Ne gondolj rosszul rólám
Szofi Nagy már alig várta a karácsonyi szünetet, már a tétlen csomagolás mellett is a Mátraszentimrei sípályára készültek, hogy végre megtanuljon síelni. A harmadik éves egyetemi hallgató lánya, Alíz, állami ösztöndíjas, ezért Szofi gyakran dicsekedett a kollégáival:
Kincső, a kis csajszi nem csak, hogy nem kell fizessen a tanulmányaiért, még ösztöndíjat is kap. Én meg már tudok egy hétvégi utazást is belevágni.
Tényleg, Szofi, a lányod csúcsra jár, nem úgy, mint az én csírám, akit a férjem csak úgy kivág az egyetemen, és egyből nekem is jut a fizetése nevetett Niki Bognár, a közeli irodában dolgozó barátnőd.
Szofi a nagyvállalat egyik osztályvezetője, jól keres, saját lakása és kocsija van. Tizenkét évvel ezelőtt elvált a férjével, aki a szülővárosába költözött, és már alig is hallott a lányáról. Szofi sem kényszerítette magát, hiszen ő nevelte fel Alízt, aki most már Debrecenben tanul, és valószínűleg ott is marad.
Szofi karcsú, szép, gesztenyebarna haja vállig ér, barna, derűs szemei sok embernek tetszenek. Válása után több férfival is volt már kapcsolata, de a házasra felkészülő típusú szenvedély még nem mutatkozott meg.
A két hétre tervezett síútra már a nyár óta felkészült:
Niki, kicsit elköltem magam egy új téli síruha miatt drága, de hát magamért nevetett Szofi. Végre fogok leejteni a lejtőn, míg ti mindig csak a hegyek körül járkáltok.
Az újév előtt a céges partin mindenki jókedvvel búcsúzott a szünetre.
Szofi, pihenj alaposan! kívánta Niki. Mi a férjemmel a szülőkhez megyünk a szlovák határ alá, de te is élvezd a hóval borított utat. Találkozunk a visszatéréskor.
Szofi útnak indult Mátraszentimrére. A szünet után a munkahelyen mindenki vidáman mesélte a felüdülő élményeit, akárki is hiányzott a pihenésből.
Szia Szofi, köszönt Niki a visszaérkezéskor. Ragyogsz, mint a szánkó a napfényben! Látszik, hogy jól kipihented magad.
Szia Niki, semmi elképzelhetőbb! A legjobb szabadságot éltem, a Mátra és a környező falvak egyszerűen mesések felelte Szofi lelkesen.
Tanultál már síelni?
Persze! Emellett megkóstoltam a helyi bort, a gulyásos lecsót, meg találkoztam egy kedves oktatóval, Artur Balasszal.
Na, ez már jó hír nevetett Niki. Ki ő?
Ez a síoktató, Artur. Szerelmes lettem belé.
Gratulálok, Szofi! Végre valami komoly van az életedben.
Köszönöm, drágám. Artur annyira figyelmes és kedves, hogy szinte elrepült a szívem mondta Szofi, miközben a szemei csillogtak.
És ti tényleg komolyan gondoljátok? kérdezte Niki. Most már elhagyod a budapesti irodát, vagy visszatér Artur a hegyekhez?
Szofi már gondolkodott is a jövőjén, de Artur azt mondta, ne aggódjon.
Szerelem ez, mint egy magyar népdal: a lelkünk egymásban rezeg. Elvitt Budapestre, megmutatott minden menő éttermet. Egy nap a Kékestető csúcsán, egy panorámás étteremben vallott szerelmét mondta Artur.
Tényleg romantikus, bókolta Niki.
Artur azt is elmondta, hogy évek óta keresett egy olyan nőt, mint én. Nálunk a sílépcsőkön minden nőnek meg kell tanulnia felcsúszni vette elő Szofi a hasonlatot. És mi ketten egymásra találtunk.
Szóval? kérdezte Niki.
Még a házasságot is megvitattuk. Én nem akarok elköltözni a hegyekbe, hiszen itt a munka is jól fizet. Artur viszont szeretne maradni, mert itt született és nőtt fel. Végül úgy döntöttünk, hogy Artur Budapestre költözik mondta Szofi boldogan.
Szép döntés! ujjongott Niki.
Mikor eljött az idő, hogy Szofi hazatérjen, Artur megígérte, hamarosan újra találkoznak, de a repülőjegy csak két hónappal később volt elérhető.
Szofi, a felkészülés alatt két lábam elszakadt, az orvos szerint sürgős a műtét érkezett a szomorú üzenet. Kérlek, küldj 300 ezer forintot, amíg nem kapok fizetést, és addig is gondoltam arra, mennyire szeretlek.
Szofi azonnal felhívta:
Kedvesem, mi jár a fejemben? Hamarosan jövök, szabadságot veszek!
Nem kell, a kórházban vagyok, kérlek, csak 300 ezer forintot küldj a műtétre szólt Artur, miközben a hangja szinte sírt.
Szofi, bár egy kicsit kételkedett, megadta a pénzt. Niki csak felhúzta a szemöldökét:
Szofi, ez elég nagy összeg, talán kérdezd meg a doktor adatait is próbálta óvatosan figyelmeztetni.
Niki, elhiszem, hogy Artur őszinte, csak egy nehéz időszak válaszolta Szofi, szúró pillantással.
Napok múltak, a műtét véget ért, a rehabilitáció után Artur ígérte, hogy két hét múlva repül Szofira.
Szofi, köszönöm a segítséget, amint megérkezem, visszaadom a pénzt írt Artur. Csak várj még egy kicsit, már a repülőtér felé tartok.
Ekkor Szofi egy újabb üzenetet kapott: 30 ezer forint hiányzik a jegyhez, kérlek, küldj! gondolta, már megint gondolataiba merült. Niki észrevette a szomorú arckifejezést:
Mi van, Szofi?
Újra pénz kér, azt mondta, hogy csak 30 ezer hiányzik mondta Szofi, miközben olvasta. Életem egy sötét foltban, csak a te szereteted ad reményt írt Artur.
Niki felolvasta, és azonnal gyanakodni kezdett:
Szofi, talán átverés ez, egyre több pénzre van szüksége. Gondold át.
Nem, Artur őszinte, csak a nehéz időszakot kell átvészelnie védelmezte Szofi. Ki más segíthetne neki, ha nem én?
Nem vagy gazdag, hogy ilyen sokat küldj egy ismeretlennek riasztotta Niki. Talán már más is áldozott neki, és te csak a következő vagy.
Végül Szofi felhívta Arturt:
Sajnálom, de most nincs pénzem, talán találsz másik megoldást.
Na, te csak ragaszkodó vagy, menjenek a szabadba, mint a sűrű felhők kiabálta Artur ostobán, majd letette a telefont.
Niki csendben mondta:
Látod, most már látod, milyen kis férfi ez. Ne aggódj, találsz majd igazi férfit, aki nem csak a bankkártyádat akarja.
A nap végén Szofi még mindig remélt, de már nem csak a sífutásra gondolt, hanem arra, hogy a valóságban is tudjon egy olyan szerelmet, ami nem igényel hitelek felvételét.
