A ruhák kupacokban hevernek a székeken, a szekrényben halmokban gyűlnek az összegyűrt holmik, és a hűtőből savanyú gulyás illata áradez nem az a feleség, akit egykor elképzeltem, de mára pont ezt kaptam.
Bálint vagyok, és Juditba első pillantásra beleszerettem. Olyan szépség volt, hogy nem lehetett nem észrevenni. Sokáig azt hittem, óriási szerencsém van vele: okos, csinos, tiszta. Nem sokat haboztam, hamar megkértem a kezét.
Összeköltöztünk Budapesten. Judit már az elején jelezte, hogy nem rajong a házimunkáért, inkább dolgozna a munkahelyén, ha felosztjuk a teendőket fele-fele arányban. Nem vagyok túl büszke, tisztességesnek tűnt, beleegyeztem. Akkor úgy gondoltam, helyes döntés, de később csalódnom kellett.
Megbeszéltük, ki mit csinál az új családunkban. Judit biztosított arról, nem lesz gond a kötelességekkel és a karrierrel sem, amire régóta vágyott. Nem vitatkoztam vele.
De pár hónap házasság után rájöttem: az élet felülírta a szabályokat. Judit karrierje nem indult be, csak egy ismeretlen cégnél dolgozott, rendszertelen órákban, instabil fizetéssel. Amit keresett, csak magára költötte. Én reggeltől estig dolgoztam, de Judit nem felejtette el az egyenlőség elvétpontosan figyelte, nekem mik a kötelességeim. Saját feladatai fölött viszont gyakran szemet hunyt.
Volt idő, amikor Judit minden feladatát precízen elvégezte, de a lelkesedése eltűnt. Nem szóltam, amíg nem tűnt fel nagyon: a rendetlenség már mindenhol szembeötlő volt.
A székeken, szekrényekben ruhák tornyosultak, és Judit mindenért engem hibáztatott. Te is dolgozol, pénzt hozol haza, nem tudnál segíteni kicsit?vágta hozzám. Megsértett ez. Nem elég, hogy két ember helyett dolgozom, még a háztartást is nekem kéne igazgatni? Pedig az elején mindent egyenlően osztottunk fel.
Tegnap a hűtőben találtam egy fazék savanyú gulyást, a bűze az összes bogarat kiűzné. Azt hittem, mikor megszületik a kislányunk, Judit összeszedi magát, és a háztartással is törődik, hiszen gyesen lesz. De csak rosszabb lett minden. Néha arra jutok, egyszerűbb lenne feleség nélkül élni. Folyamatosak a veszekedések: Légy megértő, próbáld magad az én helyembe képzelni! mondja Judit. De engem ki ért meg? Nem wellnessbe járok, hanem dolgozni, az irodába, utána még otthon online melót vállalok, és a lakást is rendben kell tartanom. Csak egy kis pihenésre vágyom.
Mit csinál Judit egész nap a gyesen, hogy még egy vacsorát sem tud főzni? Legalább a ruhákat a helyére rakhatná Ennyire nehéz lenne? A baba még csak hét hónapos, sokat alszik napközben. Legalább port törölhetne. Mi lesz, ha még egy gyerekünk lesz? Hiszek továbbra is az egyenlőségben és a kölcsönös segítségben. Mindent támogatni és elfogadni tudok, ha ugyanazt kapom vissza. De valamiért Judit ezt nem érti meg.
Nem akarom a családot tönkretenni, hiszen a kislányomat nagyon szeretem. De fogalmam sincs, hogyan tovább. Úgy érzem, hamarosan elfogy a türelmem.
