A nap egy új kislány érkezésével kezdődött csoportunkban, akit Rékának hívtak. Velünk egykorú volt, de megjelenése különbözött a megszokottól. Ruhája viseltes, foltokkal tarkított, haját hátrafogva viselte, egy kopott, elnyűtt masnival rögzítve. Nagy, zöld szemeiben valami mély szomorúság bújt meg, amit senki sem értett. Később megtudtuk, hogy Réka egy nehéz sorsú családból származott: csak édesapja nevelte, az édesanya távol volt, mindennapjaik pedig szerény körülmények között teltek, a szegénység terhét hordozva. Közöttünk voltak az ikrek, Hedvig és Dorka is.
Hedvig igyekezett normálisan viselkedni, míg Dorka folyton bajkeverő volt, pimaszul tönkretette mások játékait, és ebből sosem vonódott felelősségre. Az, hogy ő volt az óvoda igazgatójának lánya, magabiztosságot adott neki, amit büszkén mutogatott. Dorka gyakran Rékát pécézte ki magának: belerúgott, tönkretette az ebédjét, és húzta a haját. Réka csendben tűrte a szenvedést, néha sírt, és visszahúzódott egy sarokba. Próbáltunk kiállni mellette, de legtöbbször a tanár megbüntetett minket, hiszen Dorka mindent megúszott.
Egy nap, Réka születésnapján, új ruhában érkezett az óvodába. Finom, rózsaszín színe volt, amely játékosan csillogott minden mozdulatánál. Az alját apró, ragyogó kövecskék díszítették, az egész csoport elismerő csodálattal nézte. Az ikrek csendben figyelték a sarokból, elégedetlenségük nyilvánvaló volt. Réka sugárzott a boldogságtól, zöld szemei reménnyel telve csillogtak. Miközben kint játszottunk, próbálta elkerülni a homokozót, hogy ne legyen piszkos a gyönyörű ruhája.
A játék hevében egyszer csak szem elől tévesztettük. Hirtelen éles sikoly töltötte be az udvart, ami megállásra késztetett minket. Ott volt Réka a pocsolyában, ruhája cafatokban. Dorka fölé magasodott, gonosz nevetéssel. Réka sírt, hiszen tudta, mennyire csalódott lesz majd az apukája, ha meglátja a tönkrement születésnapi ruhát. “Te csak egy koldus vagy, nem hercegnő!” gúnyolódott Dorka.
Ez a jelenet mélyen megérintett, hiszen végignéztem egy gyenge, védtelen kislány fájdalmát, akinek különleges napját valaki tönkretette. Marcangoló emlékké vált bennem, és megtanított arra, hogy mindig törekedjek arra: soha ne okozzak szándékosan fájdalmat másoknak, mert egyetlen rossz szó vagy tett is örökre nyomot hagyhat valaki lelkében.
