Hat hónappal ezelőtt a férj elhagyta Ágit, én pedig próbáltam mellette állni ebben a nehéz időszakban. Az utóbbi egy hónapban azonban mintha elzárkózott volna tőlem, és semmi lelkesedést nem mutatott, amikor kerestem. Aggódva a lelkiállapota miatt, eldöntöttem, hogy meglátogatom és megnézem, mi van vele.
Mikor megérkeztem, Ági kelletlenül fogadott és az arcán szinte csak komorás hangulatot láttam. Épp valamit főzött a konyhában, én pedig próbáltam oldani a feszültséget, megdicsértem, milyen finom illatot áraszt az étel. Ő sietősen leszerelt, azt mondta, hogy vigyáznia kell, nehogy odaégjen.
Miután leültem a nappaliban, csörgött a telefonom: a férjem hívott, hogy ma is későn ér haza a munka miatt, ahogy ez mostanában egyre többször megesik. Pont attól az időponttól kezdve Ági sem beszélt már velem annyit a magánéletéről, holott előtte mindig elmesélte a gondolatait, érzéseit.
Nem sokkal a beszélgetés után megszólalt Ági telefonja is, ami pont mellettem hevert. Az érintőképernyőn világosan láttam a férjem nevét. Reflexből felvettem a telefont, és valóban ő volt az. Kedvesen szólt Ágihoz, hogy mindjárt jön hozzá, mert már nagyon hiányzik neki.
Azon a ponton minden összeállt bennem: a barátnőm, Ági a tudtom nélkül a férjemmel van. Összetörve, de furcsamód megkönnyebbülve indultam haza. Bár sokkolt, amit megtudtam, mintha egy mázsás súly esett volna le a vállamról. Többé nem kellett elviselnem azt a lusta férjet, aki alig dolgozott, kevés pénzt hozott haza, mégis minden anyagi támaszt tőlem várt el.
Később elhatároztam, hogy figyelem, meddig bírja nála a férjem. Meglepő módon hat hónapig húzták együtt, míg Ági végül kirúgta őt. A férjem azt hitte, visszafogadom, de én végleg kidobtam. Most nyugodt, kiegyensúlyozott életet élek, megszabadulva attól a mérgező kapcsolattól, és forintban is magam állok a lábamon.






