A fiú arra ébredt, hogy édesanyja sóhajtozik

Képzeld el, reggel egy fiú, Marci, felébredt arra, hogy az édesanyja sóhajtozik a hálószobában.
Odament hozzá, halk hangon kérdezte:
Anya, fáj valamid?
Marcika, hozzál nekem egy pohár vizet!
Persze, máris szaladt a konyhába, majd egy perc múlva visszatért egy bögrével.
Tessék anya, igyál!
Abban a pillanatban kopogtak az ajtón.
Nyisd ki, fiam, biztos Erzsike néni, a szomszéd jött.
A szomszéd néni belépett, kezében nagy bögrével.
Hogy vagy, Marika?
megérintette a homlokát De hát lázas vagy.
Hoztam neked egy kis meleg tejet vajjal.
Már bevettem a gyógyszert…
Kórházba kéne menned, ott rendesen ellátnak.
És enni is kellene, de a hűtődben semmi sincs.
Erzsike néni, minden pénzem elment a gyógyszerekre Marika szemében könnyek csillantak És nem múlik el semmi.
Feküdj be inkább a kórházba!
De hogy hagyjam itt Marcit?
Kire hagynád, ha meghalnál?
Még harminc sincs, férjed nincs, pénzed sem, megsimogatta Marika fejét Na, ne sírj!
Erzsike néni, mit tegyek?
Mindegy, hívok orvost Erzsike elővette a telefonját.
Fel is hívta az ügyeletet, minden részletet elmondott.
Mondták, hogy nap közben kijönnek.
Ha megérkeznek, gyere át velem, Marcit hozd.
Erzsike néni elindult a folyosón, Marci utána sietett:
Erzsike néni, anya nem fog meghalni igaz?
Nem tudom, fiam.
Imádkozni kéne, de a mamádat nem tartja sokra az ilyesmi.
Isten bácsi segít, ugye?
Marci szeme csillogott a reménytől.
Templomba kell menni, gyertyát gyújtani és kérni, és akkor segíteni fog.
Na, én indulok!
***
A fiú visszament az anyjához, elgondolkodva.
Marcika, te biztos éhes vagy, de sajnos semmi nincs otthon.
Hozz két poharat!
Amikor a fiú hozta, anya tejet öntött bele.
Idd meg!
Marci megitta, de ha lehet, még éhesebb lett.
Marika ezt azonnal látta.
Nehezen felállt, fogta a pénztárcáját, kivett belőle:
Tessék, öt ezer forint.
Menj, vegyél két péksüteményt, és útközben edd meg, én addig próbálok főzni valamit.
Menj!
Kikísérte a fiát az ajtóig, majd a fal mellett araszolt a konyhába.
A hűtőben csak olcsó halkonzerv, egy kis margarin, az ablakban pár szem krumpli és egy hagyma.
Levest kell főzni…
A feje szédült, leült a kisszékre:
Mi van velem?
Nem marad semmi erőm.
Majdnem vége a szabadságomnak.
Elfogyott minden pénz.
Ha nem tudok visszamenni dolgozni, hogy készítem fel Marcit az iskolára?
Hiszen hamarosan elsőbe megy.
Rokon nincs, senki nem segít.
És ez a betegség…
Azonnal orvoshoz kellett volna menni.
Most ha befektetnek, hogy marad Marci egyedül?
Nehezen felállt, elkezdte pucolni a krumplit.
***
Marci nagyon éhes volt, de a gondolatai elkalandoztak:
Anya tegnap egész nap ágyban feküdt.
Mi van, ha tényleg meghal?
Erzsike néni mondta, hogy kérni kell Isten bácsitól segítséget.
Megállt, majd a templom felé fordult.
***
Fél éve már, hogy Anti visszatért a háborúból.
Csodával határos módon életben maradt.
Már gyalogolni tud, igaz csak bottal.
A sok seb a testén már fel sem tűnik.
A heg az arcán?
Mindegy, úgysem lesz már felesége ilyen gondolatokkal indult a templomhoz.
Gyertyát kell gyújtani a srácokért.
Ma van egy éve, hogy meghaltak, én meg valahogy életben maradtam.
Húsz éve ment katonának.
Most már civil, de az a tehetetlenség…
A nyugdíja bőven elég, a szerződéses pénz a bankban még kétszer fedezi a költségeit.
De minek, ha egyedül van?
A templom előtt koldusok álltak.
Anti elővett néhány öt ezres bankjegyet, osztotta szét:
Imádkozzatok a barátaimért, Janiért meg Lacikáért!
Belépett a templomba, gyertyát vett, meggyújtotta, és mondani kezdte a pap tanította imát:
Emlékezz meg, Istenünk
Keresztet vetett, mondta a szavakat, közben a barátaira gondolt.
Amikor befejezte a fohászt, csak állt és emlékezett a nehéz életére.
A kisfiú, vékony és sovány, mellette állt, olcsó gyertyával a kezében.
Nézelődött, nem tudta, mit tegyen.
Egy idős asszony odament:
Segítek neked!
Meghúzta a gyertyáját, elhelyezte az oltáron.
Így keresztet vess!
megmutatta és mondta, hogyan kell kérni Istent.
Marci sokáig nézte az ikont, majd megszólalt:
Segíts nekünk, Isten bácsi!
Anyám beteg.
Rajta kívül senkim nincs.
Add, hogy meggyógyuljon.
Anyának nincs pénze gyógyszerre.
Én a jövő héten megyek iskolába, még egy táskám sincs
Anti, teljesen megrendülve figyelte a kisfiút.
Az ő problémái, amik tíz perce még óriásiak voltak, hirtelen jelentéktelennek tűntek.
Legszívesebben kiáltott volna az egész világnak:
Emberek, senki nem segít ennek a gyereknek se anya gyógyszer, se táska…
A fiú az ikonra nézett és csodát várt.
Gyere velem, srác!
mondta határozottan Anti.
Hová?
Marci félelmekkel nézett a furcsa bácsira és a botjára.
Megtudjuk, milyen gyógyszerek kellenek anyádnak, és elmegyünk a gyógyszertárba.
Tényleg?
Isten bácsi üzenetét kaptam.
Komolyan?
boldogan nézett végig az ikonon.
Hát akkor induljunk!
mosolygott Anti Hogy hívnak?
Marci…
Engem hívj Anti bácsinak!
***
Lakásban hallatszott anyja és a szomszéd beszélgetése:
Erzsike néni, egy csomó gyógyszert írt fel, azt mondta, drága.
Honnan vegyek rá pénzt?
Ötezer forintom maradt.
Marci határozottan nyitotta az ajtót, a beszélgetés elhallgatott.
Erzsike néni és anya meglepve néztek az idegen férfira.
Anya, milyen gyógyszerek kellenek?
Anti bácsival elmegyünk és megvesszük.
Ki maga?
csodálkozott Marika.
Minden rendben lesz mosolygott Anti.
Mutasd meg a recepteket!
De ötezer forintom van csak…
Marcival majd találunk pénzt Anti odatette a kezét a fiú vállára.
Anya, add a recepteket!
Marika valamiért megérezte, hogy a szigorú arc mögött kedves szív lakik.
Marika, te mit csinálsz?
szólt magához Erzsike néni, amikor Anti és Marci elmentek.
Nem ismered ezt a férfit!
Erzsike néni, szerintem jó ember!
Hát jó, megyek!
***
Marika csak arra várt, hogy fiát visszahozza a férfi.
Elfeledte a betegségét is.
Nemsokára a fiú berontott, ragyogott az arca:
Anya, hoztunk neked gyógyszert és sok finomságot a tea mellé!
Az ajtóban Anti is állt, boldogan mosolygott, így már nem is volt annyira ijesztő az arca.
Köszönöm!
Marika félénken meghajolt.
Fáradjanak beljebb, fáradjanak!
Anti leült, kicsit feszengve nézelődött, a botját hová tegye.
Hadd segítsek Marika elhelyezte a botot úgy, hogy Anti elérje Elnézést, nincs igazán mivel megkínálnom!
Anya, mindent hoztunk, mondta Marci, közben lerakta az asztalra az élelmiszert.
Jaj, köszönöm, de hát minek ennyi Marika gondolatban nevetett, mert a cucc fele édesség volt.
Meglátta a drága teát is.
Mindjárt főzök teát.
Gyorsan előkészítette, már attól is jobban érezte magát vagy csak nem akarta betegnek mutatni magát Anti előtt.
Anti ráérzett a gondolataira:
Marika, nem nehéz, hiszen látom milyen sápadt?
Semmi baj, mindjárt gyógyszert veszek be.
Köszönöm!
***
Így együtt ültek az asztalnál, aromás teát ittak, édességet ettek, hallgatták, ahogy Marci izgatottan mesél.
Néha egymásra néztek mindenkinek jó volt együtt lenni.
De véget ért a szép pillanat.
Köszönöm Anti felállt, botját fogta.
Indulok.
Gyógyuljon meg, Marika!
Hálás vagyok!
Marika is felállt.
Nem tudom, hogy köszönjem meg…
A folyosón elbúcsúztak.
Anti bácsi, eljössz még?
Hogyne!
Amint anya jól lesz, együtt megyünk táskát venni!
***
Anti elment, Marika elpakolta az asztalt, elmosogatott.
Fiam, nézz egy kicsit tévét, én ledőlök.
Letette magát és mélyen elaludt.
***
Eltelt két hét.
A betegség elmúlt, a jó gyógyszerek hatottak.
Marika most újra kezdett dolgozni, a hónap végi hajrában behívták szabadságáról is.
Örült is neki, így majd fizetést kap, és végre augusztus van hamarosan fel kell készíteni Marcit az iskolára.
Szombaton felkeltek, reggeliztek.
Marci, öltözz, indulunk boltba.
Megnézzük, mit kell venni az iskolához.
Megkaptad a fizetést?
Még nem, de jövő héten kapok.
Ezret kértem kölcsön, visszafelé veszünk valamit.
Már készültek, amikor csöngött a kaputelefon.
Ki az?
kérdezte Marika.
Marika, Anti vagyok
Már nyomta is a nyitót.
Anya, ki jött?
Marci kirohant.
Anti bácsi!
Marika nem tudta leplezni az örömét.
Hurrá!
Anti belépett, még mindig bottal járt, de…
mennyit változott.
Csinos nadrág, ing, divatos új frizura.
Anti bácsi, vártalak!
Marci boldogan ölelte.
Megígértem neked!
mosolygott.
Szia, Marika!
Szia, Anti!
Ahogy te-re váltottak, mindketten meglepődtek, de örültek is.
Már készen vagytok?
Menjünk!
Hová?
Marika csak ámult.
Marci jövő héten megy iskolába!
Anti, de én…
Megígértem a fiadnak, az ígéretet be kell tartani!
***
Marika mindig a legolcsóbb dolgokat nézte a boltban, bárhová ment.
Hiszen nem volt felesleges pénze, se rokon, se férj, csak az a régi diákfiú, aki rég eltűnt.
Most viszont ott volt mellette egy férfi, aki ragyogva figyeli a fiát, mindent megvesz neki az iskolához, nem nézi az árakat, csak a véleménye érdekli.
Megpakolva, taxival hazaértek.
Marika a konyhába rohant.
Marika állította meg Anti Menjünk inkább együtt sétálni, ebédeljünk valahol!
Anya, menjünk!
Marci már bokázott is.
***
Azon az éjszakán Marika nem tudott elaludni.
Mindig újra eszébe jutott anti szeme, tele szeretettel.
A hideg ész meg a forró szív beszélgetett:
Nem szép és sántít mondta az ész.
Rendben van, jó ember, szeretettel nézi rám válaszolta a szív.
Tizenöt évvel idősebb nálad.
Na és?
Inkább legyen ő az apja a fiamnak.
Találhatsz szebb, fiatalabb férfit.
Nem érdekel, már volt ilyen.
Nekem a kedves és megbízható kell.
Mindig más férfiról álmodtál.
Most már csak ő kell!
Ilyen gyorsan váltasz?
Csak megtaláltam azt Szeretem!
***
Az esküvőjük ugyanabban a templomban volt, ahol Anti és Marci találkoztak három hónapja.
Ott álltak az oltár előtt, Anti bot nélkül, Marci csak a szent ikonra figyelt, ahol három hónapja fohászkodott.
Majd szívből mondta:
Köszönöm, Isten bácsi!