot xboxhoz, csendben elleszünk te dolgozol nyugodtan.
Hát jó, gyere át ma este.
Aznap tényleg más voltam: se ing, se parfüm, se bor meg buta pillantások.
Fekete pólóban mentem, rajta a kedvenc metál zenekarommal, vállamon egy hátizsák tömve chipsszel és üdítővel, arcomon pedig egy idétlen, kissé kamaszos mosoly.
Csak csendben legyetek, nekem mindjárt kétórás videóhívásom lesz fogadott Hajni otthoni köntösben, arcmaszkkal és egy hagymásszagú fogkrémmel.
Bólintottam, és mentem a fiúhoz.
Aznap Hajni alig bírta szétválasztani minket: Róbert és én nagyban vitáztunk Hajdu Szabolcs és Guy Ritchie alkotásairól, már-már egy hatórás film-maratonba kezdtünk volna, de Hajnalka meggyőzött, hogy úgyis mindketten borzalmas ízléssel rendelkezünk, és kitessékelt az ajtóhoz.
Szombaton hozd a jó etetőanyagot!
kiáltott utánam Róbert.
Miféle etetőanyag?
meredt rám Hajnalka.
Harcsázni megyünk, mondtam Róbertnek, van egy jó hely, meglátjuk, mit tartogat.
Nem voltam évszázadok óta horgászni!
Hát, igazán haverok lettetek.
És velem nem akarsz időt tölteni?
Gyere velünk, majd csinálsz szendvicseket!
Aha, persze, nekem ennél jobb dolgom is akad nevetett Hajni.
Menjetek csak!
Legalább a gyerek le lesz kötve.
***
Eltelt egy hónap.
Hajnalka minden szabad percét a munkájának szentelte, teljesen felőrlődött, esélye sem maradt a romantikára de én meg Róbert annál aktívabban használtuk ki az időt: befejeztük a vasutat, mentünk rákászni, házi bodzát főztünk a dédnagyanyja receptje szerint.
Róbert megtanított tájékozódni az erdőben, én pedig beavattam a flörtölés rejtelmeibe, segítettem csajt hívni a szomszéd osztályból.
Minden nyugodtan ment, míg egy este olyan kopogás hallatszott, hogy majd leszakadt a gipszkarton a plafonról.
Hajnalka ajtót nyitott orrába csapott a vaddisznóhús szaga.
Az ajtóban ott állt volt férje, Róbert apja.
Mindent meggondoltam hajolt le egy térdre (így is nagyobb volt Hajnalnál egy fejjel).
Elég volt, Potyka is elfáradt, mostantól CSENDES családi életet akarunk!
Pénzem van, magammal viszlek titeket a falumba!
Te nem dolgozol többé semmit, mi majd pecázunk, vadászunk a fiúval mondta mély, vidéki palócos akcentussal.
De édes vagy!
Tíz évbe telt, míg ezt meggondoltad.
És a disznód is visszatérne a családi körbe?
Á, nem…
Valójában a tévésekkel szerződött motyogta a férfi.
Kihasznált, a hátam mögött, a dög!
Szóval ez a gond!
karba tette a kezét Hajni.
Cserbenhagytak, mi?
Nem számít, fő, hogy most…
most már minden más lesz!
De nem tudta befejezni, mert a szobából kirobogtam Hajnika pólójában.
Hajni, elvettem a pólód, sajna az enyém festékes lett, ahogy Róberttel átfestettük a mozdonyt…
Az életben befejez valaki egy mondatot ebben a lakásban?
kérdezte Hajni dühösen.
Ő ki?
kérdezte az exférj, hatalmas öklével lefittyedve fejmagasságba.
Ő…
hát ő…
Dadogott Hajnalka, nem tudta, mit mondjon.
Ekkor Róbert egy mozdulattal lefogta apja karját, a falhoz szorította.
Ez az utánfutó!
sziszegte.
Róbert!
Kisfiam!
Én vagyok az, apád!
Miféle utánfutó?
Az, aki segít nekünk anyuval elcipelni azt a rengeteg terhet, amit ránk hagytál!
De hát…
én semmit sem hagytam rátok mondta, s azonnal felfogta saját mondatát.
Mi Hajnalkával szorosan egymás mellett álltunk a sarokban, figyelve, ahogy a két óriás birkózik.
Na jól van, engedj már!
nyögött az apa, Róbert végül elengedte.
Jól van, igazi férfi lettél, büszke vagyok rád.
Már mehetsz is vaddisznózni!
masszírozta a karját.
Gondoltam, holnap elviszlek vadászni.
Hadd beszélgessünk, pótoljuk az együtt töltött évek hiányát!
Végül is, csak az apád vagyok, nem egy idegen.
Hajnalka zavartan nézett rám és az exére is, nem tudta, mit feleljen.
Értem, bólintottam és elindultam kifelé.
Sajnálom…
***
Másnap reggel apa és fia már kora hajnalban elindultak, de csak Róbert tért haza késő este.
Hol van apád?
kérdezte Hajnalka idegesen.
Elment válaszolta Róbert, miközben levette a bakancsát.
Hogy érted, hogy elment?
Úgy, hogy a vaddisznóval elment.
Fogta, bepakolta az utánfutóra, és ment szelídíteni.
Talált magának új partneret a műsorhoz.
Visszahozott engem Pestre, aztán továbbhajtott.
Hát én mekkora balek vagyok csapott a homlokára Hajni.
Fel kell hívnom Balázst!
rontott volna ki a telefonhoz.
Ne is törd magad, most búcsúztam el tőle, ő hozott haza.
Holnap úgyis beugrik.
De hiszen a telefonod itthon hagytad!
Honnan tudta, hol vagy?
Mondta, hogy utánunk jött.
Meg akarta nézni, minden rendben van-e velem és veled.
Tényleg ezt mondta?
Igen.
És még azt is mondta, hogy úgy hozzánk nőtt, hogy aligha szabadul már tőlünk valaha.
Utánfutó – Mindent, amit a magyarországi utánfutó vásárlásról, használatról és szabályokról tudni érdemes