Csilla Kovács először Andor Szabót látja a munkahelyén. Ő a beszerzési osztályra jelentkezik, Csilla épp ebben a pillanatban rohan be a személyzeti osztályra, hogy aláírja a megbízást. Miközben a szép járókelőt nézi, hirtelen megáll.
Micsoda jóképű, de még önálló is gondolja magában már most látszik, hogy már nem ilyenek ma már. Figyel a beszélgetésre. Aha a beszerzési osztály Akkor hamarosan megismerjük egymást.
Másnap a férfi megjelenik a könyvelésben, barátságosan felköszönt, kedvesen körülnéz, szemét Csillára hevíti. Egy furcsa rángás járja végig a testét: Na most, mit néz már láttuk már ilyet? gondolja magában. Legyen is vagy ne legyen is, a történet nem mesél róla, de Csilla gyorsan rájön, hogy Andor nem olyan, mint a korábbi udvarlók.
Andor mindig egyenesen a szemébe néz, lágyan, figyelmesen. Nem siet sehova, könnyedén oldja meg a gondokat, még mielőtt megkérnék, de nem tolakodó. Képes láthatatlanul maradni, és mindig akkor jelenik meg, amikor a leginkább szükség van rá. Ez a viselkedés mély benyomást tesz Csillára, aki végül teljesen beleszeret.
Egy ilyen férfi csak álom lehet! gondolja. Néhány hónap után már együtt élnek, hat hónap múlva házasságot kötnének. Mikor megszületik a fiú, egy pontos másolata Andornak, Csilla végre érti, mit jelent a boldogság. Éjszaka a férfi mellé hajol, s suttogja:
Nem tudsz elmenni, ugye? Most már szorosan becsatlakoztunk.
Én már akkor sem terveztem elmenni válaszolja, miközben a homlokát csókolja.
Andor első házasságából származó lányáról Dorka Csilla már az elejétől tud. Kérdez a kislányról, de Andor csak ritkán ad részleteket. Egy nap egybeesik:
Régen nem tartottuk a kapcsolatot, már nincs semmi elérhetőségünk. Amikor Dorka három éves volt, Enikő, az exfeleségem, nem akarta, hogy beszéljünk. Most már tinédző Legyünk inkább a jelenben, ne róla beszéljünk.
Csilla bólint:
Ha egyszer keresni akarnád, csak szólj. Támogatom.
Ezután egy este Andor furcsán viselkedik. Lassan leveszi a kabátját, anélkül, hogy Csillára nézne, a konyhába sétál, vizet önt magának, és ott áll egy pohárral a kezében.
Andor, mi történt? kérdezi aggódva Csilla.
Andor bűnbánó tekintettel, mintha most döntött volna el beszélni, így szól:
Megtaláltam Enikőt a közösségi oldalon, írtam neki, hogy hogy van a lány, Dorka. Kiderült, hogy Dorka is akarna velem beszélni. Egy kicsit telefonáltunk
Csilla megdermed. Mindig emlékeztette Andort a lánya gondjára, de most, amikor ezt meghallja, valami belül elszakad.
Szép! feleli, próbálva elrejteni a kényelmetlenséget nagyon örülök nektek!
Andor ragyog, hisz megkapták azt, amire szüksége volt. Csilla viszont úgy érzi, mintha egy nehéz súly ülne a vállán.
Elsőként rövid telefonhívások jönnek. Andor a szobába zárva kijelenti: Dorka félénk. Csilla egyedül marad a konyhában, hallgatja a férfi lágy, bőrszínű hangját, ami eddig csak neki szólt. Aztán megjelenik az exfeleség. Kezdetben csak rövid üzenetek, aztán egyre több. Csilla ujja magától a telefon felé nyúl, amikor Andor elhagyja az eszközt. Olvassa a sorokat, láthatja az ismeretlen kislány képeit, a Mi itt vagyunk, várunk rád üzeneteket. Minden alkalommal, amikor Andor a telefonját elviszi egy másik szobába, azt mondja magának: Beszél a lányával, semmi nincs elrejtve.
Egyszer csak hallja a nevet: Enikő. Ettől a pillanattól kezdve a pokla konkrét határokat ölt. Csilla elveti magát, de nem tud megállni. Figyeli, ahogy a férfi a képernyőbe bámul, lélegzetet visszatart, mielőtt válaszolna. Minden tekintetben, gesztusban, szavakban ábrándozik a megcsalásról. Úgy érzi, két családa között él.
Minden nap újra felgyújtja a féltékenység tüzet. Már csak bosszanthatja őt minden apró dolog.
Nem tartasz engem egy fillérre? robban fel egy este, Amikor Andor gépel a telefonján.
Mi a baj, Csilla? néz rá, szemei tele valódi megdöbbentéssel.
Ne színlelj! süvít, mindent látok! Ismét vele beszélsz!
Kivel? mintha tényleg nem értené, miről van szó.
Ez csak fokozza a dühét. Minden telefoncsengés olyan, mint áramütés, minden munkahelyi késés a megcsalás bizonyítéka. A saját családja kémje lett! Mert őt szerette, talán túlzottan, egészen az önpusztulásig.
Nem jellemző rá gondolja Andor, de nem mond semmit.
Az apró veszekedések gyakrabban fordulnak elő, gyakran semmi ok nélkül. A kis harcok lassan globális problémává nőnek. Csilla azt kiabálja, hogy Andor már nem hallja, hogy másképp néz rá, mintha a jelenléte terhe lenne. Fejében egyre gyakrabban felbukkan a gondolat:
Ha el kell mennie, már van hová. Ott szeretnek, ott várnak.
Egykor biztos volt a házasságában, most a szeretett otthon már nem tűnik megbízhatónak. Éjszakán nyitott szemmel fekszik, és gondolkodik:
Mi van, ha egyszer úgy dönt, hogy a múlt fontosabb, mint a jelen?
Reggel hazaűzi ezeket a gondolatokat, megkérdőjelezi magát, próbálja magát meggyőzni: Mi család vagyunk. Nem ő nem így gondol. Minél többet meggyőzi magát, annál nagyobb a félelem a döntése miatt.
Egy nap Andor a konyhába hagyja a telefonját, elmegy fürdeni a fiút. Hirtelen felvillan egy értesítés: Enikő Csilla ujjai remegnek, szíve szorul a jövőbeli olvasástól. Nem nyitja meg az üzenetet, mert már a gondolat is elég rémisztő.
Miért vagy ilyen ma? kérdezi Andor később, miután a gyereket elaltatta.
Minden rendben, válaszol gyorsan.
Andor hosszan néz rá, mintha valamit megértene, de nem szól. Az éj leple alatt, amikor Andor már aludt, Csilla csendben hallgatja a lélegzését, egyenletes, meleg, sajátos. Hirtelen felmerül benne a gondolat, hogy talán egy másik nő fogja hallgatni ezt a légzést. Ez a gondolat annyira megéget, hogy feláll, elmegy a konyhába, leül a székbe, szorítja kezeit.
Először a saját magától érzi, hogy helyettesíthető. Hirtelen Andor megjelenik a konyhában. Csilla könnyes szemmel néz rá:
Félek, hogy egy napon elhagyod
Andor térdre esik, kezével fogja a kezeit.
Hova mennék? kérdezi lassan.
Ahhoz elfordul, ahová ők mennek.
Csönd lesz, a csend a legfélelmetesebb válasz.
Azután eljön egy éjszaka, amely mindent megváltoztat. Andor egyszerűen nem jön be az ágyba, nem hív, nem ír, a telefonja nincs elérhetőben. Csilla a teljes sötétben ül a konyhában, képzelve maguk egy közös jövőjét, a boldog pillanatokat. Reggelre szíve jéggé fagy. Leül a laptop elé, ujja magától elkezd írni Enikőnek:
Kérlek, mondj igazat!
Elküldi, és egyszerre érzi a megkönnyebbülést és az ürességet. Most már csak a válaszra vár.
Az egész napot várja, képzelve a beszélgetést, amikor Andor visszatér, és elmondja, hogy mindent tud. A jeleneteket újra és újra átjátsza, járkál a lakásban, érinti a tárgyakat, gépiesen eteti a fiút, de a gondolat csak a várakozás.
Végül Andor későn, majdnem éjjel érkezik, sápadt, fáradt. Némaül leül az asztalhoz.
Miért csináltad ezt? kérdezi halkan, fáradt hangon.
Mit csináltam? kérdezi Csilla, remegve.
Elolvastam a leveledet. Úgy tűnik, félreértettél.
Tényleg? kiált ki Csilla, elveszítve a nyugalmát mondj el mindent! Vissza akarsz menni hozzájuk? A régi szerelem nem rozsdásodik, azt mondják? Miért hallgatod el? Hogyan nyitottad meg a levelemet?
Andor csendben válaszol:
Enikő már nem él lélegzetét szorítja, ma este meghalt. Veled volt, egészen a végéig.
Csilla mintha hallgatna, a világ megdermed. Lélegzete elakad, a testét hideg borítja.
Meghalt? suttogja, mintha félne a választól.
Andor bólint:
Régen betegedett, de amikor megjelentem, örült. Nem akarta visszakötni a kapcsolatot, csak azt akarta, hogy Dorka ne maradjon egyedül.
Szóval? kérdezi Csilla, a hangjában rettegés.
Ha nem fogadja el, a Dorka vagy egy nevelőotthonba kerül, vagy a rokonok közé. Nem akarok dönteni nélküled.
Csilla feláll, hangosan kiált:
Nem! olyan erővel, hogy megijesztette saját magát Dorka velünk marad!
Andor egy pillanatra megáll, bezárja a szemét, majd könnyek csordulnak:
Tudtam hittem, hogy ezt fogod mondani.
Csilla a férje karjába hajtja fejét, elnyomja minden félelmét. A múlt árnyai végre eloszlanak, ezért új, nehéz, de közös jövő vár rájuk.
Ő már nem fél semmitől. A döntését meghozta.
