Gábor, te most viccelsz? Mondd, hogy ez csak egy rosszul sikerült poén a hosszú munkanap után.
Erzsi egy tányért szorongatott a kezeiben, de még nem tudta elpakolni a mosogatóba. A víz lecsordult a csiszoltatott porcelánról a padlóra, de ő sem vette észre. Gábor a konyhaasztalnál ülve nyugodtan másolta a húsgombócot, szinte nyugodtabb volt, mint egy hógolyó a télben. Nem emelte fel a szemét, csak a villát forgatta, mintha a beszélgetés a konyhai szőnyeg vásárlásáról szólna, nem a közös gyermekük három hónapra tartó sorsáról.
Semmi vicc, Erzsi mondta végül Gábor, miközben a szalvétával letörölte a száját. Már felhívtam a anyát, örülök neki. Pál június elsejéig már őt várja. A jegyeket ma délben vettem meg alsó fekete kocsit, minden a helyén.
Jegyeket vetted, anélkül, hogy megkérdeztél? tette ki Erzsi lassan a tányért az asztalra. A edények csapódása olyan hangos volt, mint egy csapás a csendes konyhában. Gábor, már egy hónappal ezelőtt beszéltünk erről! Pál robotika táborban van júniusban. Már előre fizettünk! Hat hónapja vár erre, ő is a barátaival egyeztette!
Gábor összehúzott arcot vette, mintha fogfájásban szenvedne, és letolta a tányért.
Robotika, számítógépek, kütyük Erzsi, nézz csak rá! Kilenc éves, de olyan sápadt, mint egy szekrénylemez, és nehezebb, mint egy egér, semmit nem tud tartani a kezében. Születettnek kellene egy kis férfi nevetés, friss levegő, fizikai munkát. Nem egy peremvárosi, légkondicionált szobában. Anya ott egyedül van, a kert hatalmas, a kerítés felrohad. Hadd segítsen, így egészsége is javul, a nagyi is hasznát veszi.
Milyen hasznát, Gábor? érezte Erzsi, ahogy a hideg harag felforr benne. Anyád egy elhagyatott faluban él, ahol a legközelebbi gyógyszertár harminc kilométerre van egy tötenes úton! Ott a kútból van a víz, amit órákat kell forralni, hogy ne legyen mérgező. Pál allergiás! Emlékszel, tavaly, amikor egy ismeretlen fű illatát csak meghallgatta, és mi már kórházba vittük? Ott a virágzás, a fűnyírás, a por!
Ne találd ki! söpri Gábor, felállva az asztaltól. Én ott nőttem fel, egészséges szarvast, mint egy erdei róka. Az allergia csak a városi sterilizálásod bűne. Egy kis tej a fűtőben, néhány perc mezítláb a harmatban, és minden rossz elpárolog. Az anyukád most egy kecskét tart, a tej pedig csodás.
Erzsi leült a székbe, térde megremegve. Pontosan tudta, ki az a Valéria bácsi, a falu híres kölcsönözője. Ő a régi időkből jött, aki a torokfájást kerozinokkal kezelte, a zúzott térdekre pitypangot csorgat, és csak így szólt: Így neveltek minket, és mi túlélünk.
Nem engedem el őt mondta lassan, de határozottan Erzsi. Nem hagyom, hogy a gyermeket a te nosztalgikus falusi álmaid miatt szenvedjen, csak a tábori költségeket spórolod meg.
Gábor, már az ajtó felé tartva, hirtelen megfordult, arcát homályba vonva. A spórolás itt nem számít! Persze, a tábori pénz visszakérhető, most meg kell javítanunk az autót, de ez az elv! Én vagyok az apa, és úgy döntöttem. A fiú legyen férfi, ne egy üvegházi növény. Elmegy. Pont.
Kopogás az ajtóban, amelyik a szekrény ablakait is rázta. Erzsi egyedül maradt. A szomszéd szobában Pál gondosan játszott a játékkonzollal, nem sejtve, hogy a nyara, tele robotokkal és barátokkal, most egy mezőgazdasági szökőkészletévé változott.
Erzsi tudta: a kiabálás és a viták itt nem segítenek. Gábor szilárd volt, valószínűleg a nagymama hatására, aki minden telefonbeszélgetésben panaszkodott, hogy a vő nem láthatja a unokáját, a vevők és hogy a menyasszony teljesen elrontotta a fiúkat. Valamint muszáj volt óvatosabban cselekedni.
Este, amikor a szenvedélyek megnyugodtak, Erzsi a hálószobába lépett. Gábor könyvet tartott a kezében, szándékosan nem nézett fel.
Rendben mondta nyugodtan, leülve az ágy szélére. Átgondoltam a szavaidat. Talán igazad van, egy kis friss levegő nem árt.
Gábor meglepetten letette a könyvet. Nem egy újabb viharra, sírásra vagy házassági fenyegetésre számított.
Akkor már jó mosolygott öntudatlanul. Mondtam, hogy okos vagy, Erzsi. Megérted, miért jobb így.
Igen bólintott Erzsi. De van egy feltétel.
Mi a feltétel?
Kérlek, vegyél két hét fizetett szabadságot, és menj vele. Segíts neki átmenni a környezetváltozáson, segíts a nagyinak, és ellenőrizd, hogyan viselik a hőmérsékletet. Te magad mondtad, hogy a kerítés felrohad. Pálnak kilenc van, ő nem tudja megjavítani a kerítést. Te, mint férfi, mutasd meg a példát, miként kell kalapácsot használni.
Gábor elgondolkodott.
Erzsi, most micsoda szabadság? Az én munkaköröm most szorul, a főnök nem engedi. Azt hittem, csak egy napra viszem, aztán visszamegyek, és anyukád gondoskodik.
Nem, Gábor. Vagy jössz vele két hétig, és személyesen vigyázod az egészségére, vagy nem megy sehova. Nem adom át a születési anyakönyvi kivonatot, és elrejtöm a cuccait. Hívhatod a rendőrséget is. Ez az én utolsó szavam. Ha férfi nevelés akarsz nevelj. Személyes példával.
Hosszú ideig csendesedett, mérlegelve a helyzetet. Nem akarta otthoni kényelmét a kényelmes irodát és a puha kanapét elhagyni a szúnyogokat és a krumplihajtogatást. De a férfi büszkeség se engedheti meg a visszalépést.
Rendben morogta Gábor. Rendelek a munkámban két hét szabadságot. De aztán ő marad augusztusig.
Látni fogjuk felelte Erzsi, finoman elrejtve egy diadalmas mosolyát. Tudta, hogy férje falusi keménysége csak a hétvégi grillhez elég.
A csomagolás olyan volt, mint egy evakuáció. Erzsi Páltól egy táskát pakolt, mintha a Jeges-tengeren kéne felszállnia. A fele helyet elfoglalta egy gyógyszeres doboz: antihisztamin tabletták, cseppek, krémek, inhalátor, szívópaszta, sebtapasz.
Anyám, miért kell nekem ide mennem? nyűgözte Pál, szomorúan nézve a LEGO-készletet, amit nem vehetett magával. A nagyi Valéria tejhabot ad, megfizet, de nekem nem ízlik! És nincs itt internet!
Pál, csak egy rövid időre nyugtatta Erzsi, simogatva a fejét. Apád veled lesz. Menjetek el a folyóhoz, horgászni. Ha valami baj lesz, hívd azonnal, a telefonod a hátizsák alján van, feltöltve.
A vasútállomáson búcsúzkodva Erzsi kissé ideges, de egyben szürkés örömmel nézte Gábor arcát, aki egy óriási zsákot pakolt anyja ajándékaival és saját bőröndjével. Az lelkesedés már elhalványult.
Az első három napban Erzsi élvezte a csendet a lakásban. Visszakapcsolta a tábori előleget, de pénzt nem költötte el. Érzékelte, hogy a telefon csendes marad. Gábor csak rövid üzeneteket küldött: Megérkeztünk, Forró, Szarvú szúnyogok. Pál nem hívt, és ez a leginkább nyugtalanította.
A negyedik nap egy hívás történt nem Gábor, nem Pál, hanem Valéria bácsi.
Léna! Mit tettél a gyereknek? Nem eszik semmit! Gombalevest főztem, de nem akarja! Rétest káposztával nem akar! Sózott uborkát sem! Csak kenyeret rágyújt és vizet iszik. Ez a te joghurtod miatt van!
Valéria néni, Pálnak diéta van, nem ehet zsíros, a veseköve gyengé, én már korábban küldtem a listát Gábornak válaszolta nyugodtan Erzsi.
Micsoda lista! Dobtam el! A fiúnak mindent kell enni! És lustaság! Kértünk egy ágyat, öt perc alatt fáradt a hát, a nap melegít! És Gábor is jó! Alszik délben, mondja: stressz a munkától. Ki fog javítani a kerítést? Tózok?
Erzsi alig tudta visszatartani a nevet. A terv működött.
Valéria néni, hát előre is mondtátok, hogy gyereket akartok. Neveljétek! Gábor segít. Legyen a nagyi, hogy dolgozzon.
Ugyanazon a napon Gábor felhívta Erzsit, hangja fáradt és ingerült.
Léna, nem tudod, mi történik. Napos tizenhat fokos a nap árnyékban, a házban forró, nincs légkondi, a szúnyogok úgy zúgnak, mint bombardírozók. A nagyi reggeltől estig vizet szivat, tüzelőt vág, tetőt javít. Már a hátam is kiállt.
Szánalmas szólt Erzsi, színlelt együttérzéssel, mintha kanállal mérné. Azt akartad, hogy friss levegő és fizikai munka legyen. Hogy van Pál?
Jól van egy fafészekben, amit ő maga épített, nem beszél helyi srácokkal. A nagyi azt mondja, vad. De látod, Lena Pálnál piros foltok jelentek meg a karján, és folyamatosan tüsszent.
Erzsi szíve hegedt.
Milyen foltok, Gábor?
Piros, viszkető. A nagyi azt mondja, szarnóca vagy szúnyogcsípés. Krémmel kenve.
Milyen krémmel?! Gábor! Van neki gyógyszertár! Add neki antihisztamint most! Mit csinálsz, ha krém a szúnyogcsípésre?
Egy perc múlva egy fénykép érkezett: a fiú keze piros, duzzadt, nem harapás, hanem allergiás csalás. A szemek duzzadtak.
Erzsi azonnal visszahívott.
Gábor, hallgasd meg. Ez allergia, valószínűleg egy fű vagy az a kecske, amiről énekeltél. Adj neki a kék dobozban lévő tablettát, meg a zöld csíkú krémet. Ne engedd, hogy a nagyi népi gyógyászatával keverje. Ha reggelre nem javul, vidd a helyi kórházba.
A busz naponta egyszer megy
Az autót a nagypapa Misi szervizbe adtam, ő a karburátort nézi sikított Erzsi.
A gépet egy helyi szerelővágta? akadt a fejében. Istenem, miért? Ha a gyerekkel valami történik, eljövök, és lerombolom a falut!
Az éjszaka alvás nélkül telt. Erzsi minden zajt hallgatott, a telefon minden rezgését. Reggel Pál titokban hívott.
Anyám, kérlek, vegyél vissza rosszul vagyok. A nagyi azt mondja, hogy csak azért visel, hogy ne dolgozzak. Apám dühös, a WC bűzlik, a pók hatalmas. Fáj a szívem
Erzsi könnycseppeket tartott vissza.
Türelem, fiú. Egy kicsit még… Apa ott van?
Az a Dióföldi Misi bácsi, aki a folyóhoz ment, hogy a fáradságot gyógyítsa sörrel.
Ó, a fáradtság sóhajtott Erzsi. Rendben, Pál, csomagold össze a cuccaid, de ne szólj a nagyinak.
Azonnal Eriknak telefonálni kellett, hogy megoldja a háromszáze kilométeres útvonalat. Órát, testvért, Olegot hívta.
Olivér, segítenél? Egy autóval kell kimenni, megmenteni Pált, és talán a te barátnődet, a jó arcot.
Oleg, a könnyed típus, egy órán belül már úton volt.
Az út öt órát vett. Miközben a gép közelített Valéria nagyi házához, a kép olyan volt, mint egy festmény: Gábor, pirosan napfénytől barnulva, csak alsó alsónapokban próbálta szöglelni a vasbetont a kerítéshez. A kalapács sokszor elkerülte a szögeket. Valéria, a nagyi, a kezét csípőbe csavarta, és minden mozdulatát megjegyezte:
Milyen erővel fújA nap leereszkedett a szántóföldre, Gábor lehajolt, a kalapácsát a földre tette, és meghitte, hogy végre mi is számít: a család biztonsága és együttérzése.
