A napunk nem kérdez meg semmit, csak érkezik, színtelenül csap le ránk. Két út marad: összetörni magunkat, vagy megtanulni a fájdalmon keresztül lélegezni.
Tizennégy évesen Réka Varga egyedül marad a házban. Apja, János, otthagyja a családot, anyja, Anna, pedig rögtön egy új férfival, Miklóssal költözik egy másik telekre.
Réka, te maradj otthon, mert Szabó Miklós nem akar, hogy a házában lógj. Már majdnem felnőtt vagy, tedd a kártyákat a kezedbe mondja Anna, miközben Réka szemei könnybe lábadnak.
Anyám, most egyedül vagyok, éjszaka rettegés a falak közt nyög rá Réka, de Anna csak elfordul, és azt mondja: Senki sem eszik meg, én nem vagyok hibás, hogy a férjed elhagyott.
Egy évvel később Anna megvállalja a második lányt, Márta nevét adja neki, és meghívja Rékát:
Délelőtt az iskolából jöjj vissza, segítsek Mártának, este pedig menj haza, hogy Szabó ne lásson itt.
Réka házimunkát végez: vizet hoz, padlót tisztít, Mártával játszik, majd hat órakor hazatér, mert Miklós hat háromnegyed körül ér haza a munkából.
Este a feladatokat átnézi, reggel pedig önállóan készül az iskolába.
Tizenhat évesen Réka szépül, vonzóvá válik, bár ruhái még egyszerűek. Anyja új ruhákat vesz, ha Réka már túlnőtt rajtuk. Réka óvatos a ruháival, gondosan mos, vasal. Az iskola tanárai suttogják:
Réka egyedül él, anyja nincs, de a ruhái mindig tiszták, dicséretre méltó lány.
Szomszédjuk, öregasszony, Lukrécia, belekínálja a lekvárost és uborkát, Réka pedig segít a boltba járni, apró hiba javításokban. Kilencedik osztály után Réka anyjának mondja:
Anyám, fodrász szeretnék lenni a környéken, de pénzre van szükségem a buszjegyre. Minden nap busszal kell mennem.
Anna beleegyezik, hiszen minél gyorsabban Réka szakmát szerez, annál hamarabb ki tud szabadulni a családi nyomorból, és magára támaszkodhat. Szabó Miklós azt panaszkodik, hogy a pénzükbe költik. A központi település mindössze tizenkét kilométerre van, így Réka minden nap oda jár, hétvégén pedig otthon marad.
Egy nap a helyi fiúk közül Eszter György, egy kollégiumi diák, meglátja Rékát. György magas, jóképű, Rékához idősebb, de Réka szerény, egyszerű ruhákat visel, ezért nem hiszi, hogy bárki észreveszi.
Egyik este a közösségi házban György meghívja táncolni, elkíséri hazáig, s későn még ágyban maradnak. Rékának tizennyolc éves, és senki sem állítja útjába a találkozásokat, amikor György hétvégén a faluba jön. Néhány hónap múlva Réka rájön, hogy gyermeke lesz.
György, mit tegyünk? Gyermekünk lesz. kérdezi.
Megbeszélem a szüleimmel, házasodunk, már hamarosan tizennyolc leszél válaszolja, és Rékát megnyugtatja.
György anyja és apja szigorúan beavatkoznak:
Nem akarunk tudni semmit, előbb meg kell bizonyítani, hogy valóban a te gyermeked, vagy valaki más már ott volt, miközben te a kollégiumban vagy.
Szülők nyomására György elhagyja Rékát. Néhány hónapig nem látták egymást, és amikor visszatér, csak elhalad a házak mellett, anélkül, hogy egy pillantást vetne rá.
Nyár közeledtével Réka fiút szül, a szülést a járóorvos, Dr. Róbert végzi, majd a kórházba szállítják. Bence erős, csendes kisfiú lesz, de Rékát senki sem segíti a gyermekkel, mindent egyedül csinál. György márnem néz rá, anyja pedig pletykákat szór a faluban.
Réka mindenhova viszi Bencét: a boltba babakocsival, a kertbe is ugyanazzal a babakocsival. Anna nem segít, sőt nem is ismeri el az unokát. A falusi nők vagy gúnyolnak, vagy szánnak rá.
Ahogy Réka a bolt felé sétál, a fenséges Veronika, a falu híres pletykálója, odasúgja:
Réka, tudod, hogy György most házas lesz? Az esküvő ma van, ha te a helyedben lennél, elvemelnéd a gyermeket ajándékként.
Réka szomorúan leveszi Bencét a babakocsiról, és elindul a bolt felé.
Higgadj le, Verónika hallja Anna hangját, aki közben odalép, átöleli Rékát. Ne hallgass senki mást, Réka. Én is ugyanabban a korban szültem Ivánt, a apja elhagyott minket, de nézd, milyen nagy lett. A te Benced is felnő, minden rendben lesz.
Köszönöm, néni Anna mondja Réka, miközben a könnyek lecsorognak.
Aznap György esküvője van a közeli városban, Győrben, ahol egy városi lányhoz megy. Réka semmit sem tud erről.
Az évek telnek, Bence nő, a szomszéd, Lukrécia, segít neki, mindketten együtt élnek. Lukrécia szíve megtépve a fiatal lány miatt, akinek édesanyja nem segít. Réka postásként dolgozik, hétvégenként a falusi asszonyok jönnek hozzá frizurára. A falu nem rendelkezik fodrászszalonnal, így Réka otthon vág, nyáron a udvarban, alacsony áron, de még így is pénz jut a családnak.
Közben egy fiatal férfi, Iván, a faluban lévő műhelyben szerel mechanikus berendezéseket, beleszeret Rékába, bár ő igyekszik kerülni a kapcsolatot, de végül nem tud ellenállni. Iván mindenkit lát, hogy Rékát a munkájában nézi, és végül megszólítja:
Réka, ne menj el, maradj velem.
Közben a falusi nők már pletykákat szórnak:
Laci este a házába megy, reggel újra a házba, hiszen ártatlanul jár.
Réka meghallja a pletykákat, de nem foglalkozik velük, csak Ivánnak mondja:
Mindenki tud rólam a faluban.
Na, és mi? Nem rejtőzködünk, már felnőttek vagyunk válaszolja Iván, miközben kedvesen bánik Bencével, néha játékokat is vesz neki. Úgy tűnik, minden rendben van, de egyszer Réka felfedezi, hogy újra várandós.
Iván, gyerekünk lesz mondja, miközben ijedt tekintettel néz rá.
Iván örül, de Réka nem akar Iván szüleihez menni, mert ők már korábban megtiltották a házasságot a testvérével.
Nem megyek hozzájuk, te is megoldod magad mondja Réka.
Iván szülei, a hagyományos falusi szülők, ellenzik a házasságot:
Ha ezen a lányon házasodsz, el kell hagynod a házat kiáltja az anya, ha a gyerek nem az énöm, akkor csak a halál után házasodjunk.
Az apa is hasonlóan kiáll:
Ha vele házaszol, ki kell menned.
Iván megtartja a hűségét szüleihez, de nem jön haza, és elhagyja Rékát. Réka sokat sír, a szomszéd, Lukrécia mellé nyúl:
Mit tegyek, Lukrécia? Nem tudok megszabadulni a gyermekemtől, miért választottam egy másik testvért, ha tudtam, hogy a szülei ellenállnak?
Lukrécia simogatja a fejét:
Ne aggódj, Réka, segítek. Már nyolcvanhat év vagyok, még sokáig élni fogok, és neked, a gyermekeidnek is jó lesz, hogy valaki melletted van.
A maternálás Rékát megmenti. Újra szül, egy fiú, Nikita, erős, de ugyanúgy egyedül neveli őket. Lukrécia minden reggel és este mellette áll, Réka pedig hálásan viszonozza. Így élnek ketten: fiúk, Réka és Lukrécia, egykor fiatal és ma már idősebb.
Réka egyre inkább a gyermeknevelésben találja meg a megkönnyebbülést, szereti a fiúit, bár éjjelente ágyban fekszenek, sírnak, aggódnak.
Lukrécia, miért ilyen a sorsom? kérdezi néha.
Mert szerencséd van, hogy két erős fiát nevelheted, ők lesznek a támaszaid, és büszke leszel rájuk. A gyerekek kincsek, örömök.
Idő telik, a fiúk nőnek, egy nap András, a közeli városból, egy szerelmi küldetésben érkezik, aki a mezőgazdasági gépeket szereli. András észreveszi Rékát, és nem tudja elfelejteni.
Réka, nem üres szavakkal mondom, a szívemet ajánlom neked mondja, miközben Réka még a házban áll.
Nem tudok, két fiammal vagyok, csak nekik élek válaszolja.
Szeretem a gyerekeket, de sajátokat nem tudok, ezért szeretném szeretni őket úgy, mint téged. Kérem, engedd, hogy a családod részévé váljak.
Réka elhagyja a falut Andrással, és elköltözik Győrbe, ahol András segít neki nyitni egy fodrászatot, majd egy szépségszalont. András elfogadja a fiúkat, mintha a sajátjai lennének, a kisebbik papa-nak hívja.
Réka virágzik, szépül, pénz jut, autója is lesz. A legidősebb fiú, Illya, házasságot köt egy kedves lányhoz, és a család újra ünnepel.
Boldogságot kívánok nektek, kedves családom mondja Réka a menyasszonynak.
Időnként a falu lakói András és Réka házához jönnek, meglátogatják Lukrécia temetőjét. Réka anyja, Anna, már soha nem beszél vele, kiírta magát az életéből.
A történet így folytatódik, a magyar földön, forintban mérve a mindennapok küzdelmeit és reményeit.
