Gábor boldog volt. Reggel egy áldozatos mosollyal nyitotta a szemét, miközben Éva, a mellé lévő bálvány, halk szellőként fújt a tarkójába, és ő ismét elmosolyodott.
Már előre félretették a nászút költségét forintban. Tegnap elmondta Gábornak, és fél órán keresztül hallgatta, hogy mennyire nagyszerű, hogy jól választott.
Még pár héttel ezelőtt Éva kételkedett a döntésében. Gábor bemutatta neki a családját, de a fura, ismeretlen arcok nem nyertek tetszését.
A döntő pillanat azonban az volt, hogy ő gazdag menyasszony volt, egy bérlet pedig egy régi, rozsdás kisautó, amit a nagymamája hagyott rá. Ebben a kisautóban éltek együtt.
Az egyik szobát zárva tartották. A nagymama szobája. Éva mindent úgy hagyott ott, ahogy a nagymama élete is volt: egy kopott fiók, egy hintaszék, egy íróasztal és színes fonalak dobozait tartalmazó polcok. Persze a házasság után ez a szoba másképp fog kinézni de most még változatlan maradt.
Esténként betért oda, leült a hintaszékbe, bekapcsolta a régi lámpást, és elmélyült gondolataiban. Gábor ezeket a magányos perceket nem kedvelte; csak szeszélyesnek és melankóliának nevezte, de nem tudta megállítani. Nem ment be a szobába, csak morogott, hogy ennyi hely feleslegesen vész el.
A családban Éva a legidősebb gyerek volt. A szülei gyorsan rájöttek, hogy szoptatóként is felhasználhatják, és hamar az egész testvérgondot Évára hárították. De ez csak a kezdet volt: folyamatosan panaszkodtak, hogy nem takarít elég alaposan, nem mos meg mindent rendesen, nem öltözteti a ruhákat
A testvérei hamar megszokták, hogy minden hibáért Éva felel, és ebből a helyzetből részesültek. Így hát, amikor befejezte az iskolát, összeszedi egyszerű cuccait a családi otthonból, és a nagymamájához költözik.
A nagymama mindig szerette Évát. Cicámnak nevezte, otthon süti a kalácsot, és Istennek megfelelően nevelte.
Éva kiugrott a meleg takaró alól, és a konyhába rohant, hogy sajttálakat süssön reggelire. Nem telt sok idő, míg egy ásító és nyújtózkodó Gábor is megérkezett, leült az asztalhoz, és egy forró sajttálacskát tűzött a szájába, mártogatva sűrű tejfölbe.
Figyelj, Éva kezdte, miután befejezte az ötödik tálacskát. Elgondolkodtam: a nászútra kár. Inkább vegyük fel a pénzt egy autó vásárlására! Egy kicsit kell még hozzá, de a hitelből összehozzák, biztosan megkapod!
Éva meglepődve nézett a tejfölcsíkos arcú Gáborra, de nem válaszolt hallotta, ahogy a bejárati ajtó kulcsa csörög. Mielőtt megijedt volna, a vestibulumot betöltötte egy kisebb zsúfolt csapat: a leendő anyóka, a lánya és a 18 éves fiatalabb fiú. Egy hegy három bőrönddel és egy táskával.
Na, üdvözöllek, menyasszony! szólt a bejáratnál Lídia, a leendő anyóka. Megbeszéltük Gáborral tegnap, így itt vagyunk, nem húzunk tovább.
Éva ismét meglepődve nézett Gáborra, aki szorgalmasan pakolta ki a bőröndöket a vestibulumról, és a nagymama szobája felé vitte őket.
Éva, nyisd ki a kaput mondta Gábor. Még fel kell takarítani, a hintát átmozgatjuk a teraszra, fóliával bevéve, semmi sem fog vele történni. A többi bútor maradjon, elég lesz a Viti számára. A régi szálakra csak szabadon helyezzék, vagy dobd ki őket.
Mit értesz elég lesz Viti számára? És miért kellene valamit kidobnom? Honnan van Lídia kézben a lakás kulcsa? suttogta Éva halkan, miközben lassan megértette a reggeli családlátogatás jelentését.
Mert mi is élhetünk, hála Istennek, jól vagyunk. A házasság két hét múlva. A gépet megveszitek, tegnap Gábor mondta. A szobában még nincs saját gyermek, de Viti ott él, és csak öt percre van tőled.
Hagyd már, Éva, hogy a testvéremnek időleg szállhassunk a házba? Régóta eljött az idő, hogy elavult a régi szörnyeteg, hiszen ebben a szobában is a gyerekeknek terveztünk helyet. nevetett Gábor, mutogatva a férfias ügyességét.
És Gábor már megtalálta a gépet dobta közbe Svettka, Gábor lendületes húga. Ismerősöm eladja, egy menő autó, felvehetünk hitelt, elhagyjuk a nászútra szánt pénzt, az utazás a tengerparton is megmarad. Nem szabad kihagyni ezt a lehetőséget!
Rendben, Éva, keressétek meg a szoba kulcsát, én meg a családot sajttálakkal etetem, jó? A sajttálak reggelire vajon jobb lesz, ha tejföllel tálaljuk! mondta Gábor, és eltűnt a folyosón, míg ő a családdal a konyhába ment.
Éva belépett a szobába, leült Gábor kócos kanapéjára, és elmélyült gondolatban Az, hogy nincs reggeli, már magától értetődő. A jövőbeli család, mint egy viharos sárkány, mindent elvisz a konyhapultól a hűtőszekrényig, este újra zsákot kell majd cipelni a boltba.
Az esküvői tartalékra is fel kell torkolnia, mert Gábor segítsége hiányzik amikor elköltöztek, rögtön azt mondta, hogy a megélhetést az Éva fizetéséből fogják fedezni, ő pedig a lakás bővítése érdekében félreteszi.
Nem akarod egész életedet egy elavult házikóban a város szélén élni? magyarázta Gábor üzletiesen.
Éva nem tiltakozott, hiszen fél év múlva jön az esküvő És jött az újabb meglepetés: Gábor már elintézte a lakás kulcsát anyja számára. Úgy döntöttek, hogy Viti náluk marad Milyen meglepőzés ez? Miért kellene Évának továbbra is egy idegen férfi házában maradni?
Az utolsó csepp a híres autó volt
Éva már gyerekkora óta álmodott a tengerpartról. Szülei kétszer vezették nyáron a Balatonra, de ő soha nem ment el. Most úgy döntött, hogy a nászútja felejthetetlen lesz! A tenger, Görögország, egy szép hotel, egy kirándulás Szicília szigetre, ókori templomok, egy keserű görög bor a teraszon, szobák tengerre néző ablakokkal
Szemébe könnyek folytak. Gyengéden, gyermekiesen szipogott. A nagymama képe szinte azonnal felbukkant: kedves szemével nézett a síró unokára.
Ne aggódj, kiscsicám, a házasság nem járás, csak ne legyen halálos! Keresd meg azt, aki szeret, mert aki szeret, az gondoskodik. Ebből a gondoskodásból keresd a boldogságot, nem tévedsz el!
A döntés gyorsan született. A konyhából vidám rokonok hangja hallatszott, akik már nem voltak igazi rokonok. És a férfi, aki nem lett a sajátja, szintén.
Először a munkahelyén kérte a szabadságot két hétre. Aztán felhívta Maricsát, egyetemi barátnőjét, száraz víznek nevezett, és megkérte, hogy vigyázzon a lakásra, míg ő távol van, nehogy a szent harag rokonok csapjanak le. Maricsa két házakkal lejjebb lakott, és azonnal beleegyezett.
Ne aggódj, gyorsan elintézem őket! Látni fogod, mit találtak ki!
Miután rendbe tette a lakást, Éva felhívta az utazási irodát, ahol a nászútra szánt csomagot már válogatták neki a forró ajánlatok közül. A bőrönd már össze volt pakolva. Olyan régóta vágyott a tengerhez, hogy előre összegyűjtötte a cuccait, mielőtt a nagy nap eljönne.
Körülbelül 15 perc múlva kilépett a lakásból, halk zárva az ajtót, és egy cetli maradt: A házasság elmarad. A kulcsot add Maricsának. A gépet magadnak vásárolod. Már nem vagyok a Tiéd.
Az airport felé hajtva, a telefonja végtelenül vibrált elveszett hívásokkal és kiáltó üzenetekkel: El vagy mentve?! majd elnémította a zúgó készüléket.
Igen! Elmelegedtem! zengte belül a régi, távoli hang, gyermekkori emlékekkel. Micsoda kín!
Mélyen, a memóriában mosolygott a nagymama kedves szemével
