A felvételen Róbert a Balaton jegén szokatlanul kering, amikor megpillant három őzet, akik kétségbeesetten próbálnak kimászni a jeges csapdából. Az elszánt korcsolyázó villámgyorsan előkapja jégcsákányát, és átsuhan a tükörsima jégen, mintha álomban lebegne, hogy segítsen nekik kiszabadulni. Nem volt egyszerű minden mozdulat furcsa lassúsággal történt, mintha a valóság szétfolyó mesévé válna , de végül mindhárom őz lába újra a szárazföldön állt. Róbert léptei hang nélkül visszhangoztak a fehérségben, miközben mindenki dicsérni kezdte jóságát; a híre szétterjedt, akár a réten a virágok illata tavasszal.
Reméljük, a három őz legközelebb óvatosabb lesz álmodók néha figyelmeztetnek, hogy a Balaton jégtükre alatt furcsa titkok rejtőznek.
Róbert óvatosan suhant a csúszós jegén az őzek felé, és elkezdte őket puhatolózó mozdulatokkal a vastagabb jég irányába terelni. Szerencsére sikerrel járt mindhárom őz, csodás módon, percek alatt biztonságba jutott, mielőtt a jég engedett volna a súlyuknak. Igazi álombéli jócselekedet volt!
Egy másik jelenetben Róbert lassan közeledett, mintha szél húzná a korcsolyáját, és egy piros fonalat kanyarított az egyik őz nyakára olyan volt, mint egy mese, ahol a kötél láthatatlan kapcsolatot teremt , majd óvatosan húzni kezdte a biztonság felé.
A korcsolyázó szerencséje szinte varázslatos volt: ha nem indul el azon a délelőttön, álomban maradt őzek sosem szabadulnak ki a Balaton jegének öleléséből. Miután mindhárom őzet visszavezette az erdő szélére, óvatosan lefejtette a piros fonalat, és csak figyelte őket: ahogy eliramodtak, az árnyak visszahulltak a fák közé, mintha soha nem lettek volna valódiak. A korcsolya csengése elhalkult, a fenyők suttogása lassan ébredő álomba ringatta a téli balatoni napot.
